Felszólalás a rasszizmus ellen – Standing up against racism címmel antirasszista tüntetést tartottak ma a budapesti Szabadság téren – az esemény apropóját az olyan, közelmúltban gyakorivá váló, szélsőséges események adták, mint az Amerikában egyre brutálisabbá váló, rasszista indítékú rendőri túlkapások (amelyek májusban egy fekete férfi, George Floyd halálát okozta), vagy a Deák téri kettős gyilkosságot követő, szélsőjobboldali demonstráció.
Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát leoltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyűség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerűtlen reakció
-írják a szervezők az esemény Facebook-oldalán.
A demonstráción több olyan fiatal is felszólalt, aki a saját bőrén tapasztalta a rasszizmust. Az egyikük, egy külföldi, de Budapesten élő fiú szerint a legnagyobb baj a közöny: amikor bár azt valljuk, nem vagyunk rasszisták, a gyakorlatban mégsem teszünk semmit a kirekesztés ellen. Saját életéből hozott példákat: sokszor megjegyzik, hogy mennyire szépen beszél angolul, mennyire jól fejezi ki magát – tehát gyakran, burkoltan csodálkoznak rá arra, hogy valaki anélkül is lehet intelligens, hogy fehér lenne. Emellett mindig megbámulják, amikor egyetlen feketeként a budapesti barátaival elmennek valahová.
„Teljesen normális dolog, ha ki szeretnéd fejezni a gondolataidat és átadni a világnak, viszont ha ezt fegyverként használod mások ellen, az egy nagyon nagy probléma”
-fordította szavait az egyik szervező, Kálmán Hanna.
Egy másik felszólaló, egy félig magyar, félig kínai származású lány egy eredetileg Facebook-posztnak szánt szöveget olvasott fel. A 18 éves lány gyerekkori tapasztalataiból merítve arról írt, milyen volt Magyarországon felnőnie.
„Tudod, milyen érzés mindennap azzal szembesülni, hogy te kevesebb vagy a színed miatt, mint a többiek? Vajon a 21. században normális leköpni egy tíz éves kislányt, mert nem tűnik magyarnak? Vajon oké az, ha általános iskolában nem tudsz valamit, az azért van, mert „kínai vagy, te hülye?”„
A lányhoz egyszer azért akartak hozzávágni egy széket, mert kínai, kilenc évesen pedig, amikor edzésre tartott, idősebb gyerekek brutálisan bántalmazták; a copfjánál fogva a földre rántották. Kicsit idősebb korában, mikor éppen bevásárolni ment, egy huszonéves fiú elé vágott a biciklijével, majd a lába elé köpött. Ehhez hasonló élmények kísérték végig az életét, majd a koronavírus-járvány kitörésével újabb rasszista megjegyzéseket, támadásokat kellett eltűrnie.
A tüntetés egy pontján feltűntek a Légió Hungária szélsőjobboldali csoport ellentűntetői, akik „ria-ria-hungária” és „hazaárulók” bekiabálásokkal próbálták megzavarni a rendezvényt. A helyszínen lévő kollégáink szerint később sisakos rohamrendőrök oszlatták és igazoltatták őket:
A demonstráció végén egy Stop masírozás, stop gyűlöletkeltés című petíciót is felolvastak, amelyet ide kattintva, az aHang oldalán lehet aláírni; célja, hogy a magyar kormány érdemben fellépjen a szélsőjobboldali szervezetek félelemkeltő akciói és felvonulásai ellen.
Helyszíni kollégaink jóvoltából a teljes tüntetést élőben közvetítettük, itt nézhető vissza:
