A New Economy Movement/ NEM (Új Gazdaság Mozgalom) elsősorban észak-amerikai és nagy-britanniai alternatív gazdasági kezdeményezéseket és elméleteket összefogó platform, ami más alternatív gazdasági mozgalmakkal együtt a 2008-as válság után kapott lendületet. A NEM sajátja, hogy gazdasági és politikai kísérleteken túl a platform profiljában erősen jelen van a szakértői modellalkotás, beleértve az alternatív közgazdaságtani elméleteket is. A NEM szembehelyezkedik a domináns neoklasszikus megközelítéssel, de a keynesiánus állásponttal szemben is kihívóként jelenik meg. A mozgalmat összefogja a közös cél, miszerint a gazdaság struktúráját át kell alakítani, hogy a profit, illetve az emelkedő gazdasági mutatók helyett az emberi jólét és a környezeti fenntarthatóság élvezzen elsőbbséget.

A gazdasági válságtól egy új gazdasági rendszer elképzeléséig

Az Új Gazdaság Mozgalomnak sok más kezdeményezéshez hasonlóan a 2008-as világgazdasági válság szolgált táptalajul. Az 1929-es nagy gazdasági világválsághoz mérhető recesszió felhívta a figyelmet olyan lappangó problémákra – mind az USA-ban, mind globálisan –, mint a radikálisan növekvő vagyoni különbségek és a vagyon egyre magasabb koncentrációja egyre kevesebb személynél. A válság tőkebarát kezelésére, valamint az egyenlőtlenségek (re)politizálására válaszul megjelentek az olyan kezdeményezések – mint például az Occupy Wall Street –, amelyek a bankreform, továbbá a bankok politikai befolyásának csökkentése mellett síkra szálltak a gazdaságba való magasabb szintű állami intervencióért is.

Ebben a kontextusban kezdtek megjelenni a NEM körvonalai a válságot követő szakmai és laikus vitákban. A válság tanulságait levonó akadémikusok, aktivisták, civil és nonprofit szerveztek, valamint politikusok egy része olyan modellt kezdett keresni, amely alternatívát nyújthat a bolygót és élővilágát (benne az emberiséget) erőforrásként kezelő növekedéskényszerben szenvedő termelési rendszerrel, illetve a vele szimbiózisban élő fogyasztói társadalommal szemben.

A cselekvés programja

Az alternatív közgazdaságtani mozgalom célkitűzései ismerősen csenghetnek a szolidáris gazdaság és az ökológiai közgazdaságtan, valamint az alternatív gazdasági gyakorlatok terén jártas olvasók számára. A mozgalom zászlójára tűzi a gazdaság lokalizálását, amely magába foglalja a helyi termelők és termékek előnyben részesítését, valamint a területre jellemző fenntartható termelési technikák, hagyományok ápolását, továbbá újraélesztését.

Fontos szerephez jut az említett szempontok mellett az oktatás, az ismeretek terjesztése, hogy ezáltal a jólét egyenlőbben oszoljon el a társadalomban, továbbá hogy – mindezzel összhangban – meghonosodhassanak, illetve elterjedhessenek a fenntartható gazdasági gyakorlatok. Központi fogalommá válik az élet és az erőforrások újratermelése, megkérdőjelezve a közgazdaságtanban uralkodó növekedési paradigmát.

Programjuk nagy hangsúlyt helyez a dolgozói önrendelkezésre, illetve a termelés demokratizálására. Ennek keretében támogatják többek közt, hogy a dolgozók részvényekhez juthassanak a vállalatban, hogy hatékonyabb érdekérvényesítő képességük, valamint beleszólásuk lehessen a döntéshozatali folyamatba. Emellett támogatják a szellemi és a materiális erőforrások közösségi tulajdonba vételét, az ún. commoningot.

