2020 márciusa óta gyakorlatilag teljes zár van a magyar börtönökben. A fogvatartottak alapjogai – mozgásszabadsága, szabad vallásgyakorlása, oktatáshoz és önképzéshez, szabadidőhöz való joga – a korábbiaknál is erőteljesebben korlátozott. A családdal való kapcsolattartás joga ugyancsak nehezebb lett az elmúlt egy évben: a rabokat a rokonok, barátok nem látogathatták meg, egymással csak az újonnan általánossá tett Skype-on és telefonon beszélhettek, már aki ki tudja fizetni egyáltalán a 36 ezer forintos letéti díjat és a 75 forintos telefonos percdíjat. A járványhelyzet állásáról is alig tudunk, ami a büntetés-végrehajtási intézményekbe vetett bizalmat is aláássa. 

2020 nyarán, amikor a szociális intézmények – így az  idősotthonok is – megnyitottak, vagy később, amikor más országokban bentlakásos intézmények különböző kreatív módjait választották annak, hogy az unoka láthassa a nagyszüleit, Magyarországon egy 2 éves gyerek továbbra sem láthatta a börtönben lévő édesanyját vagy édesapját. A börtönbeli látogatási tilalom érvényben tartása általában is nagyon megterhelte a fogvatartottak családját – ez derült ki a nemrég alakult Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport (FECSKE) börtönbeli kapcsolattartást vizsgáló kutatásából, amely leginkább a járvány hatásaival foglalkozott, de kitért a járványt megelőző problémákra is.

„Más embereket, akiket néha lát az utcán már megismeri, az apukáját pedig nem fogja, és ettől már én magam is szorongok. Legalább a [tavalyi] nyár folyamán, amikor minden más korlátozás fel volt oldva, megoldhattak volna havi egy beszélőt.” – derült ki a FECSKE kutatásban nyilatkozó hozzátartozótól, akinek a férje kisebb súlyú bűncselekmény elkövetéséért, rövid börtönbüntetését tölti.

A börtönöket nem érte el a nyitás

Az oltás, a járványügyi helyzet javulása, a május 25-re bejelentett gyakorlatilag teljes országos nyitás ellenére a börtönökben továbbra is tilos a látogatás. A korábban „hazajárós” elítéltek nem látogathatják a családjukat, holott korábban hetente jártak haza és kezdték kialakítani újra szabad életüket. Tudjuk, hogy volt olyan, aki gyermeke temetésén sem vehetett részt, és senki nem búcsúzhatott el haldokló szerettétől az elmúlt több mint egy évben.

A fogvatartottakat a meghirdetett általános oltási tervhez képest jelentősen lemaradva, 2021. április 28-án kezdték el beoltani, amikor már a szabad életben az egészséges fiatalokat is oltották.

Holott a börtönökben jó néhány idős és krónikus beteg él szorosan összezárva: 7-800-an 60 év felettiek, az összes fogvatartott egynegyede, 4200 fő pedig krónikus beteg. A fogvatartottakért felelős országos parancsnokság, az ombudsman vagy a büntetés-végrehajtás törvényességét felügyelő ügyészség semmilyen látható lépést nem tett annak érdekében, hogy ezt a méltatlan helyzetet kezeljék, és a veszélyeztetett rabokat időben, legalább az általános terv szerint oltani kezdjék, noha maguk is rendszeresen erre hivatkoztak.

A kulcsfontosságú kinti kapcsolatok épülnek le

Mára a lakosság több mint 50 százaléka legalább egyszer be van oltva, a fogvatartottaknak már egy hónapja is kétharmada igényelt és kapott oltást. A börtönök falain kívül az életünk kezd hasonlítani a járvány előttire, így joggal várják el az érintettek a büntetés-végrehajtási intézetekre vonatkozó teljes látogatási tilalom enyhítését is. A büntetés-végrehajtásban dolgozók étteremben ehetnek, uszodába járhatnak, rövidesen szórakozóhelyeken mulathatnak hajnalig, ha van védettségi igazolványuk. Mindeközben a fogvatartottak és családtagjaik már több mint egy éve nem látták egymást, így nem csoda, ha legalább azt tudni szeretnék, a közeljövőben pontosan mikortól és milyen feltételek mellett indul újra a látogatás.

A látogatás szabályait az elmúlt öt évben egyébként is a folyamatos szigorítás jellemezte. 2019 óta minden börtönben csak úgy találkozhatnak a rabok a szeretteikkel, hogy közöttük „térelválasztó elemek”, azaz méternyi magas plexifalak vannak felszerelve.

A családtagok látogatáskor egymást nem érinthetik meg, köszöntéskor és búcsúzáskor sem érhetnek egymáshoz, kizárt a puszi. A gyerekeiket nem vehetik ölbe az anyák, zsúfolt térben, sorstársaikkal együtt kiabálhatnak át a plexin egymásnak.

