Kihasználatlanságra és a munkakörülmények javításának finanszírozására hivatkozva a Magyar Posta után egy újabb állami cég, méghozzá a Volánbusz Zrt. válhat meg vállalati üdülőitől, legalábbis erről számolt be a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (KDSZSZ) február végén.
A KDSZSZ azt követően közölt információkat a lehetséges eladásokról nyilvános felületein, hogy a Központi Üzemi Tanács (KÜT) elé került véleményezésre a társaság nem kevesebb, mint összesen 27 üdülőjének értékesítése. Azt fontos hangsúlyozni, hogy ez csak az eladás szándékát jelzi, érdeklődésünkre a Volánbusz azt válaszolta, hogy döntés nem született a „kiárusításról”.
Arról, hogy el kell-e adni az üdülőket, az üzemi tanácsban vita alakult ki – ezt a részletet Dobi István, a KDSZSZ elnöke osztotta meg velünk. Az egyet nem értés tárgya pedig az volt, hogy az üdülők komplett, egy csomagban történő értékesítése indokolt-e. A KÜT szavazásán a KDSZSZ öt tagja kisebbségben maradt, mivel a tanács kilenc másik tagja úgy szavazott, hogy – amennyiben arra valóban sor kerül – tudomásul veszik a nyaralók eladását.
Bár a KDSZSZ-nek sem lenne ellenére bizonyos üdülőktől megválni, azzal szemben erős ellenérveik vannak, hogy mind a 27 ingatlant értékesítse a társaság – magyarázta Dobi István.
„Az, hogy rálépünk arra az útra, ami a Postánál, és több más állami vállalatnál van, hogy eladjuk az üdülőket, mert nincs kihasználva, ez butaság, és nem is igaz” – mondja Dobi.
A KDSZSZ által nyilvánosságra hozott dokumentumban az szerepel, hogy a Volánbusz „nem rendelkezik olyan forrásokkal, amelyek lehetővé tennék a munkavállalók széles köre által igénybe vehető, színvonalas vállalati üdültetés megteremtését”.
A szakszervezeti elnök által emlegetett Magyar Posta 2019-ben jelentette be, hogy bezárja üdülőit, az így felszabaduló ingatlanok többségét pedig értékesíteni akarja. A húszból 2020 októberéig hat üdülőjét hirdette meg eladásra a vállalat, amely egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az ingatlanok eladásából fedezné a dolgozók béremelését. A fél tucat – jellemzően balatoni – ingatlant összesen 1,03 milliárdért kínálja a cég.
Ami pedig a kihasználatlanságot illeti: a szakszervezet úgy látja, hogy a cég által az üdülőkről szóló KÜT-szavazáshoz mellékelt, 2020-as statisztikában nem köszönnek vissza a valódi dolgozói igények és a tényleges használatbavétel. Dobi úgy véli, a tavalyi adatok csalókák lehetnek abból a szempontból, hogy a koronavírus-járvány miatt esetlegesen nyitották csak ki az üdülőket, egy három évre visszatekintő statisztika azonban már sokkal pontosabb képet adna a valóságról.
Az is fontos szempont, hogy ezt az igénybevételi statisztikát Dobi szerint már arra az összesen közel 19 ezer munkavállalóra kellene kivetíteni, akik a helyi buszvállalatok integrációja alkalmával lettek mindannyian a Volánbusz dolgozói. Nagy részük korábban – mivelhogy akkor még másik cég dolgozói voltak – nem is tudhatott arról, hogy országszerte rendelkezésre állnak a cég üdülési lehetőségei, de a jövőben biztos szívesen igénybe vennék – vagy vették volna. Dobi István egy példával is érzékeltette ezt a vélhető igényt:
„Aki mondjuk korábban a Gemenc Volánnál dolgozott, tudhatott arról, hogy Fadd-Domboriban van üdülési lehetőség, de mivel a földrajzi közelség miatt egyébként sem jelentett volna nagy könnyebbséget a kedvezményes üdülés, nem biztos, hogy szívesen élt vele; ugyanakkor lehet, hogy például Mátraházára már szívesen elmenne.”
Az elnök azt mondja: a vállalat nem is adott lehetőséget arra, hogy ebben a közel 19 ezres körben végezzen üdülési igényfelmérést a szakszervezet.
Dobi nem hiszi, hogy jó gyakorlat lenne a vállalati tulajdon eladása a kedvezményes céges üdültetés – azaz végső soron a munkavállalók – kárára. Szerinte akár veszteséges üzemeltetés árán is fontos lenne, hogy a dolgozók kedvezményesen pihenhessenek. Ezért a szakszervezet maximum négy-öt üdülő eladását szorgalmazná, az ezek árából befolyt összegből pedig a megmaradt nyaralókat korszerűsíthetnék.
Merthogy van persze több olyan üdülő, ami valóban le van robbanva, kicsi iránta az érdeklődés, és alacsony a nyújtott szolgáltatás színvonala is; de vannak olyanok is, amelyeket szépen karbantartanak, és ezek igenis kapósak a dolgozók körében. Azok az üdülők közkedveltek a szakszervezet elnöke szerint, amelyeknek jó az elhelyezkedése, és megfelelő szolgáltatást tudnak nyújtani.
Bár most alacsony kihasználtságra hivatkozik a cég, de több üdülőre sokéves távlatban nem fordítottak eleget, így pedig nem csoda, ha szörnyű állapotba kerültek.
