Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Igen, jöhet! Most nem.
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.
Nők elleni erőszak

Az elrabolt és meggyilkolt Sarah Everard tragédiájában kicsit minden brit nő magára ismert

Ez a cikk több mint 3 éves.

Sarah Everard március 3-án tűnt el Londonból, amikor egy barátjától sétált hazafelé este fél 10 körül; eltűnését azután jelentették be, hogy a családja és ismerősei másnap nem tudták őt elérni telefonon. A holttestét csupán egy héttel később találták meg egy Kent megyei erdőben, az elkövető pedig feltételezhetően egy politikusokat és diplomatákat őrző rendőr.

Az Egyesült Királyságban az elmúlt napokban szinte minden figyelem Sarah tragédiájára irányult (ha éppen nem Meghan Markle és Harry herceg interjújára),  amelyben csak kisebb szerepet játszik az, hogy nem mást, mint egy rendőrt tartóztattak le emberrablás és gyilkosság vádjával.

A legnagyobb port az kavarta, hogy brit nők tömegei kezdték el megosztani saját történeteiket utcai zaklatásról, utánuk fütyülésről, kéretlen, rámenős leszólításokról, vagy csak arról, hogy a nők mennyire nincsenek biztonságban közterületeken. Habár a legtöbb részlet még nem nyilvános, a rendőrség és a média információi alapján egyelőre úgy tűnik, hogy Sarah nem ismerte feltételezett gyilkosát, a férfi egész egyszerűen valahogy elrabolta a lányt a nyílt utcáról, amint éppen hazafelé sétált.

„Sarah-t ugyanazon az útvonalon rabolták el, amin én járok dolgozni minden nap, bármelyikünk lehetett volna a helyében. Minden szabályt betartott, mégis elrabolták. A nőket nem azért támadják meg, mert egyedül sétálnak haza, a nőket a támadóik támadják meg” – írta Twitteren egy felhasználó.

A Twittert egész héten elárasztották nők tapasztalatai zaklatásról, bántalmazásról vagy nemi erőszakról, olyan hashtageket használva, mint #TooManyWomen (túl sok nő) és #SheWasJustWalkingHome (ő csak hazafelé sétált). Többen hangsúlyozták, hogy nem minden egyes férfira igaz, hogy erőszakos, viszont minden egyes nőnek van legalább egy olyan története, amelyben férfiak verbálisan vagy fizikailag bántalmazzák őt.

Emellett pedig sokan dühüket fejezték ki amiatt is, hogy ha egy nő az utcán veszélyben érzi magát, akkor miért mindig az a javaslat, hogy „gyalogolj gyorsabban”, „fogd a kulcsodat az ujjaid közé” vagy „csinálj úgy, mintha éppen telefonálnál valakivel”. És sosem az, hogy a nők helyett inkább a férfiakat kellene fegyelmezni.

Ennek igazán klasszikus példája, hogy a Glamour magazin újságírója szerint amikor a rendőrök házról házra kérdezték ki a lakókat azon a környéken, ahonnan Sarah eltűnt, azt tanácsolták a nőknek, hogy mostanában ne nagyon járjanak a közeli parkban egyedül – ugyanúgy, ahogy 50 évvel korábban a Yorkshire-i hasfelmetsző utáni nyomozás idején. Nem változott semmi.

Már a parlamentben is terítéken a nők elleni erőszak

Némi reményt adhat azonban, hogy a Sarah Everard meggyilkolásának hatására kibontakozó szélesebb társadalmi vita már a brit parlamentig is eljutott. Csütörtökön Jess Phillips munkáspárti képviselő egyesével felolvasta a nevét minden nőnek, akit férfi gyilkolt meg az elmúlt évben. A Guardian pedig azt írja, Harriet Harman (szintén munkáspárti képviselő) szeretné elfogadtatni a kormánnyal, hogy a nők elleni erőszak áldozatainak ne kelljen beszámolniuk szexuális életükről a bíróságnak.

A liberális demokraták képviselője, Wendy Chamberlain és több más civil szervezet pedig azt kéri a kormánytól, hogy a nőgyűlölet hivatalosan is gyűlölet-bűncselekménynek számítson – erről már hétfőn, március 15-én lesz szavazás a brit parlament felsőházában.

Feszültség az emberek a rendőrség között

Mindeközben a rendőrségen is egyre nagyobb a nyomás, hiszen amellett, hogy a feltételezett gyilkos rendőri mivolta súlyos károkat okozhat a megítélésükben, a napvilágot látott történetek közül rengeteg arra is rávilágított, hogy a rendőrök gyakran nem veszik elég komolyan a zaklatásokról szóló bejelentéseket, és az elkövetők büntetlenül megússzák tetteiket.

Ezt a vélekedést pedig a közvélemény számára jelenleg az is erősítheti, hogy mint nemrég kiderült, a Sarah meggyilkolásával vádolt rendőrt, Wayne Couzens-t a nő eltűnése előtt 3 nappal azzal vádolták meg, hogy szeméremsértést követett el egy McDonald’s-ban, de semmi következménye nem lett az esetnek.

És csak minderre jött rá az elmúlt napok feszültsége, miután a rendőrség a koronavírus-járvány miatti szabályokra hivatkozva nem engedélyezte, hogy szombaton virrasztás és demonstráció legyen Clapham Commonnál, annál a délnyugat-londoni parknál, amelynek közelében Sarah eltűnt, és ahova azóta virágok százait helyezték el a járókelők.  Sőt, figyelmeztették az embereket, hogy akár 10 ezer fontos bírságot (kb. 4.2 millió forint) is kaphatnak azok, akik a rendezvényen ennek ellenére részt vesznek.

