A holnapi Rajna-vidék-pfalzi és baden-württembergi tartományi választásokkal kezdetét veszi a választási év Németországban, melynek során a szeptemberi szövetségi választások mellett 6 tartományban választanak új kormányt. Habár mindkét említett tartományban a jelenleg is hivatalban lévő miniszterek  vezetik a közvélemény kutatásokat, viszont amíg Rajna-vidék-Pfalzban  mind az adatok, mind a kormánypártok nyilatkozatai alapján jelenlegi „közlekedési lámpa-koalíció” (SPD, FDP, Zöldpárt) folytathatja a kormányzást, addig kérdéses, hogy Baden-Württembergben az ország egyetlen zöld tartományi minisztere a CDU-val folytatja-e tovább (zöld-fekete koalícióban) vagy pedig ott is „közlekedési lámpa-koalíció” lesz.

A zöld-fekete koalícióval szemben a klímamozgalom és a Zöldpárt helyi vezetése is kritikus. Utóbbi szerint a CDU mindössze egy kolonc a kormányzat nyakán, és szívesebben kormányoznának ismételten a szociáldemokratákkal. A párt pragmatikus konzervatív szárnyához tartozó Winfried Kretschmann miniszterelnök azonban már a taznak adott interjújában annyiban finomította párttársa kijelentését, hogy a koalíciós partner minden esetben hátráltató tényezőt jelent, utalva arra, hogy korábban az SPD-vel való közös kormányzás sem volt zökkenőmentes.

A koalíciós partner kérdése azért is fontos, mert az első zöldek vezette tartományi kormányzatot több kritika is éri a klímamozgalom és a párt balszárnyának részéről. Azonban az  energia- és közlekedéspolitikai fordulat eddigi elmaradása kapcsán mindenki másban látja az okokat. A kormányzat a koalíciós partnerek mellett előszeretettel mutogat a szövetségi kormányra, míg a klímamozgalom azzal vádolja Kretschmannt és környezetvédelmi miniszterét, Franz Unterstellert, hogy csak „félszívvel” küzdenek a klímakatasztrófa megelőzéséért, mint például a Párizsi klímaegyezmény által meghatározott, maximum 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés betartásáért. Ezen vádak ellen nem segít, hogy Kretschmann kiállt a koronavírus gazdasági következményeinek enyhítését célzó autóvásárlás állami támogatása mellett, amely belsőégésű motorral rendelkező autók esetén is igénybe vehető, valamint hogy ő maga is egy dízel Mercedest vezet.

Az egyetemen még kommunista diákszervezetben aktív, mára gyakorló katolikus Kretschmann 2011 óta vezeti Baden-Württemberget, ezzel több mint 60 év után először – hatalmas meglepetésre – nem egy kereszténydemokrata vezetésű kormány alakult Németország leggazdagabb tartományában.

A fordulat évében a stuttgarti pályaudvar átépítésével kapcsolatos tiltakozások mellett és a választások előtt pár nappal bekövetkezett fukusimai atomkatasztrófa miatt a CDU támogatottsága bezuhant, viszont az atomerőművek lekapcsolásáért régóta küzdő zöldek megduplázták az 5 évvel korábbi eredményüket. Hiába maradt akkor a CDU a legerősebb párt, a korábbi miniszterelnök nem tudott többséget szerezni, így a szociáldemokratákkal alkotott zöld-vörös koalíció előtt megnyílt az út a kormányzáshoz.

Az elmúlt 10 év mérlege azonban nemcsak a kritikák, hanem a kormányzat saját maga által kitűzött célok fényében sem egyértelműen pozitív. A 2011-es koalíciós szerződés legismertebb programpontja volt, hogy 2020-ra az áramellátás legalább 10%-át helyi szélerőművekkel fogják biztosítani – azonban 2019-ig csak 4,4%-ot sikerült elérni. Továbbá 10 évbe telt, mire sikerült bevezetni, hogy az új ipari épületeken kötelező legyen napelemet vagy napkollektort elhelyezni. (Az előírás magánházakra történő kiterjesztését a CDU sikeresen megakadályozta.)

A mostani választások után leköszönő környezetvédelmi miniszter, Franz Untersteller előszeretettel hivatkozik arra, hogy az áramellátás megújuló forrásokból történő biztosítása kapcsán a keretfeltételeket Brüsszel és Berlin határozza meg, azonban Baden-Württemberg más tartományokhoz képest aránytalanul rosszul teljesít. A zöld kormányzat ellenére 2019-ben a felhasznált energia mindössze 27%-a származott „tiszta forrásból”. Ez országos összehasonlításban – a tizenhatból – mindössze a tizedik helyre volt elég.

A zöld kormányzat klímasemlegesség irányába történő fontolva haladása egyszerre következik a párt választóinak és vezetőségének helyi sajátosságaiból. Baden-Württemberg kiemelkedő jólétét elsősorban az autóiparnak (Mercedes, Porsche) és az exportra termelő kis ipari cégeknek köszönheti, tehát a tartományban eleve hátrányból indul a zöldek klasszikus autó-ellenes politikája. Talán ezért sem meglepő, hogy a párt liberális, pragmatikus szárnya itt bontakozott ki és vált meghatározóvá.