„Gond akkor van, ha 20-30 évig nem költünk rájuk, akkor szocreál turistaszálló jellegű kiszolgálást fognak nyújtani. Ha minden évben megfelelően költöttek volna rájuk, és legalább a 21. század minimumkövetelményeinek megfelelően fel lennének újítva, akkor magasabb lenne a kihasználtságuk is” – mondja Dobi.
A most napirendre került ingatlanok listáján ugyanakkor találunk példát a másik végletre is: Dobi szerint több tízmillió forintot áldozott a vállalat egy igali üdülő tavaly befejeződött felújítására, de ugyancsak súlyos összegek mentek korábban a dubicsányi kastély renoválására, ezek viszont most ugyanúgy eladósorba kerülhetnek, mint a lerobbant nyaralók.
Hogy a kedvezményes üdülésről való esetleges lemondásba mekkora tényleges beleszólással rendelkeznek a dolgozók, azt jól mutatja, hogy bár a régi munka törvénykönyve szerint az üzemi tanácsnak együttdöntési joga volt a hasonló kérdésekben, ahogyan az üzemi tanács és a szakszervezet jogosítványai idővel „elolvadtak”, az együttdöntési jogot úgy definiálták újra, hogy csak jóléti pénzeszközökre korlátozódjon. Miután az üdülők esetében ingatlanokról van szó, a cég a KÜT rábólintása nélkül is eladhatja őket, ha akarja – magyarázta a szakszervezet elnöke.
Ezzel együtt viszont a KDSZSZ azt követeli, hogy az értékesítés mindenképpen egy olyan pályázat keretén belül valósuljon meg, ahol a társaságnál képviselettel rendelkező szakszervezetek elővásárlási jogot kapnak. Dobi István azt mondja, a KÜT elnöke arról tájékoztatta az üzemi tanács tagjait, hogy a vállalat ettől nem zárkózik el, tehát elviekben van rá esély, hogy első körben felajánlják a szakszervezeteknek az elővásárlás lehetőségét.
„Reális áron lehet, hogy beszállnánk valamelyik üdülőbe, a megtakarításunk ezt lehetővé teszi” – mondja Dobi.
A szakszervezeti elnök azonban rögtön hozzátette: nem akarja senki tisztességét megkérdőjelezni, de rossz előérzete van azzal kapcsolatban, hogy némely üdülőre esetleg már meglehet a vevő, akinek neadjisten alacsonyabb áron adhatják el az ingatlanokat, mint ahogyan azt a munkavállalói érdekképviseletnek tennék. Éppen ezért most – az esetleges eladás előtt – is kikérték a szóban forgó ingatlanok árait, majd – amennyiben valóban lezajlanak a tranzakciók – utólag is kíváncsiak lesznek a tényleges vételárakra mint közérdekű adatokra.
A Posta 2019-es döntésére rímel – amelyből a cég állítása szerint béremelést akartak finanszírozni – egyebek mellett az is, hogy a szakszervezet szerint a Volánbusz vezetése a 27 üdülő értékesítéséből eredő bevételekből tervezi „a telephelyeken a felújításra szoruló, a fizikai munkavállalókat kiszolgáló öltözők, vizesblokkok, sofőrpihenők, felújítását és a berendezés színvonalának emelését”.
„Ha nem lennének az üdülők, akkor nem kellene ezeket a létesítményeket normális szinten fenntartani?” – reagált Dobi, hozzátéve, hogy a sofőrpihenők és a dolgozók számára kialakított szociális helyiségek valóban sok helyütt katasztrofális állapotban vannak.
Az egyébként, hogy a Posta után a Volán is eladósorba utalhatja üdülőit, nem különösebben meglepő fejlemény: a rendszerváltás óta folyamatos a vállalati üdültetés fokozatos felszámolása.
Nagy lökést adott ennek a folyamatnak, hogy a kormány a béren kívüli juttatási csomag nagy részének, benne a saját dolgozó saját szálláson való üdültetésének lehetőségét is kivette 2019-től a kedvezményesen adózó körből. A Népszava akkori összesítése szerint a Magyar Könyvvizsgálói Kamara egyik elemzése arról szólt, hogy a munkaadót és a munkavállalót sújtó közterhek együtt már 81,95 százalékos elvonást jelentenek a vállalati üdülő igénybevételekor. Ez sokak szerint egyet jelent ennek a lehetőségnek a megszüntetésével, hiszen az új adószabályok miatt gyakorlatilag piaci árat kellene fizetniük a munkavállalóknak.
Ekkorra már a vállalati üdülők férőhelyeinek száma is meredeken zuhant: az adószabályok megváltoztatását megelőző tíz év alatt 48 ezerről körülbelül 11 ezerre csökkent.
Maga a rendelkezésre álló nyaralók száma a közelmúltban is csökkenő tendenciát mutatott: a Portfolio az utolsó „COVID-mentes” évben, 2019-ben a KSH adatai alapján arról számolt be, hogy 2016-ban még 354 céges üdülő működött 11 922 férőhellyel, 2017-ben 341, 11 724 férőhellyel, 2018-ban pedig 343 céges nyaralóhelyet tartott nyilván a KSH, ezekben összesen 11 620 férőhely volt.
A Volánbusz Zrt.-t is kérdeztük arról, hogy szándékában áll-e értékesíteni a 27 üdülőt, illetve arról, hogy amennyiben igen, hol tart most ez a folyamat. Azt is szerettük volna megtudni, hogy igaz-e, hogy az üdülők értékesítése nélkül nincs fedezete az idei béremelésnek, de – mint fentebb utaltunk rá – a cég csak annyit közölt, hogy döntés még nem született az ingatlanokról, a többi kérdésünkre nem reagált.
