Havi pár tízezer forintért bérelt önkormányzati bérlakásokat adtak ki illegálisan az I. kerületben bérlőik, a helyszínhez és a lakások minőségéhez igazodva olyan árakon, melyek mellett költségeiket egy-két vendégéjszakával könnyedén kitermelték – írja a HVG.

Ezzel nemcsak az önkormányzatot, de Budapest népét is megkárosították, hisz lakhatás helyett üzleti tevékenységre használták a lakásokat.

Az illegális lakásszálló-üzemeltetésre az önkormányzat ellenőrzése nyomán derült fény, miután a Váradiné Naszályi Márta vezette új kerületvezetés megelégelte a Várnegyedben régóta folytatott illegális szállásadást, és váratlan ellenőrzéseket rendelt el.

A lakásokat a HVG szerint a hagyományos szálláskiadással is foglalkozó Booking.com, valamint a hírhedt, kifejezetten a rövidtávú lakásbérbeadásra optimalizált AirBnb adatbázisaiban lehetett megtalálni, ezen felületekről foglalhatták le a turisták a szállásokat.

A szállásokat igénybe vevők jellemzően elégedettek voltak a lakásokkal, magas pontszámokra értékelték őket, és volt, hogy külön kiemelték az elhelyezkedés mellett a kiváló ár-érték arányt is – ami ugye azért volt lehetséges, mert a szállásadók szemtelenül alacsony összegért bérelték az ingatlanokat.

Az egyik, 80 négyzetméteres lakásért valamivel több, mint 32 ezer forintot kellett havonta fizetniük a bérlőknek – ezzel szemben a lap által megszólaltatott szakértő, Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője szerint egy ilyen lakást naponta uszkve 25 ezer forintért lehet kiadni.

Mint mondta,

„Még ha nem túl magas, hanem átlag 60 százalékos kihasználtsági szinttel számolunk is, nagyságrendileg milliós bevételt jelenthet éves szinten a bérbeadók számára. És nyilván azokban az időszakokban, amikor a turistaszezon még jobban pörög, magasabb vendégszámmal még magasabb a haszon”.

A fent leírt eset mellett egy másik, 43 négyzetméteres, hasonlóan jó elhelyezkedésű lakásban is AirBnb-t találtak a várnegyedi önkormányzat ellenőrei, ahol a hivatalos bérlő szintén jócskán kereshetett az üzleten, amihez az erőforrást (akaratán kívül) az önkormányzat biztosította.

A szerződéseket azonnal felmondták, V. Naszályi Márta polgármester pedig úgy nyilatkozott az ügyben,

„Az önkormányzati bérlakások arra valók, hogy a kerületi családok lakjanak bennük, ha valaki albérletbe adja, akkor nyilvánvalóan van hol laknia, így nem szorul az önkormányzat segítségére. Gyanítottuk, hogy vannak, akik az önkormányzati bérlakásokat engedély nélkül rövid távú szálláshelyként működtetik, és most sikerült ezeket tetten is érni. Hiszen tudtuk, hogy a lakásokkal való visszaéléseket csak intenzív és következetes bérleményellenőrzésekkel lehet megfékezni, de a vírushelyzet miatt ezeket most tudtuk elkezdeni”

A városban nem egyedi, hogy önkormányzati bérlakásokban alakítanak ki szálláshelyeket, azonban más kerületekben nehezebb lehet az ilyen esetek ellenőrzése, mivel a foglalóoldalakon sokszor nem adnak meg pontos címet, és a lakások is nehezebben beazonosíthatók, mint a Vár jellegzetes épületei (melyek száma is kevesebb).

Ugyanakkor ilyen esetekben nem csupán arról van szó, hogy az önkormányzatot károsítják meg a szálláshelyek üzemeltetői, de a helyben lakó közösség számára is kevesebb lakás áll rendelkezésre, ami a piac működése miatt a továbbra is lakhatásra szolgáló ingatlanok árát feljebb nyomja, vagyis drágábbá válik a lakhatás. (A Vár speciális helyzete miatt ott az önkormányzat határozza meg a bérleti díjat, azonban a lakások bérleti joga adás-vétel tárgya.)

Azt is fontos ugyanakkor látni, hogy ez a jelenség nem csupán önkormányzati bérlakásokat érint – bár abban az esetben különösen feltűnő az ügyeskedés és a jogsértés – de a rövidtávra kiadott, magántulajdonú lakások, lakásokban berendezett hostelek is negatívan hatnak egy adott közösség helyzetére.

Itt nem csupán az olcsó szállásokat kivevő bulituristák adott esetben zavaró jelenlétéről van szó, de ahogy a kiadott önkormányzati lakások, úgy a magánkézben lévő, szállásként hasznosított lakások is csökkentik a rendelkezésre álló lakások számát, ezzel szintúgy felfelé nyomva az árakat (ráadásul sokszor a különböző adókat és járulékokat is elcsalják).

Ennek következménye pedig, hogy az a társadalmi csoport, mely korábban az adott környéken lakott, fokozatosan kiszorul a város külsőbb, turizmus szempontjából kevésbé frekventált, olcsóbb részeibe, ezzel kiszorítva az ott lakókat, és így tovább, miközben a belső részek kulturálisan, valamint közösségi szempontból is élhetetlenné válnak a város lakói számára – ahogy ezt az elmúlt évtizedben Budapest VII. kerületének belső részén tapasztalhattuk.