Az eseményt szervező Reclaim These Streets csoport közleményében azt írta, nagyon csalódottak, hogy le kell mondaniuk a megemlékezést, miután többször megpróbáltak együttműködni a londoni rendőrséggel azért, hogy találjanak biztonságos, a fertőzésveszélytől mentes módot az esemény megtartására, de szerintük a rendőrség nem volt elég konstruktív és együttműködő abban, hogy ez létrejöhessen.

A Reclaim These Streets ehelyett arra invitált minden lakost az Egyesült Királyságban, hogy szombat este londoni idő szerint 21.30-kor álljon ki a háza elé gyertyával vagy zseblámpával, Sarah Everardra emlékezve.

Ennek ellenére így is több százan látogattak el a parkba egyénileg, ahova eredetileg meghirdették a demonstrációt. Olyannyira sokan, hogy estére szabályos összecsapás alakult ki a rendőrök és a megemlékezők között.

Egy Twitter felhasználó szerint „feleslegesen” sok rendőr jelent meg a helyszínen sötétedés után, akik elkezdték hazaküldeni a jelenlévőket, azóta pedig néhányukat őrizetbe is vették. Egy másik tweet azt írta, az emberek azt kiabálták a rendőröknek, „szégyelljétek magatokat”, és a „a sajátjaitokat tartóztatassátok le”.

Eközben egyre többen követelik Cressida Dick londoni rendőrfőkapitány lemondását a közösségi médiában, és teszik fel a kérdést, hogy mégis mennyivel volt célravezetőbb ez, mintha csak egyszerűen megengedték volna, hogy a résztvevők a távolságtartási szabályokat betartva részt vegyenek a virrasztáson. Miközben persze nem kevesen vannak azon a véleményen, hogy mivel be volt tiltva a rendezvény, eleve nem kellett volna ilyen sok embernek a helyszínen lennie.

Amint azt egy helyszínen lévő nő megfogalmazta: „Csak rendőrök, ahogy nőket támadnak meg, amiért egy olyan rendszer ellen tüntetnek, amelyik hagyott egy rendőrt meggyilkolni egy nőt. Egy újabb nap, amikor szolgálnak és védenek.”

Végül pedig negatív visszhangot váltottak ki a már említett Cressida Dick szavai is, miután egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy bár megérti a londoni nők aggodalmát és rémületét, szeretné leszögezni, hogy a nők elrablása „rendkívül ritka”.

Ez önmagában persze igaz, hiszen az, hogy valakit az utcáról csak úgy elraboljanak, valóban nem gyakori eset. Az viszont sajnos egyáltalán nem nevezhető ritkának az Egyesült Királyságban sem, hogy nők gyilkosság áldozataivá váljanak, mutatott rá több brit médium és politikus is az elmúlt napokban.

A BBC Sarah Everard ügyének hatására éppen tegnap közölt cikket arról, hogy 2019 és 2020 márciusa között összesen 207 nőt öltek meg Nagy-Britanniában, azaz hetente átlagosan 4-et.

A 10 éves statisztikákból pedig az is kiderült, hogy 10-ből több mint 9 esetben férfi az elkövető.

Az ENSZ nőjogi szervezete pedig éppen az idei nőnap alkalmából közölte, hogy felmérésük szerint a 18-24 év közötti nők 97%-át érte már szexuális zaklatás az Egyesült Királyságban, és a nők 80%-a mondta azt, hogy közterületen is zaklatták már őket.

Amit eddig a gyilkosság körülményeiről tudni lehet

Habár a letartóztatott rendőr, Wayne Couzens kihallgatása már kedd óta tart, a gyilkosság hátteréről egyre nem sokat tudni. A rendőrség és a média információjából eddig pusztán annyi derült ki, hogy a nyomozók kültéri és járművekre szerelt biztonsági kamerák által tudták visszafejteni, körülbelül hol rabolhatták el Sarah-t az ő és a barátja házát összekötő útvonalon, illetve a Daily Mail brit bulvárlap szerint a felvételekből derülhetett ki az is, hogy Couzens autója aznap este az eltűnés helyszínén volt és feltehetőleg Sarah-t is látták benne.

Arra ugyanakkor semmi jel nem mutat, hogy Sarah és Wayne ismerte volna egymást, az egyetlen kapocs közöttük, hogy aznap este a parlamenti képviselőket és diplomatákat védő rendőr az alig 5 kilométerre lévő USA nagykövetségénél teljesített szolgálatot.

Emellett pedig az sem segítette az ügy haladását, hogy Wayne Couzens kihallgatása alatt kétszer is olyan fejsérüléseket okozott magának cellájában, hogy mindkét esetben kórházba kellett szállítani.

Hogy öngyilkossági kísérlet volt-e vagy valamilyen taktikai megfontolás állt a kihallgatás fenntartóztatása mögött, arról szintén nincs információ. Ahogy arról sem, hogy a nyomozók mi alapján találták meg a holttestet egy Kent megyei erdőben, és milyen bizonyítékot találtak a helyszínen, ami a gyanúsított letartóztatásához vezetett. Első tárgyalására szombat reggel került sor, amelyről a nyilvánosság felé nem jutott el sok információ, a folytatása pedig hétfőn lesz.

Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerőseit bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.

A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).

Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)

A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 70 220 2505 (szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])

A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.

Címlapkép: Helena Wilkinson Twitter
Kommentelj a Facebook-poszt alatt!
Olvass tovább!
Előre a főoldalra!
A Mércén vannak sütik. Infó.
Rendben