Az 1917. évi kémkedési törvény megsértésében bűnösnek vallotta magát az amerikai Daniel Everette Hale volt titkosszolgálati elemzőként, aki korábban „minősített nemzeti védelmi információkat” osztott meg egy újságíróval – írja a WSWS.
Hale Jeremy Scahill-lal, az Intercept újságírójával osztotta meg a dokumentumokat, melyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világ megismerhette az Egyesült Államok drónháborújának sötét titkait.
Az Obama elnök idején kidolgozott titkos programról kiderült többek között, hogy a tervezett célpontoknál jóval több civil esett dróntámadások áldozatul, többek között – alkotmányellenesen – az Egyesült Államok állampolgárai is.
Az eset egyik érdekessége, hogy Hale azért vallotta magát bűnösnek, mert az Egyesült Államok jogrendje szerint az információk közérdekű mivolta nem írja felül bizalmas minősítésüket, így ügyvédei sem hivatkozhattak erre – annak ellenére, hogy a szivárogtató által napvilágra hozott dokumentumok az USA kormányának törvénytelen tevékenységére világítottak rá. Amennyiben Hale nem vallotta volna bűnösnek magát, több évtizedes börtönbüntetés várhatna rá, így azonban megúszhatja „mindössze” tíz évvel.
John C. Demers helyettes államügyész kifejtette, hogy bizonyítékok támasztják alá a vádat, aminek megfelelően magára vallott a szivárogtató, aminek alapja, hogy a Nemzeti Földrajzi Hírszerző Ügynökség (National Geospatial Intelligence Agency – NGA) bizalmas dokumentumait úgy osztotta meg egy újságíróval, hogy tisztában volt cselekedete törvénytelen mivoltával. Ezzel kapcsolatban a WSWS felhívja a figyelmet, hogy a hivatkozott dokumentumok nemzetközi és amerikai jogba ütköző kormányzati cselekedetekre irányították rá a figyelmet, melyek zavartalanul folytak mind az Obama, Trump és Biden adminisztrációk alatt is.
Hale 2009-ben csatlakozott a légierőhöz, ahol az NSA-vel dolgozott Afganisztánban, majd 2013-tól lett az NGA munkatársa. A vád szerint 2013-tól tartotta a kapcsolatot az újságíróval különböző csatornákon keresztül, és egy alkalommal hat olyan dokumentumot nyomtatott ki, melyek nem kapcsolódtak a munkájához, és melyek később a sajtóban kerültek nyilvánosságra.
Hale maga úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy mikor csatlakozott a légierőhöz – egyébként hajléktalanként, úgy érezvén hogy nincs más lehetősége mint bevonulni – tudta, hogy valami olyasmiben fog részt venni, amivel nem ért egyet, és aminek ellene van.
Munkája során egyre nyugtalanítóbbnak találta a dróntámadások civil áldozatai körüli bizonytalanságot, valamint hogy a kormány rendszerint azt kommunikálja, hogy az áldozatok fegyveresek voltak.
Hale-t összesen 36 dokumentum kinyomtatásával vádolják, melyek közül 23-nak nem volt köze a munkájához, és 17-et adott át az újságírónak, és melyek közül 11 minősítése volt bizalmas, vagy szigorúan bizalmas. A dokumentumokból kiderült a dróntámadások elrendelésének hivatali metódusa, a civil áldozatokkal kapcsolatos információk, valamint a katonaságon belüli diskurzus támadások előtti és utáni titkosszolgálati jelentések pontosságáról.
Az információkból Scahill cikksorozatot jelentetett meg az Intercept-en, és egy témábavágó könyvhöz is felhasználta őket – utóbbiba névtelenül Hale is írt egy fejezetet arról, miért szivárogtatta ki a dokumentumokat.
Valószínűleg Hale beszélt Scahill-nak egy 2015-ös interjúban arról, hogy a megfigyelt embereket listákra tették, számokkal látták el, „baseball kártyákat” szerkesztettek nekik, és adott esetben figyelmeztetés nélkül hozták meg halálos ítéleteiket „egy globális harcmezőn” – és hogy véleménye szerint a rendszer kezdettől fogva helytelen volt.
Jesselyn Radack, Hale védője szerint még ha védence bűnösnek is vallotta magát, nem kém, tettei pedig a közérdeket szolgálták, mikor információkat szivárogtatott az Egyesült Államok titkos drónháborús programjáról. Radack kifejtette azt is, hogy helytelen az USA kormányának gyakorlata, miszerint a kémkedési törvényt a szivárogtatók elhallgattatására használja, megsértve ezzel a szólásszabadsághoz és a sajtószabadsághoz fűződő jogokat, és a gyakorlat fenyegetés az „egészséges demokráciára” nézvést.
Számos jogvédő szervezet szólalt fel Hale védelmében, Chip Gibbons, a Defending Rights & Dissent jogvédő szervezet programvezetője pedig úgy nyilatkozott, hogy
„szégyenteljes erre az országra nézve, hogy mikor időről időre bátor, és sokszor viszonylag fiatal igazmondók tűnnek fel hogy napvilágra hozzák kormányunk bűneit, végül ők mennek börtönbe. Szégyenteljes mindkét [politikai] párt szerepe ezen ügyekben, ahogy a Kongresszusé is, mely képtelen a cselekvésre. Hale ügye három kormányzaton ível át, mely idő alatt mindkét nagy párt adott elnököket. A kémkedési törvény használata a szivárogtatók üldözésére egy kétpárti szégyen.”
A Hale által szivárogtatott iratok alapján készült anyagokat ezen a linken lehet elérni.
