Március 10-én mutatkozott be online a MOBA nevű szervezet, egy új közép- és délkelet-európai bérlői szövetkezeteket tömörítő ernyőszervezet. A MOBA célja összefogni a kisebb kelet-európai lakásszövetkezeteket, illetve megkönnyíteni a tagszervezetek számára a pénzforráshoz való jutást egy belső pénzalapon keresztül. Ez a MOBA-pénzalap segítheti majd létrehozni azokat az új szövetkezeti alapon működő lakhatási projekteket, amelyeket a kelet-európai nemzetállamokban sem az állam, sem a piac nem támogat.
A „moba” szó délszláv nyelvekből ered, magyarul „kaláka”-ként fordítható. A kaláka szó jól kifejezi a bérlői lakásszövetkezeti modell lényegét, közösségi mivoltát. Ebben a modellben a lakók kollektíven birtokolják az ingatlanjaikat, az ingatlan megvásárláshoz felvett hitelt pedig „bérleti díjként” törlesztik, mely a piaci áraknál alacsonyabb bérleti díjat biztosít számukra. A modell értelmében a hitel törlesztése után a lakók továbbra is fizetnek havi díjat, azonban ez a befizetett pénz a szövetkezetet gazdagítja, nem pedig magánszemélyeket, így az összegyűjtött pénz felhasználható pl. házfelújításra vagy a szövetkezetet gyarapító új ingatlan megvásárlására.
Ennek a modellnek lényege nem csupán abban áll, hogy könnyebb hozzáférést biztosít a lakhatáshoz, de a kollektív tulajdonláson keresztül kiküszöböli az ingatlanspekulációt és a profitelvet is a lakhatásban.
A MOBA-nak tagja a magyarországi Rákóczi Kollektíva is, amely már 2010 óta igyekszik elterjeszteni hazánkban a lakásszövetkezeti modellt, 2019 óta pedig már működtet is egy kollektív tulajdonú lakásszövetkezetet Zuglóban. Pósfai Zsuzsanna, a Rákóczi Kollektíva tagja lapunk kérésére elmondta, hogy a MOBA abban lehet majd segítségükre, hogy
„olyan nagyobb forrásokhoz hozzáférjünk, amikhez egyedül nem tudnánk. Ilyenek lehetnek például a különböző európai uniós pénzügyi eszközök, hitelek, vagy rövidebb távon támogatási források is. Például most is épp egy pályázaton dolgozunk közösen, ami a helyi munkánkat is segíteni fogja, ha megnyerjük”.
A MOBA további tagjai horvát, cseh, szerb és szlovén szövetkezetek, amelyek a Rákóczi Kollektívához hasonlóan jelenleg az első vagy második helyi lakásszövetkezet létrehozásán dolgoznak. Szociológusok, építészek, aktivisták vesznek részt ezeknek a szervezeteknek a munkájában, hogy megfizethető lakhatást nyújtsanak egy olyan lakhatási piacon, amelyben az önálló lakás megfizethetetlen, a piaci bérleti díj pedig összesítve még a lakásvásárlásnál is drágább.
A MOBA számára a regionalizmus nemcsak pénzügyi stratégiai szempontból fontos, de a tapasztalatok egymással való megosztása miatt is. Pósfai Zsuzsanna szerint „mivel mindannyian egy új modellt próbálunk létrehozni a saját országainkban, egymás tapasztalataiból sokat tudunk tanulni”. De a MOBA tagjait összeköti az is, hogy mind hasonló közegben, posztkommunista országokban próbálják útjára indítani a lakásszövetkezeti mozgalmat; olyan országokban, ahol a lakosságnak gyakran téves elképzeléseik vannak a szövetkezeti mozgalomról. Ahogy Ana Džokić, a belgrádi Pametnija Zgrada lakásszövetkezet képviselője fogalmazott a panelbeszélgetésen:
„míg a szocialista időszakban a lakásszövetkezet a magántulajdonhoz való jutás módja volt, addig ma a lakásszövetkezet a kollektív tulajdonhoz való jutás módja”.
A kelet-európai lakásszövetkezetek a MOBA ernyőszervezetén keresztül hatékonyabban tudnak majd kapcsolatot építeni nemzetközi szervezetekkel, mintha egyenként próbálkoznának ezzel. Szorosabbra fűzhetik együttműködésüket például a World Habitat nemzetközi lakhatási jótékonysági szervezettel, vagy olyan már régóta létező és jól működő lakásszövetkezetekkel, mint a svájci lakásszövetkezetek. Ennek kapcsán Pósfai azt meséli:
„Ebből talán a legkedvesebb eset az volt, amikor Lyonban voltam egy lakhatási konferencián a MOBA képviseletében (a szerb tagszervezet képviselőjével együtt), és elmentünk egy nyugdíjasok által alapított lakásszövetkezetbe, ahol kiderült, hogy az egyik nyugdíjas pár a szocializmus alatt szamizdat irodalmat juttatott Magyarországra, és nagyon örültek, hogy nekünk is van egy hasonló házunk Budapesten. Támogatást is adtak, hogy segítsék a kölcsöneink törlesztését, és azóta is rendszeresen e-mailezünk.”
A lakásszövetkezeti modell közösségi jellegéből adódóan nem profitelvű, a közösségeket és a közösségi szolidaritást gyarapítja, nem a befektetőket. De a lakásszövetkezet nem csupán azért szolidáris, mert alacsony bérleti díjakat tud biztosítani, hanem mert gyakran a reproduktív („női”) munkákban való kölcsönös segítséggel is együtt jár.
Utóbbiról elsősorban az adott házközösség dönt, de Pósfai Zsuzsanna több jó bevett gyakorlatról is beszámol. Például egy lakóközösség dönthet úgy, hogy főzés- vagy takarítás-beosztást készít, vagy nagy tételben szerez be dolgokat, ami a házimunkát és a hétköznapi bevásárlást is tehermentesíti. A gyerekfelügyeletben való kölcsönös segítség szintén megkönnyítheti a nők életét, akikre leginkább hárulni szokott ez a feladat.
A MOBA tagjai arról számoltak be, hogy sok idős ember is érdeklődik a lakásszövetkezeti modell lehetőségei iránt, mert a reproduktív munka elosztása, vagy éppen egy ápoló vagy segítő közös megbízása szintén nagymértékben megkönnyítené az idősek életét.
A lakásszövetkezeti modell ökológiailag is fenntarthatóbb, mint a hagyományos lakáspiac. Egyrészt azért, mert a lakásszövetkezeteket nem készteti a profitelv állandó gazdasági növekedésre és az ezzel járó folyamatos (és környezetromboló) építkezésekre. Másrészt, a szövetkezetek gyakran együtt, nagy tételben szereznek be bizonyos árukat, ami szintén környezetkímélő.
Tehát ha sikerrel járnak, a MOBA nemcsak hogy nagymértékben segítené azokat a kis- és közepes jövedelmű embereket, akik a fizetésük nagy részét bérleti díjra kénytelenek költeni, de akár több ingatlant és telket is kivonhatnak az ingatlanpiaci forgalomból, ezzel előre mozdítva a társadalmi szolidaritás, a kölcsönös segítség és a fenntartható fejlődés ügyét.