Ám javaslataik felülvizsgálnák a politikában és a gazdaságban a 70-es évek óta uralkodó konszenzust is az állami tulajdonnal szembeni ellenszenvről, különösen a bankszektorban és a zöld átmenet szempontjából kulcsfontosságú energiaiparban. Az egyes konkrét javaslatok mellett az Új Gazdaság Mozgalom új alternatív közgazdasági elméletek kidolgozásával is felhívta magára a figyelmet.

A Fánk mint a közgazdaságtan jövője?

A fánkgazdaságtan (Doughnut Economics) egy, a 21. század emberiségét fenyegető környezeti és szociális kihívásokra reagáló alternatív modell. Nevét az azt kidolgozó oxfordi közgazdász, Kate Raworth Doughnut Economics: Seven Ways to Think Like a 21st-Century Economist (Fánkgazdaságtan: Hét módszer, hogy úgy gondolkodjunk, mint egy 21. századi közgazdász) című munkája után kapta.

A modell alapkoncepciója az, hogy az emberi szükségleteket méltányos élethez elengedhetetlen társadalmi alap és a bolygó erőforrásai (planetáris határ) jelölte ökológiai plafon között tartva kell kielégíteni. Raworth a társadalmi alap részének tekinti a víz és energiaellátást, a kapcsolatokat, a lakhatást, a társadalmi, illetve nemek közti egyenlőséget, a politikai döntésekbe való beleszólást, az egészségügyet, az oktatást, az élelmiszer-biztonságot, továbbá a békét, valamint az igazságosságot. Ezek mellett ide sorolja még a jövedelmet és a munkát, belefoglalva a produktív (munkaerőpiacon érvényesülő), illetve a reproduktív munkát egyaránt.

A planetáris határokhoz az ember okozta globális klímaváltozás, a világ óceánjainak savasodása, a biodiverzitásra és az élőlények, így az ember termékenységére is negatív hatást gyakorló kémiai anyagok kibocsátása sorolható. Ilyen határ a túlzott műtrágya használat okozta beavatkozás a nitrogén- és foszforciklusba, az ózonréteg vékonyodása, emellett az aeroszol részecskék a bolygó légkörében való felhalmozódása is. Ide tartozik ugyanakkor a víz- és földhasználat átalakulása, illetve a bioszféra integritásának megbontása, amit a biodiverzitás visszaszorulása és a fajok kihalása kísér.

A fánkgazdaságtan egy holisztikus modell, amely a közgazdaság több iskolájától, hagyományától vesz át koncepciókat: a feminista megközelítésen át az intézményin keresztül a viselkedési közgazdaságtanig. Elismeri a társadalom, a természeti környezet és a gazdaság egymásra utaltságát (interdependencia), így nem választja le ezekről a piacot mint külön entitást.

A szemléletének híveit is a rendszerben való gondolkodásra ösztönzi. Az emberi természet kérdésében a viselkedési közgazdaságtanhoz (behavioral economics) hasonlóan szkeptikus a klasszikus közgazdaságtan racionális és individualista emberképével, a homo oeconomicus-szal. Ezzel szemben egy társas, emellett alkalmazkodó, adaptálódó emberképből indul ki, amelyben egyaránt megvan a potenciál a törődésre, illetve a kooperációra, akárcsak a versengésre. Ezért a nevelés és az oktatás programjának egyik alappillére.

A rendszer megújuló (regeneratív) és elosztó (disztributív) funkciói állnak a középpontban, így elősegítve az emberi igazságosság, illetve a méltóság materiális alapjait, valamint a természettel való harmonikus, nem kizsákmányoló együttélést.

Amszterdam, mint a világ első „fánkvárosa”

A 2019. december végén kitört, később világjárvánnyá szélesedő koronavírus-fertőzés, és a lezárásokat követő egészségügyi válsággal összekapcsolódó gazdasági recesszió egyre többeket arra késztetett, hogy radikálisan új szempontból tekintsenek a globalizált gazdaságra és a jelenlegi életmódunkra. Sokak vágyával ellentétben, egyes politikai szereplők a tudományos szféra képviselőivel összhangban úgy látják, hogy a mostani életvitelünk, ezenfelül gazdasági gyakorlataink gyökeres változásra szorulnak fenntarthatatlanságuk miatt, amire a pandémia is rávilágított.

