Az Adidas, a Deichmann és a H&M is bejelentette, hogy nem fizet bérleti díjat a németországi üzlethelyiségei után, miután a koronavírus-járvány miatt a német kormány meghozta azt a döntést, hogy a „bajba került magánszemélyek és cégek áprilistól szeptemberig felfüggeszthetik, majd késedelmi kamat és egyéb költségek nélkül fizethetik meg lakásuk, üzlethelyiségeik vagy egyéb bérelt ingatlanuk albérleti díját.”

A két cég döntését óriási felháborodás követte, több szociáldemokrata politikus például az Adidas bojkottjára szólított fel. Az Európai Parlament német szociáldemokrata alelnöke, Katarina Barley Twitteren kiemelte, hogy az Adidas csak tavaly 3,2 milliárd euró nyereségre tett szert, így „ocsmány húzás” részéről a bérleti díj ki nem fizetése. (Más források szerint a cég tavalyi nyeresége 2,2 milliárd euró volt.)

A rendkívül negatív reakció következtében az Adidas szerdán kénytelen volt bejelenteni, hogy visszakozik a döntéstől.

„Hibát követtünk el és ennek következtében sokatok bizalmát elvesztettük” – írja a cég egy nyílt levélben. „Szeretnénk tőletek ezért bocsánatot kérni. Befizettük az áprilisi bérleti díjainkat. Az igazságosság és a csapatszellem mindig is fontos volt az Adidas számára és ez továbbra is így marad.”

A Deichmann, amely szerint a politikai döntéshozók felelőssége, hogy kompenzálja a bérleti díjak kiesése következtében károsodó feleket és a H&M, amely egy „kölcsönösen elfogadható megoldást” szeretne találni a főbérlőivel (de már bejelentette, hogy a rendelet érvényességének teljes időszaka alatt nem fog bérleti díjat fizetni a 460 bezárt németországi üzlethelyisége után) még nem tettek az Adidashoz hasonló bejelentéseket.

A globális divatipar egyéb téren is kiváltott felháborodást a koronavírus miatt hozott döntéseivel. Számos ruhagyártó cég például lemondta a többnyire Ázsiában működő gyárak felé korábban leadott rendeléseit, még a már elkészült termékeket sem fizették ki. A Human Rights Watch szerint általában a nagy ruhacégek nem vállalnak semmilyen kockázatot, nem fizetik ki a rendeléseiket előre és általában hosszú lejáratú határidőket határoznak meg a kifizetésre.

Ezek a hatalmi egyenlőtlenségek a világgazdaságban ebben a helyzetben több millió ázsiai dolgozó egzisztenciáját veszélyeztetik.

Eközben pedig nemcsak kockázatot nem vállalnak a nyugati cégek, hanem segítséget sem hajlandóak nyújtani: egy március 27-i felmérés alapján például a márkák és eladók 95%-a nem vállalt semmilyen felelősséget a bangladesi beszállítóiknál dolgozó munkavállalók bérköltségeinek kifizetésében, sem pedig az elbocsátott munkavállalók végkielégítésében.

Természetesen a járvány az ilyen nagyvállalatoknál is hatalmas veszteségeket okoz: az Adidas bevétele például csak Kínában várhatóan 1 milliárd euróval esik 2020 első negyedévében. Bocsánatkérő nyílt levelében a cég arról ír, hogy „sehol a világon nem működik most normálisan az üzlet. A boltok zárva vannak. Még egy olyan egészséges cég, mint az Adidas sem tud sokáig így túlélni.” A levél kitér arra is, hogy kemény megszorításokat kell a cégnek bevezetnie ahhoz, hogy megvédje 60 ezer dolgozójának az állását.

Ennek ellenére a felháborodás érthető: most, hogy világszerte milliók veszíthetik el megélhetésüket a járvány következtében, a sok milliárdos profittal rendelkező nagyvállalatoknál elvárható, hogy ne az elsők közt használják ki a „bajba került magánszemélyek és cégek” megsegítését célzó intézkedéseket.