Szél Bernadett független országgyűlési képviselő januárban nyújtott be egy törvényjavaslatot a családon belüli erőszakkal fenyegetett gyerekek védelme érdekében, ezt azonban többek közt arra hivatkozva utasította el az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának fideszes többsége, hogy korábban a Varga Judit által vezetett Igazságügyi Minisztérium is hasonló céllal terjesztett elő egy törvénymódosító csomagot.

A két törvényjavaslat azonban nem egészen ugyanabból a szemszögből közelíti meg a családon belüli erőszak problémakörét.

Szél Bernadett korábban, még a tegnapi bizottsági ülés előtt azt mondta lapunknak,

„a győri tragédia után megnéztük, hogy miként működik vagyis inkább nem működik az a rendszer, ami egy, a felesége elleni emberölési kísérlet miatti büntetéséből szabadult apát egyedül hagy a gyerekeivel. Ez számomra ép ésszel felfoghatatlan.”

A képviselő szerint a rendszer sokszor bántalmazottak „háta mögé bújik” akkor, amikor a szülői felügyeleti jogról hoz döntést, miközben nyilvánvaló, hogy egy súlyosan fenyegetett, bántalmazott fél véleményére nem alapozható a döntés. Emellett egyoldalúan a szülői jogok felől közelít, másodlagosnak tekintve a kérdést, hogy a bántalmazó szülővel való kapcsolattartés vajon a gyermek érdekeit szolgálja -e, egyáltalán mi lenne jó a gyermeknek.

A cél mindkét törvénymódosító javaslat esetében a győri tragédiához hasonló esetek megelőzése, azzal a különbséggel, hogy az Igazságügyi Minisztérium a feltételes szabadságra bocsátás szabályait szigorítaná, Szél viszont a szülői felügyeleti jogét a gyermekek nagyobb biztonsága érdekében.

Vagyis a kormány szerint úgy védik jobban a hozzátartozókat, ha a bántalmazó letölti a teljes börtönbüntetését (ezt követően viszont gyakorolhatja szülői jogait), Szél javaslata szerint viszont azzal, ha távol tartják a bántalmazottaktól.

Utóbbi egyébként az évek óta ratifikálásra váró Isztambuli Egyezményből is következne, annak 31. cikke ugyanis kimondja, hogy a szülői felügyeleti és a láthatási jog gyakorlása nem veszélyeztetheti az áldozat vagy a gyermek jogait és biztonságát. A győri esetben viszont pont ez történt, pedig a bántalmazóval való kapcsolattartás semmiképpen nem szolgálja a gyermek érdekeit.

Szél törvényjavaslata szerint a gyermek biztonsága az első, ami a bántalmazott szülő (jellemzően anya) jóllététől elválaszthatatlan. Ezért ha elfogadták volna a javaslatát, belekerült volna a büntetőeljárási törvénybe, hogy nemcsak a gyermek, hanem bármely volt vagy jelenlegi hozzátartozó ellen elkövetett bűncselekmény miatt kimondott bűnösség esetében is megszüntethetővé válik a szülői felügyeleti jog.

A másik szülő elleni erőszakos bűncselekmény esetén viszont mérlegelés nélkül megvonták volna a szülői felügyeleti jogot és a kapcsolattartási jogot.

Szél Bernadett az Igazságügyi Minisztérium törvényjavaslatával kapcsolatban a Mércének azt mondta:

„Azt gondolom, hogy önmagában attól, hogy az elítélt letölti a börtönbüntetését, nem feltétlenül lesz kevésbé veszélyeztetett a bántalmazott szülő és gyermek a kikerülést követően — adott esetben hatékonyabb lehetne a szorosabb felügyelet és korlátozó magatartási szabályok melletti szabadságra bocsátás, ugyanakkor jelenleg nem működik számos jogintézmény: a pártfogói felügyelet, a távoltartás, a felügyelt kapcsolattartás. Ha ezeket működőképesebbé tennék, már az hatalmas előrelépés volna.”

Az IM javaslatában egyébként van ehhez hasonló módosítás is, ami Szél szerint abszolút támogatható: hozzátartozók sérelmére elkövetett súlyos személy elleni erőszakos bűncselekmények esetén csak akkor kerülhetne az elkövető feltételes szabadlábra, ha pártfogói felügyeletet, illetve az áldozat védelmét szolgáló magatartási szabályokat  rendelnének el, illetve szakorvosi, pszichológusi, valamint gyámhatósági véleményt is be kellene szerezni hozzá.

A képviselő szerint ezek támogatható változtatások, de nem megkerülhető a szülői felügyeleti és kapcsolattartási jog kérdése sem.

„Az én célom az, hogy a rendszer működése megváltozzon, és a bántalmazottak, a kiszolgáltatott helyzetben levő gyermekek érdekei legyenek az elsők. Azt is tudom, hogy a módosítási javaslatom önmagában nem elég: rendszerszintű változtatásokra lenne szükség, amihez ratifikálni kellene az Isztambuli Egyezményt.

Itt csakis komplex intézkedésekkel lehetne változást elérni: rendőrök, bírák, ügyészek, gyermekvédelmi és egészségügyi szakemberek képzésével, protokollok kidolgozásával, a meglevő jogintézmények hatékony működtetésével, működő és következetesen alkalmazott megelőző távoltartással, távoltartással, a hatóságok professzionális, áldozatközpontú fellépésével, az áldozatvédelmi irányelvben foglaltak végrehajtásával és áldozatsegítő szolgáltatásokkal, megfelelő ellátórendszerrel.”

És bár a képviselő a Nők a Nőkért Egyesület (NANE), illetve a PATENT Egyesület jogászaival is konzultált a javaslata kidolgozásakor, nyitott volt további konstruktív kritikára a bizottság részéről.

Ennek ellenére a tegnapi bizottsági ülésen a Fidesz képviselője, Czunyiné Bertalan Judit azt mondta, elviekben egyet is értenek a javaslattal, de mégse szavazzák meg, mert az „alkotmányos aggályokat is felvet”, az Igazságügyi Minisztériumban pedig amúgy is dolgozik egy munkacsoport a kapcsolattartás újraszabályozásán, ezért inkább megvárnák, mit mondanak.

„Erre két dolgot mondtam: a kormány inkább ne oktasson ki senkit alkotmányosságból, főleg ne múlt hét kedd után és főleg ne engem, és legfőképp ne „várjon”. Eddig csak olyan javaslatokat láttunk kijönni a minisztérium boszorkánykonyhájából, amik épp csak a lényegről nem szóltak. Ha egy független képviselő ennyi idő alatt le tudott tenni az asztalra egy javaslatot, akkor talán egy kormánytól is elvárható lenne ez”

– olvasható Szél reakciója Facebook-oldalán.