Mint az korábban kiderült, Törökország visszarendelte a tenger alatti, kiaknázandó petróleum- és nyersolajforrásokat felderítő hajóját, az Oruç Reis-t antalyai kikötőbázisára. A lépésre azután került sor, hogy a tegnapi nap folyamán, miután a hajó napokat töltött el Ciprus közelében a nemzetközi egyezmények által görög „kizárólagos nyersanyagzónának” kijelölt parti vizeknél.
Kiriákosz Mitszotákisz jobboldali miniszterelnök a lépést Ankara provokációjának minősítette, és miután az EU, és az USA külügyi vezetői is többször felszólították a török kormányt a kutatások befejezésére és visszavonulásra, tegnap bejelentette, 18 Rafale vadászgépet, 4 új hadi fregattot, tankelhárító fegyvereket, torpedókat és távirányítású rakétákat is rendel Athén a görög hadsereg számára a kialakult, növekvő török fenyegetés miatt.
Hulusi Akar török védelmi miniszter ma az Anadolu hírügynökségnek azonban kifejtette, az Oruç Reis visszatérése török felségvizekre nem jelenti azt, hogy „Ankara feladta volna azokat a jogokat, amelyek egyértelműen megilletik őt” a Földközi-tenger keleti részén, ezt úgy értve, hogy a területi nyersanyagait az ország ugyancsak magának követelte.
Mindezen nyilatkozatok ellenére Adonisz Georgiadisz görög fejlesztési miniszter a Ciprus melletti vizeken a török jelenlét feladását „kedvező lépésnek” nevezte a feszültségek oldására. A görög SKAI TV-nek nyilatkozva ehhez hozzátette, talán Erdogan török elnök
„kezdi megérteni, hogy provokációkra irányuló politikája nem vezet sehova.”
Ehhez hozzátette, a törököknek be kell látniuk, hogy „nem mehetnek szembe a teljes civilizált világgal” ebben a kérdésben.
A miniszter nyilatkozatában arra utal, hogy az elmúlt napokban, miután a Oruç Reis nyíltan elkezdte a Ciprus melletti, sekély vizekben a petróleumtartalékok feltérképezését, még Mike Pompeo, Donald Trump elnök külügyminisztere is határozottan figyelmeztette Ankarát, az energiaforrások területén a térség vizei „vitathatatlanul a görög kormányhoz tartoznak” és akciójuk a Földközi-tengeren „egyértelműen” illegális.
Előtte Washington és Brüsszel is számos alkalommal kifejezte egyértelmű ellenérzéseit a kutatóhajó megjelenésével kapcsolatban, amelyet, lévén Törökország a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik, egyértelmű provokációnak minősítettek az EU- és NATO-tagállam görögök ellen.
A török kutatóhajó, több török hadihajó kíséretében számos alkalommal, a nemzetközi hajózási egyezményeket megszegve léptek be görög és ciprusi felségvizekre, arra hivatkozva, hogy Ciprus török felének birtoklása okán nekik is joguk van a ciprusi Exkluzív Gazdasági Zónában fellelhető nyersanyagokra. A görög admiralitás azonban már augusztus 13-án közölte, az Oruç Reis nem rendelkezik a felmérésekhez szükséges eszközökhöz sem, megjelenése szerintük egyszerű politikai provokáció Görögország és az EU ellen.
Törökországnak nem ez az első birodalmi, expanzív lépése: 2018 végétől fogva „kurd terrorveszélyre hivatkozva” a török hadsereg, és csatlós, iszlamista szélsőséges hadurak Szíria több, északi területét, a kurd Afrint és a szunni arab Dzsarabuluszt is török fennhatóság, és katonai közigazgatás alá vonták.
2019 óta pedig a törökök hasonlóképpen katonailag is beavatkoztak a líbiai polgárháborúba, ahol a Halifa Haftár hadúr seregei ellen küzdő tripoli kormányt segítették.
2020 nyarán pedig ugyancsak török szövetséges kiképzők és tanácsadók 2020 nyarán pedig ugyancsak török szövetséges kiképzők és tanácsadók jelentek meg a szövetséges Azerbajdzsánban, hogy az ország és Örményország évtizedek óta elhúzódó hegyi-karabakhi (örményül artzakhi) konfliktusában segítség Hejdar Alijev azeri elnök csapatait.
