Legutóbb hétfőn írtunk arról, hogy mindössze néhány nap leforgása alatt hány olyan történetről számolt be a sajtó, amelyben nőismerőseik, illetve családtagjaik fizikai és érzelmi bántalmazását követően nem rendelték el az elkövető férfiak letartóztatását az érintett bíróságok, ami aztán sok esetben további bántalmazáshoz vezetett. Kedden egy hasonló esetről számoltunk be, csak ott már az elkövető gyilkosságig fokozta a bántalmazást.

Az azóta eltelt néhány napban ezeket a híreket olvashattuk: „Addig verte kalapáccsal a feleségét, amíg a szomszédok rá nem törték az ajtót”, „Hiába a távoltartási végzés, halálosan megfenyegette és zaklatta volt élettársát egy férfi Érden”, „Csaknem egy éven át terrorizálta az anyját egy tabi fiú a szülei válása után”, „Halálra verte nagynénjét”, „A rendőrök elfogták a feleségét bántalmazó férfit”, „Halálra akarta gázolni a volt feleségét és a fiát egy férfi Zagyvaszántón”.

Mind különböző férfiak cselekedeteiről számol be, a bántalmazások részletei természetesen különböznek. Az azonban többnyire közös az egyes esetek között, hogy

nem előzmény nélkül történtek, az áldozatok közül többen is korábban segítségért fordultak a rendőrséghez és a bírósághoz.

Egy zagyvaszántói férfi tavaly nyáron szándékosan, figyelmeztetés nélkül hajtott bele a Zagyva folyó gátszakaszán álló autóba, amelyben a volt felesége (akivel nemrég váltak el) és a fia is benne ült. A nő és a gyerek kiugrottak a kocsiból és bemenekültek a közeli napraforgótáblába, de a férfi utánuk hajtott, ahol ismét megpróbálta őket elgázolni. Ez csak azért nem sikerült, mert sikerült elugraniuk az autó elől.

A férfi alig egy hónappal korábban megtámadta egy haragosát, aki az összetűzés következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Néhány órával később a férfi ismét összefutott a haragosával, és megfenyegette, hogy elvágja a torkát, majd megpróbálta elgázolni az autójával.

Egy karádi férfi június 16-án ököllel arcon ütötte a feleségét, aki ennek következtében nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A rendőrök „az adatgyűjtés során megállapították, hogy a férj korábban már több alkalommal is agresszíven lépett fel feleségével szemben, és fizikálisan is bántalmazta őt” – írja a police.hu.

Június 17-én a rendőrök befejezték a nyomozást annak a férfinak az ügyében, aki a gyanú szerint különös kegyetlenséggel ölte meg 2019. július 4-én 33 éves nagynénjét. A nő fejét az elkövető többször megütötte kalapáccsal és gereblyenyéllel. A 23 éves L. László elismerte a bűncselekmény elkövetését, amit azzal indokolt, hogy egy korábbi családi vita miatt tette. Azzal a céllal ment át a nagynénjéhez július 4-én este, hogy megölje.

Egy 19 éves férfi szülei válása után, 2019 májusától kezdve rendszeresen bántalmazta fizikailag az édesanyját. A nő februárban a rendőrséghez fordult és lecserélte a lakás zárját is, azonban a fia ezt követően felkereste a munkahelyén és életveszélyesen megfenyegette.

Egy érdi férfi hosszú ideig zaklatta és fenyegette volt feleségét, akitől már 10 évvel ezelőtt elvált. A férfival szemben csak ebben az évben már kétszer is elrendeltek távolságtartást, ennek ellenére rendszeresen kereste a kapcsolatot volt feleségével személyesen és telefonon. Ezen alkalmakkor a férfi szidalmazta és életveszélyesen fenyegette a nőt.

Az RTL Híradója június 17-én számolt be arról, hogy egy 80 éves székesfehérvári férfi kalapáccsal verte 78 éves feleségét, aki a nyitott ablakon keresztül próbált segítséget kérni. „A bántalmazást a férfi csak akkor hagyta abba, amikor a szomszédok rájuk törték az ajtót” – írja az Index. A nőt súlyos sérülésekkel vitték kórházba.

Utóbbi férfi esetében emberölési kísérlet miatt nyomoznak, de a bíróság nem rendelte el a letartóztatását, csupán nyomkövetőt kell viselnie. A volt feleségét rendszeresen zaklató érdi férfi letartóztatását az Érdi Járási Ügyészség elrendelte – a sokadik távolságtartási végzés után. Az anyját bántalmazó fiatal férfit nem a zaklatás, hanem kábítószer birtoklásának vétsége miatt felfüggesztett fogházra ítélte az ügyészség. A zaklatás miatt a bíróság távolságtartást rendelt el. A nagynénjét tavaly meggyilkoló férfi ügyében még nem emeltek vádat, a feleségét bántalmazó karádi férfi ügyében sem, csupán megelőző távoltartásáról határoztak. A zagyvaszántói férfi a családtagjai ellen elkövetett bűncselekmény óta letartóztatásban van, az ügyészség fegyházat kért rá.

A fenti esetek közül azoknál, amelyeknél van valamennyi ismeretünk az előzményekről, világos, hogy a hatóságok nem tettek eleget a további bántalmazás, esetleg annak jövőbeli súlyosbodása ellen.

Pedig a párkapcsolati erőszak végső, halálos kifutását leginkább úgy lehet megelőzni, ha felismerjük az azt általában megelőző viselkedésmintázatokat (a tipikus jelekről itt lehet bővebben olvasni), ez pedig a hatóságok feladata is lenne.

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza még tavaly szeptemberben beszélt a Mércének arról, hogy a nők elleni erőszak áldozatainak jogi és pszichológiai segítséget nyújtó szervezet munkatársainak egyre gyakoribb tapasztalata, hogy ügyfeleik arról számolnak be, a rendőrség – az ORFK ezzel kapcsolatos hivatalos álláspontja ellenére – addig nem megy ki, „amíg vér nem folyik”. De még ha a segélyhívásra ki is mennek a rendőrök, gyakran akkor sem tesznek ennél többet, sőt, Spronz elmondása szerint sűrűn előfordul az is, hogy inkább a bántalmazottat figyelmeztetik, hogy még egyszer ne hívja ki őket ok nélkül, mert akkor ellene indítanak majd eljárást.

A létező gyakorlatot tetézi, hogy a családon belüli erőszakról szóló ORFK utasítások 2018-as módosítása lényegesen felpuhította az előtte érvényben lévő szabályozást (amit egyébként az akkori kormány több női jogvédő szervezettel szoros együttműködésben alkotott meg), és a rendőrség szempontrendszerét helyezte előtérbe az áldozatokéval szemben.

Nőjogi szervezetek (a NANE és a Patent) még januárban hívták fel Varga Judit igazságügyi miniszter figyelmét arra, hogy az államnak felelőssége a rendszerszintű megelőzés – amit egyébként az Isztambuli Egyezmény is leszögez, de ezen felül javaslatokat is tartalmaz annak megvalósításához -, aminek része az, hogy el legyen ismerve, hogy

az erőszaknak a gyökere nem önmagukban a biológiai nemekben, hanem a nők és a férfiak nemi alapon, de társadalmilag meghatározott, alá-fölé rendelt hatalmi pozícióiban rejlik.

A nők elleni erőszak megelőzéséhez és felszámolásához pedig ezeknek a hatalmi viszonyoknak a kiegyenlítése szükséges.