A mai napon zárul Oroszország történetének talán legértelmetlenebb népszavazása: nemcsak, hogy nincs kijelölt érvényességi küszöbe, valamint a hatályos orosz törvények szerint nem is számít valódi referendumnak, de a szavazópolgároknak feltett kérdés is valójában már hónapokkal ezelőtt eldőlt.

A Putyin által még januárban bejelentett alkotmánymódosításról szóló törvénycsomagot ugyanis az orosz parlament mindkét háza, valamint az alkotmánybíróság is már márciusban elfogadta, az elnök pedig akkor alá is írta. A helyzetet tetézi, hogy a nagyjából 200 módosításról csupán annyit kérdeznek a szavazócédulán, hogy „Támogatja az Orosz Föderáció alkotmányának a módosítását?”, amelyre aztán igennel vagy nemmel lehet felelni. Az egyes módosítások közti különbségtételre tehát nincs lehetőség.

De miről is szavaznak ma pontosan az oroszok, és miért volt szükség erre a tulajdonképpen látszatreferendumra (amelyet népszavazás helyett „összorosz szavazásnak” neveznek)?

Isten, heteroszexualitás és Putyin örökké

Vlagyimir Putyin szokásos év eleji beszédében, január 15-én jelentette be, hogy olyan módosításokat javasol az alkotmányban, amelyek kis mértékben korlátoznák, máshol pedig bővítenék az elnöki hatalmat, valamint bizonyos szociálpolitikai változtatásokat is rögzítenének. Amit azonban a beszédben nem hangsúlyozott, és ami mindenki más figyelmét leginkább megragadta, azok az elnöki ciklusra vonatkozó implikációk voltak.

A módosítás értelmében ugyanis az Alkotmányból kikerül az a kikötés, miszerint egy személy legfeljebb két egymást követő ciklusban töltheti be az elnöki tisztséget. A szövegből kitörlik a podrjad („egymást követő”) kifejezést, aminek korábbi bekerülése – szintén egy alkotmánymódosításnak köszönhetően – lehetőséget adott Putyinnak 2012-ben arra, hogy 2000-2004, valamint 2004 és 2008 közötti elnökségei után négy évet várva 2012-ben újabb két alkalommal indulhasson az elnöki tisztségért. (Az akkori módosítások ráadásul a ciklus hosszát is érintették – míg korábban csak négy év volt, 2012-től hat évre nőtt, így lehetséges, hogy Putyin negyedik elnöksége csak 2024-ben fog véget érni.)

Ez az apró szövegbeli eltérés azt jelenti, hogy Putyin 2024-ben – arra hivatkozva, hogy előző elnökségeit egy korábbi alkotmány szabályainak megfelelően töltötte be és a módosított alkotmánynak nincs visszamenőleges hatálya – újra jelöltetheti majd magát. Azt, hogy valóban tervez-e a 2024-es elnökválasztáson elindulni, Putyin maga eddig nem erősítette meg, bár nem is zárta ki:

„Még semmit sem döntöttem el. Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy jelöltessem magamat, ha ez [a lehetőség] megjelenik az alkotmányban. Meglátjuk, hogy mi lesz akkor” – idézi az MTI a Rosszija 1 tévéállomás múlt heti interjúját az elnökkel.

Azon túl, hogy biztosítja Putyin akár 2036-ig tartó hatalomban maradását, a módosítás az alaptörvénybe emeli a keresztény hagyományok és Isten tiszteletét, valamint, hogy csak olyan személy lehet orosz elnök, akinek nincs kettős állampolgársága és legalább 25 éve az országban él. Az alkotmányba iktatják továbbá, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre és hogy az alkotmányban foglaltak előnyt élveznek a nemzetközi joggal szemben – azaz a nemzetközi szerződéseket, bírósági ítéleteket csak akkor kell majd betartani Oroszország területén, ha azok nem állnak ellentétben az orosz alkotmány előírásaival. (Ahogy azt a 444 cikke kiemeli, utóbbi kettővel Orbánék megelőzték Putyint: a házasság férfi és nő közötti kapcsolatként való definiálása már a 2011-es alaptörvényben benne volt, a nemzetközi jogra vonatkozó kitételhez hasonló pedig 2018-ben került be a menekültkvóták kivédése érdekében.)

