Továbbra sem történt semmiféle érdemi előrelépés a Nemzetközi Valutaalap és Libanon kormánya közötti tárgyalásokon, amelyeken a súlyos pénzügyi-, gazdasági- és hitelválságba süllyedt közel-keleti ország számára biztosított, minél előbbi mentőcsomagról tárgyalnának.

A Valutaalap ugyanis a folyósított hitelekért cserébe olyan súlyos pénzügyi, magán- és állami szektort is érintő megszorításokat követelne a bejrúti robbanás óta így is siralmas állapotban lévő ország gazdaságán, amelyet a kormány nem tud elfogadni semmiféle segítségért cserébe.

Az Al-Monitor legújabb tudósítása rámutat, miközben az országban nem létezik a banki tőkekontrollt szabályozó törvény, immár szinte az összes bank bevezetett ilyen korlátozásokat, elsősorban az USA dollár-tartalékok megőrzése céljából tehát tulajdonképpen illegálisan korlátozzák, hogy a befektetők kivegyék tőkéjüket. Minderre az ország további, súlyos összeomlásának megakadályozása céljából van most szükség.

A nemzeti bank elnöke, Riád Szalameh – akinek nevéhez a most zátonyra futott, piramisjáték-szerű gazdasági-pénzügyi rendszer kitalálása és menedzselése is fűződik – augusztus 29-én mindennek ellenére azt nyilatkozta, nincsenek korlátozások a bankokban, a részvényesek és beruházók pedig minden dollárhoz hozzáférhetnek. Szavait azonban immár senki sem veszi komolyan.

A közel-keleti hírportálnak mindezzel szemben ráadásul az egyik legnagyobb libanoni bank neve elhallgatását kérő topmenedzsere bevallotta, immár nemcsak a kisebb ügyfelek, de a nagyobb betétesek sem férnek hozzá értékeikhez az országban, miután a kormány zár alá vette a pénzügyi szektor forrásait.

Minderre azért van szükség, mert az ország régóta regnáló, és meglehetősen korrupt elitje továbbra sem kíván kiegyezni az IMF feltételeivel, már csak azért sem mert az ország a tavalyi 4%-os nemzeti össztermék-csökkenés után immár súlyos recessziót előidéző, féléves, 18%-os GDP-csökkenéssel néz szembe. Az infláció pedig immár 60%-os. Noha a válságért főként felelőssé tett libanoni kormány a robbanás után pár nappal lemondott, az IMF „reformjait” támogató libanoni pénzügyi elit és a politikai uralkodóréteg közötti feszültség egyre nő: míg előbbiek a megszorításokat és a pénzügyi rendszer helyreállítását akarják kikényszeríteni, addig a politikai klientúra a hatalmát próbálja a válságon átmenteni.

A helyzet a bejrúti kereskedelmi kikötőben augusztus 4-én történt hihetetlen erejű robbanás óta az ország társadalmának végső szétesésével fenyeget. Ekkor több ezer tonna ammónium-nitrát alapú műtrágya repült a levegőbe, letarolva a főváros, Bejrút belvárosának jó részét, és 300 ezer embert hagyva fedél nélkül.

A robbanás egy hosszú, elhúzódó válság utolsó, szinte jelképes mozzanata lett, amely 2015-ben a szíriai háború okozta menekültválsággal kezdődött, ekkor a muszlim-keresztény vegyes lakosságú Libanon több millió szír menekültet fogadott be, és a kormány elleni téli tömegtüntetésekkel, valamint az elkopott, elhanyagolt infrastruktúrájú országban a koronavírus-járvány okozta károkban csúcsodott ki. Noha a politikai vezetés – amelynek a keresztény elit ugyanúgy része, mint az ország déli részét a nyolcvanas évek óta uraló, Irán által támogatott Hizbulla siíta félkatonai szervezet – már nem számíthat arra, hogy a gyökeres változásokat elkerülheti, arra egyáltalán nem hajlandóak, hogy az IMF, így pedig a nyugati hatalmak előtt is feltárják gazdálkodásuk minden részletét, és így gyakorlatilag átadják a gazdasági-politikai hatalmat a Valutaalapnak.

Elemzők most arra számítanak, mivel egyik tárgyaló fél sem látszik engedni saját álláspontjából, az ország nemzetközi hitelezői léphetnek előbb, és megpróbálhatják például lejárt követeléseik ellenében zároltatni a libanoni Nemzeti Bank szinte összes letéti tartalékát.

Ezzel szemben az átlag libanoniak azok eddig, akiknek a válság terheit viselnie kell. Eddig a pénzügyi válság alatt a libanoni font 80%-kal értékelődött le az ottani gazdaságban nagyon fontos dollárral szemben, ez pedig milliók megtakarításainak az egyszerű eltűnését is jelentette az országban.

Noha korábban Kína is beígért az immár lemondott kormánynak egy 12 milliárd dolláros infrastrukturális beruházást, ebből a lemondás után most nem sok látszik. Emmanuel Macron francia elnök és a G8-ak ugyancsak gyors mentőcsomagot, segítséget ígértek az országnak, azonban a politikai elit által birtokolt állami vállalatok korrupciós szintje miatt ezt nem direkt kívánják folyósítani, így ők is arra várnak, hogy az ország ügyvivő kormánya és az IMF meg tudjanak majd egyezni.

Az Európai Unió, és több nemzetközi segélyszervezet eközben az újjáépítésben és segélyszállítmányok biztosításában is segít a bejrúti katasztrófa után.

Yesterday, a Humanitarian Air Bridge flight ✈️ arrived in #Beirut with 12 tonnes of essential humanitarian supplies and medical equipment.

The material will help the most vulnerable after the recent explosion as well the intensifying coronavirus pandemic.#EUSolidarity 🇪🇺🤝🇱🇧 pic.twitter.com/4X7G3eIlG0

— EU Humanitarian Aid 🇪🇺 (@eu_echo) September 1, 2020