Megszavazta mai ülésén az Országgyűlés az embertelen börtönviszonyokért járó kártalanítások rendszerének megreformálását, illetve a visszaélések visszaszorítását célzó törvényjavaslatot. A „börtönbiznisz” felszámolása év elején a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb témája volt: Orbán Viktor miniszterelnök az év első kormányinfóján azt mondta, nehezményezi az „elítélt bűnözők” kártérítését a rossz körülmények miatt.
Varga Judit igazságügyi miniszter nem sokkal később bejelentette, hogy sürgősségi eljárásban fognak tárgyalni a börtönkártérítések kifizetéséről, majd az Országgyűlés február 25-én meg is szavazta a kifizetések felfüggesztését. A miniszter szerint nyilvánvalóvá váltak a börtönviszonyokkal kapcsolatos kártalanítási perek körüli visszaélések, amelyek súlyosan sértették a társadalom igazságérzetét, hiszen egyes esetekben a közvéleményt mélyen megrázó bűncselekmények miatt elítélt személyek is milliós nagyságrendű kártérítésekhez juthattak, miközben a bűncselekmények áldozatainak és hozzátartozóinak nem volt lehetősége hatékony igényérvényesítésre.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint a törvénymódosítás egyik legfontosabb pontja, hogy a kártalanítás keretében kifizetett összeghez az elítélt csak szabadulása után nyúlhat hozzá. A börtön parancsnoka „különös méltánylást érdemlő körülmény esetén engedélyezheti”, hogy a fogvatartott hozzátartozója vagy kapcsolattartója megkapja a kártalanítás összegének egy részét, még az elítélt szabadulása előtt. A parancsnoki méltányosságnak feltehetően akkor lesz különösen fontos szerepe, ha az elítélt családja nehéz anyagi körülmények között él, és az egyetlen pénzkereső kerül börtönbe, így saját pénzéből a családjának is csak a parancsnok „kegyéből” adhat majd.
„Ez „Gyöngyöspata újratöltve”, amikor az állam, amelyik megsértette valaki emberi jogait – akár a szegregált gyerekekét, akár a jogsértő körülmények között fogva tartott emberekét –, veszi magának a bátorságot, hogy megmondja a jogsértése áldozatának, hogy mikor és/vagy mire költheti el az ezért kapott kompenzációt”
– vélekedik a Helsinki.
Emellett azt is megszabja a törvény, hogy a fogvatartott ügyvédi munkadíjat nem fizethet a kártalanításból, tehát, ha a kártalanítási eljárásban ügyvéd segít, akkor elvileg ki kell várnia az ügyfele szabadulását ahhoz, hogy a munkadíját a befolyt kártalanításból megkapja. A jogvédők szerint ez azért különösen aggályos, mert bármilyen más pénzösszeg vagy követelés teljesíthető ügyvédi letéti számlára, ez az egyetlen kivétel az egész magyar jogrendszerben.
Úgy vélik, ha a fogvatartott nem utalhatja el az ügyvédi munkadíjat, az tovább nehezíti, hogy a fogvatartottak a jogérvényesítéshez szakértő jogi segítséget vehessenek igénybe.
A negatív változások közé sorolja még a Helsinki, hogy a törvénymódosítás bevezet egy olyan szabályt, amely szerint ha a kártalanításból egy közvetlen sértett nélküli bűncselekmény (pl. adócsalás) miatt elítélt fogvatartott befizet az Igazságügyi Minisztérium áldozatsegítési alapjába, akkor ezt a feltételes szabadlábra bocsátás kapcsán hozott döntés során a bíróság figyelembe veszi.
„Egyfelől természetesen helyeselhető, ha egy fogvatartott ilyen módon fejez ki megbánást és szembenézést az elkövetett cselekménnyel, másfelől nem jó az optikája annak, hogy ezzel a jogsértő állam azt mondja: ha a fogvatartott legalább egy részét visszafizeti a költségvetésbe annak a pénznek, amit az állami jogsértésért kárpótlásul kapott, akkor esetleg hamarabb szabadul”
– fogalmaz a jogvédő szervezet.
Emellett a törvénymódosítás nem változtat azon a problémán, hogy nincs helye kártalanításnak akkor sem, ha a jogszabály által megkövetelt élettér ugyan megvan, de az egyéb fizikai körülmények annyira rosszak (pl. az elkülönített vécé hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás miatt), hogy azokra tekintettel alappal merül fel a megalázó vagy embertelen bánásmód tilalmának sérelme.
Mint arra a Helsinki Bizottság felhívja a figyelmet, a kormány részéről ezúttal sem történt sem társadalmi, sem szakmai egyeztetés a témában, ami azért is különösen visszás, mert a törvényjavaslat szövege a korábban belengetett, majd meg nem tartott nemzeti konzultáció (nem létező) eredményére hivatkozik.
A jogvédő szervezet szerint a kormány sajnálatos módon tovább görgeti saját narratíváját az ügyben, pedig mind a sértettek, mind az elítéltek sérelmeinek kérdése fontos alapjogi probléma, ezért érdemes lett volna higgadt szakmai konzultációt folytatni róla.
