Az amerikai, rasszizmus elleni tüntetéshullám számos, a politikai spektrum egészen széles skáláján mozgó reakciókat váltott ki, a nagycégek pedig egyre inkább rátelepednek a mozgalom fősodrára. De nem mindenki menetel ebben a sorban. A Seattle-ben kialakult, kezdetleges, és ezért szervezetlensége miatt sokszor befeketített autonóm „tüntetőzóna” (Chaz-Chop) igen sokat szerepelt a médiában. Közel sem kapott azonban ekkora figyelmet egy másik kísérlet a keleti parti Philadelphiában, ahol egy kisebb városnegyednyi sátortábort önszerveződő hajléktalan emberek állítottak fel, és oda sem a rendőrséget, sem állami hatóságokat, szociális munkásokat, de még a jótékonysági szervezeteket sem engedik be.
Más városokhoz hasonlóan a George Floyd-tüntetések itt is tömegesek voltak, és a rendőrség, valamint a pennsylvaniai Nemzeti Gárda erőszakos fellépése miatt június elején többször káoszba fulladtak. A rendőrökkel való kergetőzést ezek után unta meg pár száz, a tüntetésekben is részt vevő és az utcán élő ember, akik elhatározták, „rendőrmentes zónát” létesítenek maguknak sátrakkal.
A Center Cityben felállított tábor technikailag illegális, közterületen ugyanis a törvények szerint az Egyesült Államokban illegális életvitelszerűen sátrazni. A szervezők – a Dolgozók Forradalmi Kollektívája, és a Fekete-Barna Dolgozói Kollektíva azonban állításuk szerint a városi szociális bérlakásügynökség káros, és szegényellenes politikájára kívánják az akcióval felhívni a figyelmet, valamint arra, hogy az amerikai városokat elöntő, máshonnan a nélkülözés elől Philadelphiába menekülő, nagyrészt nem-fehér, hajléktalanoknak a hagyományos civil szervezetek segítői sem oldják meg a helyzetét, inkább a Demokrata vezetésű város bérlakáskezelő hivatalának (PHA) diszkriminatív és piacosított politikáját tartják fenn és termelik újra.
A táborozók legfőbb követelése az, hogy a városi önkormányzat birtokában lévő üres ingatlanok mindegyikét azonnal adják át a hajléktalan emberek tömegei számára, hogy a lakhatási válságot így szüntessék meg.
A kollektívák akciója ellen a philadelphiai városi önkormányzat és hajléktalansággal foglalkozó, fősodratú civil szervezetek élesen tiltakoznak, utóbbiak szerint a szervező, nem otthontalan aktivisták felhasználják a résztvevőket politikai céljaik elérésére. Ezenkívül felvetették azt is, szerintük a sátortábor az új koronavírus-fertőzés újabb gócpontjává is válhat a városban.
Maga a helyszín az eddig nyilvánosságra került felvételek tanúsága szerint azonban rendezett, a sátrak igen távol állnak egymástól, a szemetet pedig szervezetten gyűjtik, és az élelmezést saját szövetkezeti farmokról oldják meg a baloldali aktivisták, akik a városvezetés állításaival ellentétben közölték, a Covid-19 tesztelést nemcsak itt, hanem a repülőtér közelében kialakult másik otthontalan-táborban is ők kezdték meg, míg a város elmulasztotta ezt.
A városi televízió június 15-én olyan felvételeket is bemutatott, amelyeken a táborba belépni kívánó szociális munkásokat nem engedik filmezni, egyik vezetőjük pedig azt mondta, munkatársait szabályosan ki kellett menekíteni a rendőrmentes zónából. A szervezők tagadják, hogy utóbbi eset megtörtént, és az információkat egyértelmű lejáratási kísérletnek tartják.
A szervezők, akik régebb óta együttműködnek a lakhatási igazságosságot követelő helyi aktivisták alapította OccupyPHA szervezettel viszont azt állítják, a táborozókra a legnagyobb veszélyt jelenleg a filmezés jelenti, nem szeretnének ugyanis a rendőrségi arcfelismerő adatbázisokba bekerülni. Ebből a célból, hiába illegális közterületen filmezőket ebben megakadályozni, a kollektíva tagjai csak akkor engedik ezt meg, ha ahhoz az otthontalanok közül mindenki hozzájárul.
A tüntetéseket fűtő felháborodás fontos része Amerika összes nagyvárosában az a súlyos lakhatási válság, ami az elmúlt öt évben több helyen is kialakult. Seattle-be, Los Angelesbe, San Franciscóba, Portland (Oregon)-ba és Philadelphiába, Baltimore-ba is tömegesen érkeztek szegény munkások, akiket az ingatlanpiac túlárazása és a lakáshitelek bedőlése kergetett ki végleg otthonukból. A legtöbb városvezetés az USA-ban az elmúlt években a problémát semmiféle módon nem kezelte, így a város tehetősebb polgárai is egyre nehezebben viselik a sátorvárosokat, ahol sokszor még legalapvetőbb higiénia fenntartása is kihívás lehet. A rendőrség eközben az utóbbi években folyamatosan arra panaszkodott, hogy a Demokrata városok „nem engedik nekik” a szerintük megkívánt „kemény fellépést” a legszegényebbekkel szemben.