A plexin lyukak, amikben megáll a por, a felület karcos, nem lehet tisztán látni egymást. De eddig mégis érzékelhették egymást a családok. A családi és baráti kapcsolatok mindenkit megtartanak, csökkentik a feszültséget, reményt és célt adnak a fogvatartottaknak is a szabadulás utáni életre. Az elmúlt egy év járványhelyzete és a teljes látogatási tilalom viszont további feszültségeket és terheket rótt a családokra, és elszigetelte a szeretteket egymástól.

Kutatásában a FECSKE azt is vizsgálta, hogy hogyan hatott a járvány a fogvatartottak és hozzátartozóik közötti kapcsolatokra. Több megkérdezett szakember szerint a kapcsolattartás erőteljes beszűkülésének jelentős hatása volt, szoros családi kapcsolatok inogtak meg a járványhelyzetben. A hozzátartozók és a szakemberek szerint leginkább a gyerekes családokat viselte meg a látogatófogadás hiánya, egy kisgyerek nem tud távolról kapcsolódni a rokonához. A szűkös időkeretben és a személyességre nem alkalmas telefonos és Skype-beszélgetésekben a rabok és kinti szeretteik nem tudják az érzelmeiket megosztani, támogatni egymást a megküzdésben – ami a Covid okozta krízisben különösen nehéz teher. Több hozzátartozó számolt be a helyzet hatására növekvő feszültségről és eltávolodásról: a kintiek számára nagyon nehéz, hogy nem tudják, meddig tart a tilalom, mikor várható enyhítés és a személyes beszélő visszaállítása.

„Sajnos nincs látogatás és ez teljesen kikészít minket. Mikor telefonálunk is csak veszekszünk sajnos emiatt. Nehéz ezt át vészelni. Ha sokáig tart ez még, sok kapcsolat mehet tönkre.” – mondta egy kutatásban megkérdezett hozzátartozó.

A kutatás tapasztalatai szerint a rabok számára további nehézség, hogy a vírushelyzet alatt szünetel a legtöbb szabadidős, oktatási és reintegrációs program. Csak a zárkán lehet tanulni. Több intézetben bezárt a kápolna, nincs istentisztelet, nem lehet használni a könyvtárat és a sportprogramokat is felfüggesztették. A hozzátartozók elmondása alapján volt, ahol egy ideig a kötelező napi egy órás szabad levegőn tartózkodást sem biztosították. Ezáltal még jobban beszűkült a rabok élettere, nehezen tudják levezetni a feszültséget, ami a büntetés-végrehajtásban dolgozók számára is megterhelő.

Kárpótlásul a látogatás hiányáért a fogvatartottak többet telefonálhatnak, de a percdíjak továbbra is magasak. Ez a járvány előtt is probléma volt, mivel az érintett családok jelentős részének súlyos, esetenként megfizethetetlen terhet jelentett a telefonálás költsége. Ehhez képest a Skype használata ingyenes, viszont nehézség, hogy lassan engedélyezik, és a családtagok számára sokszor nem kiszámítható a hívások időpontja. Sok család internettel, eszközzel vagy technikai tudással sem rendelkezik az eszköz használatához.

Az országos parancsnokság által rendelkezésre bocsátott adatok szerint összességében a fogvatartottak csaknem fele használja a Skype-ot, intézetenként viszont lényeges eltérések vannak. A nagy különbségek oka lehet, hogy a 32 börtönben eltérő a a Skype-hívásokra alkalmas készülékek száma, és az is, hogy az adott börtön parancsnoka saját maga szabályozhatja, hogy hány alkalommal és milyen hosszan tarthatnak a hívások. A FECSKE kutatásában a fogvatartottak hozzátartozói mind a telefonálás, mind a Skype-olás kapcsán sokszor említik, hogy rossz minőségű a vonal, gyenge a térerő, ami miatt akár percekig egyáltalán nem hallják egymást a szeretteikkel. Emiatt a telefonálás esetében nem csak az értékes perceket, hanem a percdíj összegét is elvesztik.

A családi élethez való jog a fogvatartottakat és családjaikat is megillető alapjog. A látogatófogadás tilalma erőteljesen hat a fogvatartottak és családjaik életére, kapcsolataik alakulására és közvetve reintegrációs esélyeikre.

Természetesen fontos cél, hogy a járvány ne robbanjon be az intézetekben, a megelőző intézkedésekre tehát szükség van. Ugyanakkor a büntetés-végrehajtás felé nagyobb bizalmat teremtene mind a fogvatartottak és családjuk, mind pedig a társadalom részéről, ha maguk tennének közzé friss, releváns közérdekű adatokat a börtönökben tapasztalt járványhelyzetről. Az pedig megkerülhetetlen, hogy kialakítsák a látogatófogadás visszaállításának lépéseit, a látogatás feltételeit, és ezeket kommunikálják a fogvatartottak és aggódó családtagjaik felé. Ez a börtönbeli nyugalom egyik feltétele is.