Megrázó cikket közölt a World Socialist Web Site arról, hogy a koronavírus európai megjelenése óta egyre több hírt olvasni öngyilkosságot elkövető ápolókról.

Múlt héten egy 34 éves ápoló, Daniela Trezzi vetett véget életének Milánó közelében, miután megtudta, hogy koronavírusos, és nem bírta elviselni annak a gondolatát, hogy hány embert fertőzhetett meg a kórházban, mielőtt kimutatták nála a betegséget. A nő története pedig nem egyedi, pár napja egy brit ápoló is megölte magát a londoni King’s College kórházában, illetve egy további olasz ápoló is öngyilkos lett Velence közelében, miután a koronavírus tüneteit kezdte felismerni magán.

Ahogy arra a WSWS is rámutat, nem csak a járvánnyal kapcsolatos pánik és fejetlenség mutatja meg, mekkora kárt is okoztak Európában az egészségügyi  megszorítások az elmúlt évtizedekben, hanem az is, hogy a szakmában dolgozók ilyen drasztikus és tragikus lépésekre szánják el magukat.

A probléma rendkívül sokrétű, hiszen számos probléma van az egészségügyi dolgozók helyzetével, és ezek most egyszerre robbantak a járvány elterjedésével. Az már szinte közismert, hogy Európa szerte rengeteg kórház személyzete küzd a munkaerőhiánnyal, az ebből fakadó túlterheltséggel, és azzal, hogy mindennek ellenére gyakran megfelelő védőfelszerelés nélkül kénytelenek ellátni a betegeket.

Arról viszont már kevesebb szó esik, hogy  az ápolók és más egészségügyi dolgozók micsoda lelki és érzelmi megterhelésnek vannak kitéve a koronavírusos betegek kezelésekor, és nem tiszta, hogy kapnak-e segítséget arra, hogy feldolgozzák ezeket a traumatikus eseményeket.

Napi szinten látnak betegeket a karanténban egyedül meghalni, és általánossá vált az is, hogy naponta több ezer, válságos állapotú beteget kell kezelniük.

Egy olasz ápolónő pedig arról nyilatkozott nemrég, hogy az sem segít, hogy a kormányuk intézkedései napról napra módosulnak. Így az egészségügyi dolgozók folytonos bizonytalanságban élnek, nincs világos útmutató azt illetően, hogy hogyan döntsenek bizonyos kérdésekben a feladataik ellátásáról, miközben már hazamenni is félnek, nehogy megfertőzzék családtagjaikat.

A cikk pedig arra is kitér, hogy az egészségügyi dolgozók mentális állapotára az sincs jó hatással, ha a politikusok azt kommunikálják, nem igyekeznek hatékonyan visszaszorítani a járványt. Angliában például a kormány egészen sokáig a nyájimmunitásra alapozott, vagyis arra, hogy gyorsan minél többen kapják el a kórt azok közül, akikre nem olyan veszélyes koronavírus, így a betegségek lefolyása után könnyebb lesz megvédeni a veszélyeztetett csoportokat.

De megemlítették Angela Merkel nyilatkozatát is, aki szerint a németeknek el kell fogadniuk, hogy a lakosság 70-80 százaléka meg fog fertőződni. Az ilyen irányelvek és kijelentések még nagyobb nyomást helyeznek a dolgozókra, és félelemben tartják az egészségügyi alkalmazottakat, akik így attól tartanak, hogy még nagyobb tömegeket kell majd ellátniuk, miközben a munkaerő- vagy forráshiányból adódó gondok már így is minden erejüket felőrlik.

(WSWS)