Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Egyre nagyobb mértékben a streaming felel a bolygó tönkretételéért

Ez a cikk több mint 4 éves.

Egy hosszú, fárasztó nap után sokaknak nincs is jobb, mint hátradőlni és megnézni néhány sorozatrészt – még azok is sokszor így vannak vele, akik egyébként az életük minden területén próbálnak a legkörnyezetkímélőbbek lenni, mondjuk vegánul étkeznek, vagy akár csak törekednek az általuk termelt szemét minimalizálására. Évek óta Magyarországon is egyre népszerűbbé válnak a streamingszolgáltatók, mint például a Netflix vagy az HBO GO, vagy éppen sorozatok és filmek helyett zenét biztosító Spotify, Apple Music vagy Deezer. A BBC3 új videója éppen rájuk irányítja a figyelmet:

a felhasználók minden jó szándéka ellenére az internetfelhasználás – különösen a streaming – egyre nagyobb mértékben járul hozzá a bolygó tönkretételéhez.

A BBC3 kisfilmje szerint például a Peaky Blinders öt évados, összesen 30 epizódból álló, részenként egyenként 60 perces drámasorozat végignézése éppen annyi károsanyag-kibocsátással jár, minth elautózna valaki Birminghamből Manchesterbe – tehát 1800 percnyi sorozatnézés egy nagyjából egy 140 km-es, a Budapest-Eger távval megegyező utat jelent, ha csak a kibocsátásokat nézzük.

A streaming a világ internetforgalmának hatvan százalékát teszi ki, amivel évente három Belgium teljes kibocsátásával megegyező mennyiségű, mintegy 300 millió tonna szén-dioxid kibocsátást jelent. A videólejátszások mintegy harmada egyébként pornó – bár nem a kibocsátása miatt, de tegnap este írtuk meg, hogy a legnagyobb pornószolgáltató Pornhub ellen majdnem félmillió aláírást gyűjtöttek már össze.

Másik példa: 2017 nyarának legnagyobb slágere, a több mint hatmilliárd YouTube-megtekintésnél járó Despacito már egymagában öt afrikai ország (Csád, Guinea-Bissau, Szomália, Sierra Leone és a Közép-afrikai Köztársaság) éves szén-dioxid kibocsátásával megegyező kibocsátásért felelős.

De miért? Bár szeretünk „felhőről” beszélni az internet kapcsán, valójában az internet nagyon is valós fizikailag: kábelek és kisebb-nagyobb, esetenként akár focipálya méretűre duzzadó, állandóan bekapcsolt számítógépek százezreinek otthont adó szerverparkok rendkívül bonyolult hálózata szövi át keresztül-kasul a bolygót. Ezek annyira sok hőt termelnek, hogy sok szerverparkot már inkább az Északi-sark közelébe helyeznek, hogy ezzel is megspórolják a szerverparkokat birtokló cégek (a két legnagyobb az Amazon és a Google) a hűtési költségeket.

Amikor bármire rákeresünk az internethez csatlakozó eszközeinken, az elérni kívánt adat egy rendkívül energiaigényes folyamat keretében sok esetben több ezer kilométer távolságból érkezik. Az internet ezzel rendkívül sok áramot emészt fel, az áram jelentős részét pedig például olaj nyomán hozzák létre, jelentős szén-dioxid és egyéb károsanyag-kibocsátással. Az észak-virginiai Loudoun megyében például több mint 1,25 millió négyzetméternyi szerverpark található, a terület ezzel a világ digitális adatainak 70%-át tárolja – szénerőművekkel meghajtva, mint ahogyan Beth Webb, a videó narrátora is megállapítja a helyszínen az ipari kéményekből gomolygó füst árnyékában. És valóban: a terület energiaigényének csupán öt százalékát biztosítják megújulú energiaforrások.

Az internet mögötti infrastruktúra egyre nő – már az emberiség több mint fele, lassan négymilliárd ember használja az internetet, az internetforgalom megtriplázódott 2015 és 2019 között, valamint 2022-ig az előrejelzések szerint újból duplázódni fog.

Különösen fontos tehát, hogy a szektor által felhasznált energia milyen forrásokból származik – azonban a legtöbb, legnagyobb szerverparkot birtokló Amazon a kritikusok szerint nem kifejezetten igyekszik megújuló energiájú alapokra áthelyezni tevékenységét. Sőt, miközben az Amazon a párizsi klímaegyezményre licitáló ígéreteket tesz, a cég olaj- és gázipari együttműködéséről nyilatkozó vagy posztoló dolgozóit kirúgással fenyegeti. Emellett tavaly mind a Google, mind az Amazon klímaváltozást aktívan tagadó szervezeteknek adott támogatásokat, sok bizonyíték mutatja tehát, hogy bár a techóriások kívül zöldek, belül a klímakatasztrófát automatizálják.

Az információtechnológiai szektor az üvegház hatású gázok kibocsátásának majdnem négy százalékáért felelős – ez majdnem kétszerese a polgári repülési ipar által kibocsátott mennyiségnek. Az internet jelenleg tapasztalt növekedésével a jelenleg 4 százalék alatti arány 2040-re 14 százalékra nőhet – persze úgy, hogy ez azt is jelenti, hogy addigra a 100% is jóval nagyobb mennyiség lesz, mint jelenleg.

 

Címlapkép: Pixabay