A Belügyminisztérium statisztikái alapján sokkal több esetben és magasabb összegre büntették a hatóságok a legszegényebbeket tavaly, mint 2019-ben. Magyarországon a szabálysértési törvény ugyanis bizonyos esetekben tiltja a koldulást az elkövetés módja vagy helye szerint, így büntetendő a közterületen, nyilvános helyen, leszólítással és a kéregetéssel való koldulás, valamint a gyermekkorú társaságában való koldulás – csakhogy a koronavírus-járvány gazdasági-társadalmi válságának kitörését követően sokaknak nem maradt más lehetőségük.
2020-ban összesen 3681 alkalommal szabtak ki koldulásért helyszíni és pénzbírságot, amiből az államnak 123 532 000 forint bevétele keletkezett.
Hozzávetőleg harmadával több helyszíni bírságot szabtak ki tavaly a három büntetendő koldulási formát összesítve, azok teljes összege pedig több mint a kétszeresére nőtt 2019-hez képest.
A bírságoknak azonban csak egy töredékét tudták befizetni a kolduló emberek, a többit feltételezhetően elzárásban kellett leülniük. A befizetetlen helyszíni bírságokat elzárásra átszámítva 2020-ban összesen 16 873 napot kellett leülni börtönkörülmények között, fogházban azért, mert koldulással próbáltak enyhíteni a szegénységükön – olvasható a civil jogvédőkből álló Szabálysértési Munkacsoport mai közleményében.
Emellett a koldulásért kiszabott pénzbírságok száma – amit akkor szabnak ki, ha a hatósági személy nem a helyszínen bírságol, hanem eljárást indít – is 11%-kal nőtt, ezek összege pedig 56%-kal magasabb volt, mint 2019-ben. És mivel ebben az esetben is csak kevés esetben tudtak fizetni a koldulásra kényszerülők, összesen 7103 napot kellett elzárásban tölteniük.
A Társaság a Szabadságjogokért, az Utcajogász Egyesület és a Magyar Helsinki Bizottság által alkotott munkacsoport szerint a jelentős bírság-többlet hátterében egyrészt az állhat, hogy a kijárási korlátozás idején szigorúbban járt el a bírságoló hatóság és a kijárási korlátozás szabályait nem sértő, de kolduló embereket is súlyosabban büntette, mint korábban.
További magyarázat lehet, hogy az első kijárási korlátozás idején nem fogadhattak új belépőket a vidéki hajléktalanszállók, ezáltal sok olyan ember maradhatott az utcán, aki szociális intézmény védőhálója nélkül jobban rászorulhatott a koldulásra, az üres utcákon pedig látványosabb lehetett a koldulás jelenléte.
A jogvédők szerint felmerül ugyanakkor annak a lehetősége is, hogy ezt a többletet nem a hajléktalan emberek adják, tekintve, hogy a bizonytalan megélhetéssel rendelkező, napszámból, alkalmi munkákból élő mélyszegény emberek tömegesen veszíthették el korábbi bevételi forrásaikat és kényszerülhettek koldulásra.
Azaz, szélesebb réteg számára jelenthetett végső megoldást a koldulás, mint korábban.
Érdemes megjegyezni: az EU-ban Magyarországon a legalacsonyabb az álláskeresési járadék, és még ha meg is felel minden feltételnek, akkor is csak 90 napig kaphatja az álláskereső az állami támogatást. A rendszer kegyetlenségét jól mutatja, hogy januárban arról számoltunk be, az álláskeresők közel fele – köztük az egyébként is legkiszolgáltatottabb dolgozók (pl. feketén foglalkoztatottak) – semmilyen pénzbeli támogatást nem kap, teljesen magára maradt.
„Bár nem tudjuk, mi áll a radikálisan megnövekedett bírságok hátterében, azt mindenesetre szomorúan tapasztaljuk, hogy a büntető állam a járványhelyzet idején a legszegényebbeket nagyobb szigorral sújtotta, és a szegénység kriminalizációja „nagyobb sebességre” kapcsolt. A járvány évében különösen fájdalmasak számunkra ezek az adatok. A szolidaritásnak jobban itt lenne az ideje, mint valaha.”
– fogalmaznak.
A jogvédő civilek arra is felhívják a figyelmet: eközben pert nyert az Emberi Jogok Európai Bíróságán az a nő, akit koldulás miatt 5 napra börtönbe zártak Genfben, miután nem tudta megfizetni a rá kiszabott kb. 160 ezer forint összegű pénzbírságot. A bíróság szerint nem volt szükséges és arányos a büntetés, illetve sértette a nő magánélethez való jogát és emberi méltóságát azzal, hogy nem vette figyelembe a sérülékenységét, ugyanis mélyszegénységben él, analfabéta és munkanélküli – ezáltal számára a koldulás a túlélés eszköze volt. A civilek szerint az ítélet precedens-értékű lehet a Magyarországon szegénységükkel összefüggésben elzárt emberek védelmében is.
