A kormány tegnap bejelentette, hogy március 8-tól április 7-ig minden iskolás számára távoktatást, az óvodásoknak pedig rendkívüli szünetet rendelnek el. Ez, az első hullámhoz hasonlóan, ismételten azt jelenti, hogy a gyermekek mellett a kisebbek szüleinek is otthon kell maradnia, ezzel az áramfogyasztás a gyermekes háztartásokban növekedni fog, ennek fedezését pedig sokan nem engedhetik meg maguknak.
A Habitat for Humanity ezért felhívja a kormány és a szolgáltatók figyelmét arra, hogy a tavaly tavaszi első hullámhoz hasonlóan a lehető leghamarabb szükség lenne a tartozások miatti kikapcsolási moratórium életbe lépésére, legalább a veszélyhelyzet végéig. Emellett az általában a leginkább rászorulók által használt előrefizetős mérőórákat használóknak is segítséget kell nyújtani, nem úgy mint tavaly.
„Nem csupán a mindennapi élet fenntartása – például hűtőszekrények üzemeltetése, mosás, főzés, vagy akár az otthonok fűtése –, de gyermekek esetében a távoktatás zavartalan folytatása, illetve az egészséges otthoni körülmények megteremtése, vagy fenntartása is múlhat ezen.”
A Nemzeti Közművek tavaly viszonylag gyorsan, már március 13-án moratóriumot vezetett be a veszélyhelyzet idejére, ami sokaknak nagy segítséget jelentett.
Azonban a 95 ezer ember akkor nagyrészt nem kapott segítséget, ők a feltöltőkártyás villanyórával rendelkezők, akik előre fizetnek a megváltott árammennyiségért, és akik jellemzően a legszegényebb rétegekhez tartoznak.
Amint azt az E.ON a weboldalán leírja, ezek az előrefizetős órák ugyanúgy mérik az elfogyasztott áramot, mint a hagyományos típusok, azonban a fogyasztást előre ki kell fizetni. A működésük a feltöltőkártyás mobilokhoz hasonló, ott is csak annyit lehet „lebeszélni”, amennyi percdíjra futja a feltöltött összegből. Ha egy háztartás az előre megvett árammennyiséget kimeríti, a készülék kikapcsolja az áramot.
A Habitat for Humanity szervezettől megtudtuk, hogy ez a módszer elsősorban azt szolgálja a hagyományos, utánfizetős mérőórákkal szemben, hogy a családok ellenőrzés alatt tartsák a rezsiköltségeiket, és azok ne nőjenek magasabbra, mint amit a jövedelmükből fedezni tudnak. Egyben ez a mérőóra-típus adósságtörlesztésre is szolgálhat; a feltöltött összeg egy része automatikusan levonásra kerül, ezzel csökkentve az esetleges hátralékot.
Az ő megsegítésükre a Habitat, az első hullámhoz hasonlóan egy 12 ezer forintos egyszeri rezsitámogatást javasol (akkor ilyen segítség végül nem volt). Mivel a kormány és az önkormányzatok is leterheltek, a helyzet pedig sürgős, így úgy gondolják, most nincs lehetőség egy bonyolult elbírálási rendszert felállítani, ezért olyan támogatást javasolnak, amit minden fogyasztó igénybe tud venni.
Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy az ilyen típusú támogatás egyszerűen átruházható legyen a jobban rászorulók számára, ahogy arra a 2018-2019-ben a Magyar Kormány által kiutalt rezsiutalványok esetében is lehetőség volt. Ennek koordinálásában mind a karitatív szervezetek, mind pedig az önkormányzatok szerepet játszhatnak.
De a kormány mellett, a moratóriumon túl, az energiaszolgáltatóknak is lenne lehetősége az előrefizetős órákat használók megsegítésére. Az E.ON Hungária Zrt.-nél 2020. március közepétől az első veszélyhelyzet feloldásáig lehetősége volt a védendő fogyasztóknak egy vészkódot igényelni, amellyel feltölthették mérőóráikat, és amelynek az összegét utólag rendezhették. Ezzel a lehetősséggel – az E.ON Hungária Zrt. Habitatnak nyújtott tájékoztatása szerint – mindössze néhány ügyfél élt, többek között azért is, mert erről a lehetőségről sokan nem értesültek. (Ez a megoldás sem tökéletes, hiszen további tartozás-felhalmozásokhoz is vezethet, pont azokban a háztartásokban, akik eleve azért álltak át feltöltős rendszerre, hogy ne termeljenek, vagy mert túl magas volt a hátralékuk.)
A Habitat ezért most arra kéri az energiaszolgáltatókat, hogy tegyék lehetővé – ismét – egy ilyen jellegű vészkód igénybevételét a szociálisan rászoruló ügyfeleik számára.
Az érintettek megfelelő tájékoztatásában a karitatív, civil szervezetek és a szociális munkások is a szolgáltatók segítségére lehetnek, hogy valóban eljuthasson ez az akár életmentő információ a háztartásokhoz.
A Habitat szerint a lakosság energiaellátásának biztosítására hosszú távon is a kormány válságkezelési tervének részévé kell, hogy váljon. Ezért a veszélyhelyzet elmúltával is egy olyan intézkedéscsomag kidolgozását sürgetnék, amely egy, a mostanihoz hasonló járvány- vagy katasztrófahelyzet esetén gyorsan és hatékonyan alkalmazható, valamint minden fogyasztót elér.
A dél-alföldi mélyszegénységben élő családokkal és az őket érintő áramszegénységgel foglalkozó Fényhozó Alapítvány egyik tagja tavaly tavasszal a Mércének elmondta, vannak családok, akik bevételük több mint a felét számlákra költik, hiszen a napszámos bérből vagy segélyekből tudnak csak megélni, miközben az áram mindenkinek ugyanannyiba kerül. Ehhez képest egy átlagos jövedelmű háztartás bevételének mindössze 12 százalékát viszik el a különböző rezsiszámlák.
„Ha már csak 20 watt áramod van, de még főznöd és mosnod kell, a gyerekeknek meg ott digitális oktatás, akkor mit csinálsz, ha nincs pénzed következő feltöltésre? Lehetetlen priorizálni ilyenkor” –
Akkor sokaknak kellett dönteniük aközött, hogy élelmiszerre, vagy áramra költenek-e. Ráadásul az áramszegénységben élőknél az ehhez hasonló döntések következtében az oktatásból is kiszorulhatnak gyermekek, alapvető információkhoz való hozzáféréstől pedig az egész család eleshet, ami a koronavírus idején, amikor mindenkit érintő létfontosságú változásokat jelentenek be tévén és interneten keresztül napi szinten, még nagyobb probléma.
Az energiaszegénység a háztartások több, mint 10 százalékát – mintegy 400 ezer háztartást és legalább 1 millió embert – érint. Ők azok, akiknek eleve nehézséget jelenthet a megfelelő energiaellátás biztosítása, és ezen a vírus csak ronthat. Tágabban, a lakhatási szegénység különböző formái mintegy 3 millió ember életét nehezítik meg. A legrosszabb lakáskörülmények között élők ráadásul nagyrészt ugyanazok, akiket a vírus gazdasági hatásai legrosszabbul érintenek: a bevételük bizonytalan, gyakran alkalmi munkákból származik, vagy olyan feladatokat látnak el, amelyeket távmunkában nem lehet elvégezni. Közülük már most sokan elveszítették a megélhetésüket.