Az amszterdami városvezetés, élén Marieke van Doorninck alpolgármesterrel, erre a helyzetre reagálva 2020 áprilisában felkérte Kate Raworth-ot, a fánkgazdaság megalkotóját, hogy működjön közre a város gazdasági újraindításában és strukturális átalakításában, hogy az a természeti környezet és az emberi szükségletek kielégítése közötti egyensúlyban működhessen a pandémia után. A közpolitikai döntések megtervezésében fontos szerepet játszott a város problémáinak Raworth-féle modellben való felmérése, amelyre a döntések gyakorlati szinten megalapozottan reagálhatnak majd.

Sok nagyvároshoz hasonlóan Amszterdamban is megemelkedtek az elmúlt évtizedekben az ingatlanok árai, valamint a lakhatási költségek. Ez betudható annak, hogy a pénzpiacok világméretű felértékelődését, előretörését követően a tőke befektetési lehetőségeket keres magának, amelyek között az ingatlanba való fektetés bizonyult az egyik legbiztonságosabbnak. Valamint széles körben hódít teret a dzsentrifikáció jelensége. Ilyenkor a döntően munkásosztályi vagy etnikai kisebbségek által lakott deprivált lakónegyedekben az alacsony ingatlanárakat kihasználva közép-, illetve felsőosztálybeli egyének vagy cégek befektetési céllal ingatlant vásárolnak, hogy azt felújítva magasabb áron adhassák ki vagy tovább.

Ezek a folyamatok átalakítják a negyed karakterét is. Megjelennek például az olyan, általában középosztálybeli miliővel azonosított szórakozási lehetőségek, mint a Belső-Erzsébetvárosban megsokasodó romkocsmák, valamint a különféle drágább organikus és kézműves boltok. Ezek a hatások a megnövekedett lakhatási költségek által tönkreteszik a helyi szolgáltatókat, továbbá kiszorítják az újdonsült „buli-/vigalmi-/bohémnegyed” lakóit a város perifériájára. Így cserélődik ki egyszerre a lakónegyed lakossága, és tűnik el vagy kerül beárazásra karaktere.  A lakáspiacon megjelenő platformcégek (iskolapéldája ezeknek az Airbnb) pedig tovább súlyosbítják a lakhatási válságot.

A válság egyik lehetséges megoldása az állami vagy önkormányzati kézben lévő szociális bérlakások építése lenne. Azonban a város szén-dioxid kibocsátása az ezredforduló óta meghaladja a planetáris korlátot, így az anyagilag és környezetileg is költségesnek ítélt elképzeléssel szemben Raworth új, innovatív megoldások kidolgozását javasolja. Emellett fontosnak tartják szabályozni, hogy a városban felhasznált építőanyagok elmozduljanak az újrahasznosított és természetes anyagok (mint a fa) irányába.

Az új modell szélesebb körben is párbeszédet indít el a város jövőjével kapcsolatban. Amszterdam kikötője többek között a világ legnagyobb kakaóbab importőre, amelynek jelentős része nyugat-afrikai országokból érkezik a természeti környezetet és a dolgozókat kizsákmányoló ültetvényekről, nem egyszer gyermekmunkát is igénybe véve. Hogy egy város fenntarthatóvá tétele hogyan függ össze a nyugat-afrikai dolgozók, illetve a gyermekek jogaival, rávilágít azokra a globális összefüggésekre is, amelyeket az Új Gazdaság Mozgalom egységesen kíván kezelni.

Raworth a válságot jó alkalomnak látja, hogy elmozduljunk a növekedés paradigmájától a környezetünkkel harmonikus viszonyban való virágzás irányába.