Az elmúlt napokban több tényfeltáró anyaggal is jelentkezett az Origo, amelyekben azt próbálták meg bemutatni, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem négynapos nyári szabadegyetemet szervezett, ahol a cikk erős sugalmazása szerint az intézmény tanárai szándékoltan olyan előadásokat szerveztek, amelyekkel előre felkészítették a diákokat a blokádra.
Nos, a dolognak több szépséghibája is van, vegyük őket sorra.
Az Origo mindezt egy levélre alapozva teszi, amelyet Veszprémi Judit, az SZFE kommunikációs vezetője küldött ki körlevélként. És aminek már rögtön a legelső mondata úgy kezdődik: „Az SZFE hallgatói augusztus 11. és 14. között nonprofit szabadegyetemet tartanak”… Vagyis ebből a kezdésből már elég jól sejthető, hogy nem az oktatók, hanem a hallgatók szervezték a szabadegyetemet.
Egyébként az SZFE közleményében is igyekezett felhívni a figyelmet az Origo ezen csúsztatására:
„A sajtóhíresztelésekkel ellentétben, Veszprémi Judit, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kommunikációs vezetője nem szervezettszabadegyetemet augusztus 11-14 között az egyetem Szentkirályi utcai épületében. A kommunikációs vezető – akinek feladata és kötelessége az egyetem belső kommunikációjának működtetése, hírlevelek és értesítések kiküldése – a hallgatók által szervezett zártkörű rendezvény meghívóját és időbeosztását küldte el az egyetem oktatóinak” – írják Facebook-posztjukban.
Az Origo következő, a témával foglalkozó anyagában pedig egyenesen azt írják: Upor László lemondott rektorhelyettes elismerte, hogy valós a dokumentum, ami bizonyítja, hogy „jó előre megszervezett és nem spontán, hallgatói akció volt a Színművészeti elbarikádozása”.
Majd idézik is Upor válaszát, ami így szól:
„Természetesen tudtam róla, hogy augusztus közepén – a COVID-helyzet miatt augusztus 31-ig meghosszabbított szemeszter idején – az egyetem hallgatói szabadegyetemet szerveznek.”
A volt rektorhelyettes is jelezte válaszában, hogy a szabadegyetem témáit és előadóinak listáját a szervezők nem voltak kötelesek egyeztetni, és nem is egyeztették a vezetőséggel.
Upor emellett azt is írja:
„A kérdésben megbúvó állítással szemben a szabadegyetem témája nem az volt, hogyan lehet elfoglalni, illetve blokád alatt tartani az egyetemet, hanem a modellváltással összefüggésben annak társadalomtudományi, politikai, filozófiai, művészeti vonatkozásait járták körbe.”
Mindez azonban még mindig nem volt elég az Origónak, hogy elfogadja: a diákok autonóm döntése volt a szabadegyetem megszervezése, annak programját maguk állították össze, a kommunikációs vezető feladataival összhangban küldte ki az erről szóló tájékoztatót, és ebbe az egyetem vezetőségének nem volt beleszólása. Sőt, egy adott ponton a cikk még azt is felveti, MILYEN PÉNZBŐL szervezték a hallgatók a négynapos tábort, arról nem is beszélve, hogy a cikk érvként hozza fel azt is, a modellváltás más egyetemeken nem járt blokáddal.
Itt érdemes megjegyezni, hogy azért korábban sem mentek el szó nélkül a hallgatók az ún. Corvinus-modell bevezetése, vagy úgy általában az egyetemi autonómia szétverése, az oktatás szabadságának csorbítása mellett. Hogy messzebb ne menjünk: már 2015-ben, a Budapesti Corvinus Egyetem szétszedésének kezdetekor több alkalommal is tartottak demonstrációkat, megmozdulásokat a hallgatók (még élőlánc is volt, hoppáré!), és országszerte többszáz egyetemi oktató is kifejezte egyet nem értését. 2018-ban a CEU elüldözése mellett már a felsőoktatás átalakítása is jelentősen felháborította a társadalmat, így a corvinusos hallgatókat is, akik arra is igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy egyetemük privatizációja sokakat foszt majd meg a tanulás lehetőségétől is. Demonstrációból ekkor sem volt hiány, táboroztak diákok a Kossuth téren, sőt, volt egynapos sztrájk is, és a tiltakozók köre is elég széles volt. 2019-ben pedig – még mindig csak a Corvinus példájánál maradva: az intézmény diplomaosztó ünnepségén egy végzős hallgató beszédében külön felhívta a figyelmet arra:
„Jövőre a Corvinust egy magyar társadalmat szolgáló állami egyetemből átalakítják magánintézménnyé, melynek tulajdonosai egy bank valamint egy olajtársaság lesz, vezetője pedig a miniszterelnök közeli barátja.”
Nade ki emlékszik már minderre? Az Origo ezek szerint nem…
Az Origo cikke így ismét csak azzal a felvetéssel zárul:
Hogy ezek után mennyire hihető, hogy az egyetem elbarikádozása mögött nem a baloldali politika által befolyásolt, néhány erőteljesebb, hosszú évtizedes hatalmát féltő színművészetis tanár áll, ezt bárki eldöntheti.
Érdemes egyébként még kiemelni azt is, hogy nem sikerült ellenőrizni, vajon mindenki, akit név szerint kiemelnek, mint felforgató elemet a szabadegyetem programjából, vajon valóban részt is vett-e az eseményen.
Az SZFE körüli helyzetről szóló korábbi cikkeink itt olvashatóak. Ma például biciklis felvonulással tltakoznak majd az intézmény bedarálása ellen, erről itt írtunk, de nap közben is követjük az eseményeket.
Gulyás Márton például biztos nem, ahogy az a Partizán posztjából ki is derül. Mint írják:
„Az origo állításaival ellentétben az SZFE-n szervezett szabadegyetemi programsorozatban Gulyás Márton nem lépett fel, ott elő nem adott. Ha így is tett volna, abban sem látnánk semmi kivetnivalót, de a tény ettől még tény marad: Gulyás Márton a pártújságban megnevezett rendezvényen nem volt jelen.”
Az pedig már külön aranyos, hogy a cikkben a programok közül külön kiemelik Fiáth Titanilla börtönpszichológus, kulturális antropológus előadását, amelyet a zárt közösségekben a szabadság átélésének lehetőségeiről tartott. És miért olyan fontos ez? Az Origo szerint azért, mert „sokáig zárt közösségben lenni – lásd blokád”. Minden világos.
Igazából sok tanulsága nincs ennek a történetnek, azon túl, hogy lényegében mindegy, hogy ki mit mond, ír vagy tesz, a propagandalapok szabadon tudják a valóság kereteit hajlítgatni, amíg bele nem fér az éppen aktuális kamuállításaik fősodrába.
Mindegy, hogy Upor László mit ír. Mindegy, hogy a kommunikációs vezető mit és hogyan küld ki az egyetem hallgatóinak. Mindegy, hogy ki szervez szabadegyetemet (az nem mindegy, hogy MIBŐL, teccik érteni, ugye?). Mindegy, hogy ki beszél ezen a szabadegyetemen, és miről. Minden mindegy.
