A koronavírus-járvány elképzelhetetlen terheket ró az egészségügyi ágazatban dolgozókra – épp ezért is megdöbbentő a Népszava mai cikke, amelyből az derül ki, az ápolók épp ebben az időszakban
akár 20-30 százalékkal kevesebb bért visznek haza, mint a járvány előtti időszakban.
A veszélyhelyzet idején ugyanis átmenetileg megszűntek a megélhetést biztosító kiegészítő jövedelemszerzési lehetőségeik, a szakszervezet és az szakdolgozói kamara becslése szerint így jön össze a legalább 20-30 százalékos jövedelemcsökkenés – írja a lap.
Az egészségügyi szakdolgozók felének-kétharmadának, az orvosok közül szinte mindenkinek van másod-, harmadállása. Az ápolók akár több kórházban, vagy szociális otthonban, háziápolásban végzi másodállásukat, gyakran vidékről utaznak Budapestre, hogy szabadnapjaikon vállaljanak pluszmunkát. A heti 40 helyett akár 60 órát is dolgoznak, ügyeletekkel együtt még többet is, hogy megéljenek. Így nem ritka, hogy egy-egy egészségügyi dolgozó havi jövedelmének felét-harmadát túlmunkával keresse meg.
Csakhogy a veszélyhelyzet kihirdetésével az egészségügyi dolgozóknak rögvest megtiltották a külföldi, vagy az itthon végzett pluszmunkát. Akár azért, hogy az intézményrendszer túlterhelődése esetén legyen elég ember a kórházakban, akár azért, hogy az egyes intézményekből át ne vigyék az esetleges fertőzést másik munkahelyükre.
És mindeközben a betegek nagy részét hazaküldték az ellátórendszerből, a nem létfontosságú beavatkozásokat elhalasztották, a szakrendelők forgalma lecsökkent, és sok dolgozót köteleztek szabadsága kivételére.
Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke hozzátette azt is: míg becslése szerint a szakdolgozók kénytelenek minimum 20-30 százalékkal kevesebből megélni jelenleg, ám információi szerint koronavírusos betegeket ápoló intézményekben a dolgozók plusz juttatást kaptak, bár ennek összege kórházanként eltérő volt. A Szent Imre kórházban például a covidos betegek mellett dolgozók márciustól bruttó 100 ezer forintot, az egyéb pácienseket ellátók 70 ezret, a műszaki-gazdasági hátteret biztosítók 50 ezret kaptak.
Babonits Tamásné, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) általános alelnöke a Népszavának úgy nyilatkozott: a fővárosi szakdolgozók egynegyedét, a vidékiek jelentős részét kényszerszabadságolták, különösen ott, ahol csak 16-20 koronavírusos beteg került be a adott kórházba. Az ilyen helyeken a dolgozók havonta legalább két hétig úgynevezett állásidőn voltak. A havi bérük már azzal is 25-30 százalékkal csökkent, hogy nem tudtak ügyeletet, éjszakai műszakot vállalni.
Sokuk ezekben a hónapokban alig visz haza nettó 120-140 ezer forintot.
A lap szinte valamennyi kórházat megkereste a dolgozók jövedelemcsökkenése ügyében, ám – ahogy azt lassan megszokhattuk – többségük nem is válaszolt. Egy részük az operatív törzshöz irányította át őket, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont válaszából pedig az derült ki, hogy a kórházak saját költségvetésük terhére adhatnak juttatást, attól függően, hogy milyen szerepet vállaltak a koronavírus elleni védekezésben.
Így például volt, ahol szakorvosok és szakdolgozók kaptak fejenként 20-40 ezer forint határozott idejű bérkiegészítést, máshol azok, akik az izolációs vagy karantén osztályokon zajló munkában vettek részt, a teljesített órákat emelt szorzóval (180 százalékkal) számolták el márciusban és áprilisban. Megjegyezték azt is, hogy az egészségügyi szakdolgozók bruttó 500 ezer forintos extrajuttatást kapnak a járvánnyal összefüggésben, az összeg kifizetéséről azonban nem írtak részleteket.
Az egészségügyi dolgozók 500 ezer forintos pluszjuttatását április 3-án jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök mintegy saját innovációként – bár az MSZP március 25-én kelt csomagjában már benne volt a javaslat.
Az, hogy a kórházak saját költségvetésük terhére adhatnak juttatást, nem túl megnyugtató, hiszen az intézmények évről évre olyan tartozásokkal küzdenek, amelyeket rendre az államnak kell kipótolnia. Ráadásul az esetlegesség így a dolgozók béreinek egyenlőtlenségéhez vezet – miközben mindannyiukon nagy a teher, különösen, hogy jövedelmük a veszélyhelyzet idején a tapasztalatok alapján, a rendelkezéseknek köszönhetően jelentősen csökkent.
A helyzet azonban elsősorban épp annak tarthatatlanságára mutat rá, hogy az amúgy is erőforráshiányos egészségügyben dolgozók kizárólag úgy tudják fenntartani magukat, hogy erejükön felül vállalnak munkát. Egy olyan ágazatban, ahol emberek élete a tét, ez alapvetően nem lenne megengedhető.
Hogy egy egészségügyi járvány még tovább rontja az ágazatban dolgozók helyzetét – az pedig végképp elfogadhatatlan.
via Népszava
