Csütörtökön Japán látta vendégül 96 ország, köztük az Európai Unió és Kína, valamint más nagyobb gazdaságok döntéshozóit, ötven esetben miniszteri szinten egy online konferencián, melynek célja a válság utáni zöld helyreállítás elősegítése volt – írja a Climate Home News.
Miközben több nagy szennyező, így az Egyesült Államok és India sem képviseltette magát a rendezvényen, a jelenlévőknek sem sikerült elkötelezniük magukat, hogy a továbbiakban nem támogatják válságkezelés címén a fosszilis energiaipart.
Az Energy Policy Tracker szerint a G20 országok, a világ 20 legerősebb gazdasága – hiába javarészt hivatalosan a zöld átmenet mellett elkötelezett országokról lévén szó – immár 204 milliárd dollárt költött válságkezelés címén a fosszilis energiaiparra. Ez az összeg júliusi cikkünk megjelenésekor még csak a jelenlegi háromnegyedére rúgott.
Vagyis az eddig az energiaiparnak nyújtott támogatások több, mint felével, 52 százalékával a környezetszennyező és a klímaváltozást előremozdító energiát támogatták a kormányok, szemben a megújulóknak nyújtott 35 százalékkal, vagyis a számok zárójelbe teszik a különböző hangzatos irányelvekbe foglalt zöld elköteleződést.
Természetesen lefutották a résztvevők az ilyenkor kötelező vállonveregetéseket, Selwin Hart, az ENSZ klímavédelmi különleges tanácsadója elmondta, széles körű támogatottsága volt a nemzetközi együttműködésnek és szolidaritásnak a koronavírus-járvány és a klímaválság kezelése terén.
Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke pedig elmondta, a találkozóról, hogy
„ilyen lehetőség, hogy jobban építsük újjá [a világot] egyszer adatik meg egy generációnak”.
Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlatilag valamennyi klímacsúcsán elhangzott, hogy történelmi jelentőségű eseményről van szó, hosszabb távon azonban leginkább a tudományos ismereteink bővültek a klímaváltozás lehetséges forgatókönyveivel és a hatásokkal kapcsolatban, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátása és a környezetrombolás volumene továbbra is egyre csak nőtt.
A bizottság alelnöke arról is beszélt, hogy az újjáépítés csak akkor lehet sikeres, ha környezetbarát módon valósul meg, kiemelve, hogy az EU ötszáz milliárd eurót szándékozik elkölteni hogy megfeleljen a párizsi klímaegyezményben vállaltaknak – ami jelenlegi tudásunk szerint egyébként nem elégséges, hogy az évszázad végéig csupán az emberiség jelentős része számára elviselhető mértékben nőjön a globális átlaghőmérséklet.
A miniszterek beszédeiből kiderült, hogy leginkább olyan megoldásokat támogatnának, melyek nem járnak a gazdaság jelentős átalakításával, mint az elektromos közlekedés, megújuló energia, energiahatékonyság stb. támogatása, valamint a természetes megoldásoké, ami az EU mezőgazdasági stratégiájában különösebben nem látszik. Fontos és jellemző programpont volt emellett a légköri szén-dioxid megkötésére épülő megoldások melletti elköteleződés, ami jelenleg egy gyakorlatilag nem létező technológia, ugyanakkor ügyes retorikai fogás, hogy a ma kibocsátott szennyezés problémáját a jövő vállára helyezzék a döntéshozók.
Japán különösen elkötelezettnek mutatkozott a hidrogéntechnológia, valamint a szén-dioxid megkötés mellett, valamint az elektromos közlekedés promotálása irányába, emellett bejelentette, hogy a későbbiekben szívesen rendezne további klímacsúcsokat. Ezzel kapcsolatban Antonio Guterres ENSZ-főtitkár felhívta a környezetvédelmi miniszter – egyesek szerint a miniszterelnöki szék majdani várományosa – figyelmét, hogy ez esetben Japánnak ideje lenne befejeznie a fosszilis energiaprojektek támogatását, és kitűznie célként a 2050 előtti karbonsemleges működést.
Valamennyi fejlett ország részt vevő minisztere vagy más felelős vezetője kifejezte országa ambícióját a zöld újjáépítésre, azonban a CHN elemzése szerint a tervek se nem elégségesek, se nem meggyőzőek – jó példa erre Nagy-Britannia nagyívű újjáépítési csomagja – melynek jegyében az energiaszektorra költött összegnek eddig 70 százalékát a fosszilis iparra költötték.
Mindazonáltal mindaddig, míg az egyes országok vagy államszövetségek helyreállítási terveiben a jelenlegi, növekedésre épülő tőkés gazdasági rend helyreállításán van a hangsúly, a zöldítéssel, mint a villanyautókkal, vagy az energiahatékonyság növelésével együtt sem várható áttörés, ugyanis a növekedés fenntartásához mind a társadalom, mind a természet kizsigerelésére szükség van végső soron.
Ugyanakkor a fejlett gazdaságokban javulhat a helyzet látszólag az elnyomás és a környezetszennyezés szegényebb országokba exportálásával, ahogy az javarészt megtörtént már a legveszélyesebb és legszennyezőbb iparágakkal, valamint az értékes nyersanyagok bányászata esetében. Az ezekből származó, a gazdag országokban lecsapódó profitból pedig adott esetben valóban látványos helyi eredményeket lehet elérni.
