Bősz szabadságharcos üzemmódba kapcsolt péntek este a Hír TV-ben Deutsch Tamás, aki azt kifogásolta, hogy Daniel Freund német zöldpárti EP-képviselő Magyarországra mert látogatni, és itt kritizálta a kormány korrupciós gyakorlatait a közpénzek elköltésében.

„Nekünk jóérzésű magyaroknak elegünk van abból, ha a barnainges németek, vagy zöldinges németek bevonulnak Magyarországra, hiszen Freund mindenfajta európai parlamenti döntés nélkül eljött Budapestre és egyszemélyes vizsgálatot folytatott, tehát nem szeretjük, ha a németek bevonulnak és a saját hazánkban fenyegetnek minket, magyarokat” – dörögte a kormánypárti politikus.

Az mindig nagyon szórakoztató, amikor olyanok náciznak német embereket, akik maguk szakpolitikai tekintetben sokkal közelebb állnak a szélsőjobbhoz, és hát ez az ütőkártya mindig ott van a magyar kormánypárti politikusok ingujjában, amikor csak valaki Németországból rosszat mer mondani a „doktorminiszterelnökúrra”. Persze mikor a migrációról, meg a szabadságjogokról van szó, akkor pont azzal ostorozza a fideszes propaganda a németeket, hogy a második világháborús szerepük miatt „túlzottan” feladták a nemzeti öntudatukat és történelmi emlékezetüket.

Szóval a fideszesek szemében a magyar kormánnyal kritikus németek egyszerre nácik és hazátlan kozmopoliták. Meg amúgy is, hogy képzelik!!

No persze, ezt kizárólag akkor, amikor olyanokat mondanak ezek a fránya hazátlan nácik, hogy az adófizetők pénzét nem kéne ellopni, meg hogy az állampolgárok jogait tiszteletben kéne tartani.

Amikor viszont idejön egy német cég, és azt mondja, hogy szeretné még olcsóbban és még könnyebben kizsigerelni a magyar dolgozót, na akkor az egész Fidesz haptákban szalutál, és olyan sebességgel kapcsol át szervilizmusba, hogy a fal adja a másikat.

Olyankor Deutsch Tamás igen magasan fejlett honfiúi önérzetét nem borzolja fel, hogy bemasírozik ide valami német cég és rabszolgatörvényt kell neki adni, állami támogatásokból százmilliókat, pénzt paripát, fegyvert.

Emlékszünk még, amikor a magyar külügyminiszter Düsseldorfban áradozott, hogy a német multinacionális vállalatok mennyire örömtelien fogadták a 2018-as túlóratörvényt, mert ezek a nagyvállalatok már régóta kérték, hogy „biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni.”

Kérték, hogy álljon már rendelkezésre a munkaerő, szóval a bátor szabadságharcos kormányunk elintézte, hogy a dolgozókat lehessen olcsóbban túlóráztatni, és ide oda rángatni. Meglett az elegendő munkaerő.

Vagy emlékszünk, amikor ugyancsak hazaszeretettől buzgó lelkülettel szintén Szijjártó Péter kijelentette, hogy oké, persze védeni kell a környezetet (más kontextusban: magyar táj, Kárpát-medence ringató bölcsője), de azért „Magyarország soha nem fog olyan javaslatokat támogatni Brüsszelben, amely rontaná a német, és ezen belül a bajor autóipar helyzetét”.

A Direkt36 nemrégiben tett közzé alapos oknyomozó írást, amelyből kiderült, hogyan büszkélkedtek német autóipari vezetők azzal, hogy ők bármikor rácsöröghetnek Orbán Viktorra és Szijjártó Péterre, mert nehogy egyből fogadják a hívásukat, de legtöbbször a kívánságaikat is teljesítik.

A cikkből nem az a hazaszeretettől fűtött, szabadságharcos hős kormányzat képe rajzolódik ki, amit olyannyira szeret magáról vetíteni a kormány, hanem egy megalkuvó, zsebre tett végrehajtóé, aki egy pillanatig sem vacillál azon, hogy az EU leghatalmasabbjainak érdeki vagy saját népe mellé álljon-e.

De ez persze nem arcul csapása a „jóérzésű magyaroknak”, csak az, ha idejön egy magányos német EP-képviselőt, és veszi magának a bátorságot, hogy arcátlanul sajtótájékoztatót tartson. Felháborító!