Az új alkotmány mindemellett azt is tartalmazni fogja, hogy a nyugdíj összege mindig az inflációhoz kötött lesz, valamint hogy a minimálbér soha nem maradhat el a létminimum mértékétől. Itt ütközik ki igazán, mennyire igazságtalan az egyetlen kérdés a szavazócédulán: hiszen

ha valaki nemmel szavaz, azzal a minimálbér és a nyugdíj szabályozását is leszavazza, ugyanakkor az igen szavazattal rábólint Putyin esetleges további 16 évig tartó hatalmon maradására.

Minek kellene szavazófülke, ha van fatönk?

A parlamenten belüli ellenzékből egyedül a kommunisták ellenzik az alkotmánymódosítást, ők arra kérték a támogatóikat, hogy szavazzanak nemmel. A parlamenten kívüli ellenzék többnyire a szavazás bojkottjára szólított fel.

A Kreml minden eszközt igyekezett bedobni ahhoz, hogy ne legyen szégyenteljesen alacsony a részvétel: a Meduza szerint a kormányzat célja, hogy a szavazásra jogosultaknak legalább 55%-a részt vegyen, a módosítás támogatottsága pedig legalább a 60%-ot érje el. Ez az arány könnyen lehet, hogy meg is lesz, mivel a hivatalos adatok szerint az utolsó előtti nap reggelére már a jogosultak 45,7%-a az urnák elé járult.

Az eredetileg április 22-re tervezett szavazást a koronavírus miatt el kellett halasztani, de a fertőzésveszély csökkentése – meg persze a részvétel-maximálás – érdekében egy teljes hétre bővítették az időtartamát, június 25-től július 1-ig lehetett szavazni. A moszkvai és a Nyizsnyij Novgorod-i régiókban lehetőség volt online szavazásra is (amivel voltak gyanús esetek, néhány moszkvai körzetben például többen szavaztak a rendszeren keresztül, mint ahány szavazásra jogosult él ott), de a fertőzés elkerülése érdekében azokon a helyeken is lazítottak a szabályokon, ahol az online lebonyolítás nem opció, szabadtéren is fel lehetett állítani szavazófülkéket.

Ezt a lazítást néhány helyen úgy tűnik, kicsit túl komolyan vették: a közösségi médián terjedő felvételek tanúsága szerint több helyen egyszerűen egy fatönkre vagy egy padra helyezték a szavazólapot az állampolgárok, hogy kitölthessék, máshol egy autó csomagtartójába hajoltak be, vagy éppen egy autóbusz belsejében bonyolították le a szavazást.

В селе Комаровка Ульяновской области выборы проходят в торжественной обстановке. На участке подняли флаг России. pic.twitter.com/KArkce8eiA

— Daniil Ken ❌ (@daniilken) June 25, 2020

A szavazásig elvezető kampánynak is voltak érdekes pillanatai, például amikor a közmédia által készített homofób üzenetet közvetítő kampányvideóban szereplő színészről kiderült, hogy amúgy nem támogatja az alkotmánymódosítást. (A videó egy olyan jövőben játszódik, amiben nem fogadták el az alkotmánymódosítást, így egy meleg pár örökbe fogadhat egy gyereket. A pár egyik férfi tagja ki van festve, és megkérdezi a kisfiútól, akit épp örökbe fogad, hogy akar-e szoknyát felvenni. A videó felteszi a kérdést: ezt az Oroszországot választod?)

Ennél nagyobb port kavart, amikor kiderült, hogy több közigazgatási intézmény és nagyvállalat dolgozóiról gyűjt adatokat egy oldal, ami állami intézmények által tulajdonolt szervereken futott. Az érintett intézmények a votely.ru oldalon keresztül kaptak vonalkódokat és QR-kódokat, majd a dolgozókat a népszavazásban való részvételre buzdító megbízottaknak fel kellett tölteniük az oldalra az alkalmazottak névsorát és telefonszámát. Az indoklás erre az volt, hogy azok, akik elmennek szavazni, különböző kvízeken és sorsolásokon vehetnek részt a munkáltatójukon keresztül kapott kódok révén. Azonban az így megszerzett adatok alapján az állami intézmények monitorozhatják például a nemzeti postaszolgálat vagy vasút, esetleg a Lukoil alkalmazottainak szavazási hajlandóságát – derült ki a Meduza oknyomozásával.