Rezzo Schlauch, a párt korábbi baden-württembergi vezetője és a „reálpolitikai” szárny fontos alakja, már a 80-as években is azt kereste, hogyan szerezhető politikai többség az ökológiai fordulat  számára.  Egyidejűleg a „konstruktív ellenzékiség” támogatója volt, miközben ekkor a zöldeket a legtöbb helyen még anarchistának tekintették. A környezettudatos életmódot nem lemondásként, hanem az egyén számára előnyös történetként szerette volna elmesélni, és úttörője volt a jelenleg hatalmas népszerűségnek örvendő zöldkapitalista car-sharingnek is. (Ehhez jól passzol a róla szóló leghíresebb anekdota, miszerint Porschét vezet – ami történetesen nem volt igaz, csak az újságok számára pózolt az autóval, viszont ez kétségkívül illett a „rock and roll imidzsbe”, így elterjedt.)

Ezt a vonalat viszi tovább Kretschmann is, amikor a klímakatasztrófa megfékezését az elektromos autókban és a technológiai megoldásokban látja, és ezáltal jelentősen támogatja az ezzel kapcsolatos kutatásokat és fejlesztéseket.

A választók kedvében járása különösen fontos a dél-német tartományban, ahol nagyon erős az önszerveződés hagyománya és komoly érdekérvényesítő erővel rendelkeznek a polgári kezdeményezések. Ez kapóra jött akkor is, amikor egy, a méhek megmentését célzó kezdeményezés segítségével – a koalíciós szerződésen túllépve – elfogadták a biodiverzitás megőrzését célzó törvényt, amely az egyik legmodernebb ilyen törvény egész Németországban. Viszont a tiszta energiára való átállás szempontjából komoly akadályt jelentenek azok a tiltakozások, amelyek a szélerőművek építése ellen irányulnak.

Továbbá a jól sikerült biodiverzitási törvény is gátat szabott már szélturbinák építésének, ami különösen kényelmetlen kormányzat számára, mivel a környezetvédők legalább olyan fontos részét képezik a zöldek szavazóbázisának, mint a klímasemlegességi célok mielőbbi elérését szorgalmazó szavazói csoportok. Az eleve jelentős állampolgári részvétel intézményesítése és az infrastrukturális projektek körüli érdekellentétek rendezésének érdekében Baden-Württemberg vezető szerepet játszik a társadalmi konzultáción és a részvételi demokrácia gyakorlatain alapuló eszközök, mint az állampolgári tanácsok rendszeres alkalmazásában.

Winfried Kretschmannt a „reálpolitikai” felfogása mellett kulturális kérdésekben is több kritika érte már, akinek a konzervatívok körében való népszerűségét jól mutatja, hogy a CDU szimpatizánsok 65%-a is őt támogatja a saját jelöltjükkel szemben. A fák ölelgetésével zöld fordulatot végrehajtó bajor CSU vezetője, Markus Söder a Bayern Münchenhez hasonlította a baden-württembergi zöldeket. A taznak Kretschmann úgy reagált erre a hasonlatra, hogy mindig is csodálta egy picit a CSU-t, amit egy „zseniális találmánynak” tart Bajorország számára. Ez a kulturális közelség azonban nemcsak a szavak szintjén, hanem a konkrét intézkedésekben is tetten érhető.

Ha összehasonlítjuk, hogy melyik koalíciós párt tudott leginkább érvényt szerezni a számára fontos ügyeknek, akkor azt látjuk, hogy a CDU rendpárti intézkedései nagyobb sikerrel jártak, mint a klímakatasztrófa elkerülését célzó intézkedések.

Továbbá 2014-ben a menekültügyi törvény módosítása kapcsán a Kretschmann vezette Baden-Württemberg volt az egyetlen olyan tartomány, ahol a zöldek kormányzati részvétele amellett szavazott, hogy Szerbiát, Macedóniát és Bosznia-Hercegovinát biztonságos harmadik országnak nyilvánították. Azonban a Helsinki bizottság szerint Szerbia közel sem nevezhető biztonságos országnak, mivel a menekültügyi rendszer nem biztosít hatékony védelmet a rászorulók számára, valamint a menekültek életkörülményei is elfogadhatatlanok az országban. Továbbá az ide visszaküldött menedékkérők ki vannak téve annak a veszélynek, hogy egy másik nem biztonságos országba küldik őket tovább. A módosítás különösen érzékenyen érintette a roma közösséget, akik jelentős részét alkotják a Nyugat-Balkánról érkező menekülteknek Németországban, az új törvény pedig bagatellizálja az őket ért rasszizmust és diszkriminációt a származási országban.

A közvéleménykutatások által megjósolt nagyarányú zöld győzelem újabb löketet adhat a Zöldpárt középre tolódásának. Ami többek között abban mutatkozik meg, hogy a párt az elmúlt években egyre több esetben szakít az általa korábban képviselt ügyekkel és értékekkel, feláldozva azokat a kormányzóképesség látszatának oltárán. Ebben a  baden-württembergi kormányzás eddig is iránymutatóként szolgált.

Ez a fordulat megnyilvánul a zöldek társelnökének, Robert Habecknek idén megjelent programadó könyvében, a Von hier an anders-ben („Innentől másképp”) is, amelyben arról ír, hogy a progresszív erőknek a hatalom morális kritikusaiból a hatalmat gyakorló szereplőkké kell válniuk, és hogy a klímapolitikának mindig képesnek kell lennie maga mögött tudni a társadalmi többséget.