Újabb bizonyíték érkezett a magyar adórendszer szélsőségesen antiszociális jellegére, miután az Európai Unió friss országjelentése szerint az Unióban sehol sem annyira igazságtalan a rendszer mint nálunk, aminek köszönhetően az elmúlt időszakban Magyarországon növekedtek leginkább a társadalmi egyenlőtlenségek az EU tagországai közül – írja a Portfolio.
A gazdasági portál szemléjéből kiderül, hogy míg az Unió legtöbb országában csökkentek, vagy csak csekély mértékben növekedtek az egyenlőtlenségek 2008 és 2018 között, addig Magyarországon az ezt mérő Gini-index egyedülálló módon, csaknem öt százalékkal nőtt.
Erről szemléletes ábrát is is közöl a jelentés:
A Gini-index azt méri, mekkorák egy társadalmon belül az egyenlőtlenségek vagyon és jövedelem tekintetében, a 0 érték a teljes gazdasági egyenlőséget, míg az 1-es érték a teljes egyenlőtlenséget jelöli, melyben minden vagyon egyetlen ember kezében összpontosul, míg a többek semmit sem birtokolnak (jelenleg jó úton haladunk ez utóbbi irányba).
A fent látható változás a kormány adópolitikájából, valamint a különböző társadalmi transzferek jellegéből fakad. Ahogy a Portfolio is megjegyzi, a világon szinte sehol máshol nem alkalmazzák a Magyarországon a Fidesz-kormány egyik első intézkedéseként bevezetett egykulcsos jövedelemadót, a jellemző inkább a két- vagy többkulcsos adórendszer, melyek valamivel hatékonyabban képesek ellensúlyozni a tőkés berendezkedésből fakadó társadalmi egyenlőtlenségeket.
A többkulcsos, progresszív adórendszer lényege, hogy minél magasabb valakinek a jövedelme, arányaiban annál nagyobb részét kell befizetnie az államkasszába. A jobboldali közgazdászok és politikusok, ideológusok szerint ez igazságtalan, mivel álláspontjuk szerint a magasabb keresetűeket bünteti, ezzel korlátozza a társadalmat. Ugyanakkor valójában az alacsonyabb keresetűeket sújtja, mivel míg a magasabb jövedelműek félre tudnak tenni jövedelmeikből, addig a kevesebb bérből élők jellemzően kénytelenek bevételeik jelentős részét, sokszor teljes jövedelmüket napi megélhetésükre költeni, így takarékoskodni csak nagyon csekély mértékben, vagy semennyire sem tudnak, miközben a társadalom felsőbb rétegei az ő munkájukból profitálnak.
Ráadásul az állampapír-jövedelmek kamatadómentesek. Ezzel egy részről az állam ösztönzi a befektetőket, hogy állampapírok vásárlásával részt vegyenek az állam finanszírozásában, ugyanakkor szintén azoknak kedvez, akiknek elegendő vagyonuk vagy jövedelmük van ahhoz, hogy befektethessék, ezáltal fialtathassák, miközben kimaradnak ebből a kedvezményből a szegények és alacsony jövedelműek.
Szintén aránytalanul terheli a társadalom szegényebb rétegeit a rekordmagas, 27 százalékos általános forgalmi adó, szintén azért, mert jellemzően ők azok, akik napi fogyasztásra költik bevételeiket, így nekik jövedelmeik nagyobb részét viszi el a fogyasztást terhelő adó.
Ezzel párhuzamosan a társadalmi juttatások is a módosabbakat és a magasabb jövedelműeket szolgálják inkább, tekintve, hogy az elmúlt években az adókedvezmények váltak jellemzővé, valamint az olyan, nagyobb önrész meglétét feltételező támogatások, mint a CSOK, vagy a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása.
Az országjelentés kitér arra is, hogy a dolgozói szegénység is növekedett az elmúlt években:
Ez, ahogy az ábrán látható, leginkább a gyerekeiket egyedül nevelő szülők – ők egyébként jellemzően nők – az ideiglenes munkát végzők, valamint a részmunkaidőben foglalkoztatottak körében volt jellemző.
Emellett a jelentés arról is tájékoztat, hogy a nyugdíjak és a – piaci – bérek vásárlóereje közötti különbség rohamosan növekszik, mivel a nyugdíjakat a kormány nem emeli olyan mértékben, hogy követni tudja az árak növekedését, ahogy arról is szó esik, hogy a lakhatás milyen radikálisan drágult az elmúlt években a keresetekhez képest, leginkább a fővárosban.
A teljes országjelentést itt tudjátok elolvasni, szorosan gazdasági témájú híreinket és elemzéseinket pedig itt találjátok.