A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov a Meduza témával kapcsolatos megkeresésére először annyit reagált, hogy egyáltalán nem érti a kérdést, majd mégis visszakérdezett, hogy „biztos, hogy nem egy fake-ről van szó?”. Ezek után kijelentette, hogy amennyiben valóban történik ilyesmi a QR-kódokkal, akkor azt Putyin kategorikusan elítélné, mivel nagyon fontos neki a választás tisztasága.

A nép akarata

Miért volt tehát olyannyira fontos egy világjárvány közepén improvizált biztonsági intézkedésekkel együtt keresztülvinni egy olyan népszavazást, amelyre valójában semmi szükség sem volt az alkotmánymódosítás legalitása szempontjából?

A népszavazás eredetileg kitűzött időpontját gyorsan követték volna a nagy győzelem napi ünnepségek május 9-én, amelyekkel a Szovjetunió második világháborús diadalának 75. évfordulójára emlékezett volna az ország. Ez a nap mindig rendkívül nagyszabású ünnep Oroszországban, de a kerek évforduló és a népszavazás külön fontosságot kölcsönzött volna neki idén:

a nacionalista, hagyománytisztelő érzelmek felkorbácsolásával Putyin 2017 óta szinte töretlenül csökkenő népszerűségén lehetett volna valamennyit dobni.

(A csökkenő népszerűség Putyinnál persze relatív – még áprilisban is 59% volt a támogatottsága, ami más vezetők esetében magasnak számíthat, nála azonban történelmi mélypont.)

Aztán jött a koronavírus.

A járvány alatt Putyin szinte a háttérbe vonult, ami az autoriter vezető képéhez szokott országban zavart keltett, ráadásul ahogy általában a jó dolgokat, úgy most a nehézségeket is az elnök számlájára írta a közvélemény. Az országban kapkodva, nem összehangolt módon vezettek be védekező intézkedéseket (például Magyarországhoz hasonlóan ott is hirtelenében túl sok kórházi ágyat szabadítottak fel, ami után egyes kórházak pangtak az ürességtől), és egy ideig Moszkva polgármestere, Szergej Szobjanyin tűnt fel vezéralakként a színen.

A vírust kísérő gazdasági válság és a többség által elégtelennek ítélt állami segítségnyújtás következtében itt–ott kitörő tüntetések is jelezték, hogy szélesebb körű elégedetlenségről lehet szó, mint a szokásos moszkvai és szentpétervári, többnyire értelmiségi tiltakozások esetében. Ezúttal ugyanis a Putyint általában támogató munkásosztály és üzleti körök egyaránt felemelték a hangjukat.

Oroszország már június elején győzelmet hirdetett a koronavírus felett, annak ellenére, hogy még nagyjából 9000 új beteget regisztráltak minden nap. Azóta csökkent az új fertőzések száma, de még június 30-án is napi 6000 fölött volt, a halottak száma pedig mostanra a 10 ezret közelíti. Ennek ellenére a kijárási korlátozások egyre csökkennek, június 24-én pedig megtartották a május 9-ről eltolt győzelem napi parádét.

Azt még persze nem lehet tudni, hogy a járványnak milyen további következményei lesznek Oroszországban, ahogy azt se, hogy a népszavazás segít-e Putyin helyzetén a csúszás és a megváltozott körülmények ellenére is.

Annyi azonban biztos, hogy egy sikeres eredmény (és legyünk őszinték, arra nincs reális esély, hogy ne Putyinnak kedvező eredmény szülessen) akár a következő 12 évben is hivatkozási alap lehet, ha bárki tiltakozni akar majd az alkotmánymódosítás következményei ellen. Hiszen ezt szavazták meg, ez volt a nép akarata.