A legfrissebb kutatások szerint túljutottunk egy fordulóponton, így 2050-re – vagyis harminc év múlvára – vagy még korábban nagyon valószínű, hogy az északi-sarki nyarak akkor is jégmentesek lesznek, ha a globális szén-dioxid kibocsátást radikálisan sikerül visszafogni – írja a Guardian.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene sürgősen és nagy mértékben csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását: ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor általánosságban búcsút inthetünk az északi-sarki jégtakarónak, vagyis télen is eltűnik, ez pedig „katasztrofális” lenne.
Amennyiben viszont sikerül nagy mértékben csökkenteni a kibocsátást, akkor akár vissza is térhet a nyári jégtakaró – ami annak fényében különösen elgondolkodtató, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még normálisnak számított az egész éves jégpáncél.
A legutóbbi 2013-as modell szerint csak abban az esetben tűnt volna el a sarki jég nyaranta, ha a kibocsátás magas szinten marad. A friss modell szerint viszont legalább abban bizonyosak lehetünk, hogy tegyünk mostantól bármit is, a jég el fog olvadni, és esetleg azért küzdhetünk, hogy a téli jégsapka megmaradjon, illetve hogy nyáron visszatérjen.
A műholdas megfigyelések 1979-es kezdete óta a sarki jég elvesztette területének 40, tömegének akár 70 százalékát, és 2019-ben mérték a valaha mért második legkisebb kiterjedtségét, így a lap szerint az ember okozta globális felmelegedés leglátványosabb jelévé vált.
A folyamat ráadásul öngerjesztő is (mint a klímaváltozás több aspektusa, végső soron pedig maga a klímaváltozás, mint egész), miután a jég olvadásával a sötét vizeket éri a napfény, és míg a fehér jég visszatükrözte, az óceán elnyeli, ezáltal még inkább melegszik. A sarkkör időjárásának és klímájának változása pedig az egész bolygón tapasztalható extrém időjárási eseményekkel összefüggésben van, így a nyári hőhullámokkal és a kirívóan hideg téli napok számával is.
„Riasztó, hogy a modellek újra és újra azt mutatják, hogy valószínűk a jégmentes nyarak az Északi-Sarki óceánon 2050 előtt, szinte függetlenül a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében tett lépésektől. Ennek jele minden lehetséges jövőben ott van. Ez váratlan, és rettenetesen aggasztó”
– mondta el Ed Blockley, a kutatás egyik résztvevője, de a felmérésben résztvevő nemzetközi szakértő szerint is meglepő az eredmény, ugyanakkor igen pontos számítások és modellek alapján jutottak ezen megállapításokra.
Az északi sarkvidék akkor számít jégmentesnek, ha a páncél darabokra szakad, és területe összesen nem éri el az egymillió négyzetkilométert, ami 75 százalékkal kevesebbet jelent, mint a 2019-es érték.
A sarki jég olvadása katasztrofális következményekkel jár a természetre és az élővilágra, többek között a jegesmedvék élőhelyei és vadászterületei szorulnak vissza jelentős mértékben, ennek hatásai ugyanakkor már ma is megmutatkoznak, mikor az állatok szokatlanul közel merészkednek az ember által lakott területekhez.
Megkönnyíti viszont az északi-sarki fosszilis energiahordozók kitermelését, melyekre már valamennyi sarkköri ország feni a fogát – amennyiben pedig ez beindul, a felszínre hozott, majd elégetett olaj és gáz hozzájárulhat majd a további üvegházhatású gázkibocsátáshoz, és ezzel végső soron a klímaváltozáshoz.
