Nem kapták meg az alapellátásban dolgozó (vagyis TB-támogatott ellátást biztosító) fogorvosok a tavaly októberben megígért 380 ezer forintos rezsitámogatást.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, tavaly szeptemberben több mint ezer alapellátásban dolgozó fogorvos lépett sztrájkba, miután hiába próbálták felhívni a kormányzat figyelmét arra, hogy fenntarthatatlanná vált az állam finanszírozási modellje. Egy állami fogorvosi rendelőnek havonta körülbelül 850 ezer forint támogatás jutott tavaly. Ebből kellett megoldani nem csak a mindennapi működést, hanem az eszközbeszerzéseket, a rendelő fenntartását és az alkalmazottak bérének kifizetését is.

Úgy tűnt, a sztrájk nem volt hiábavaló: 2019-ben egyszeri, 1,5 millió forintos kiegészítő juttatást kapott minden közfinanszírozott rendelő, az idei évtől pedig fix összegű, havi 380 ezer forintos rezsitámogatást kap minden praxis a korábbi 130 ezer forinthoz képest. Vagyis kapott volna, ugyanis januárban mégis csupán az eddigi, 130 ezer forintos támogatás érkezett meg – derült ki Nagy Ákos, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke Világgazdaságnak adott mai nyilatkozatából.

A lap ezzel kapcsolatos kérdésére az EMMI azt a választ adta, hogy „az ágazatvezetés kiemelten kezeli a fogászati ellátás finanszírozási helyzetének folyamatos javítását.” Illetve, hogy „az egyszeri kiegészítő díjazás fedezete 4,4 milliárd forint volt, ennek terhére 2291 alapellátási és szakellátási szolgáltató 3388 szervezeti egysége részesült támogatásban.”

És bár rezsitámogatás megemeléséről ígéretet tett Kásler, most mégis azt írták ezzel kapcsolatban, hogy ahogy tavaly, úgy az idén is számíthatnak a fogorvosok az ígért pluszforrásra.

Nagy Ákos szerint az egészségügyi pénzhiány végén valójában mindig a beteg áll. A rendszer omladozik, a benne szereplő kisvállalkozások nagyon sok helyen erőn felül teljesítenek, hogy a betegek ne érezzék a baj nagyságát

– mondta a lapnak.

A alapellátásban dolgozó fogorvosok helyzete nem egyszerű: a támogatási rendszer átalakítására lenne szükség, amiből körülbelül 30 milliárd forint hiányzik.

A forráshiány állandó problémát jelent, az egészségbiztosító ugyanis túl keveset fizet a kezelésekért. Egy foghúzásért például 320 forint jár, az ehhez szükséges eszközök azonban ennek többszörösébe kerülnek. Csak az érzéstelenítő 250 forint, így a maradék 70 forintból kellene kigazdálkodni a fecskendőt, a tűt, a gézlapot, a poharat, illetve az orvos és az asszisztens munkadíját is.

A TB-támogatott ingyenes kezelések tehát veszteséget termelnek a fogorvosoknak, amit a fizetős páciensek ellátásával kompenzálnak. Ez Nagy Ákos szerint azt a furcsa helyzetet eredményezi, hogy a fogorvos a versenypiaci bevételeiből finanszírozza az államilag ellátandó beteget.

Mindeközben több mint 800 ezer magyarnak nincs körzeti fogorvosa. A tartósan betöltetlen praxisok közül ráadásul a legtöbb az ország legszegényebb régióiban található, ahol az emberek nem engedhetik meg maguknak a magánellátást. És bár a praxisok számának csökkenése stagnált tavaly a fogorvosi alapellátásban, a benne szereplő teljes értékű – vagyis teljes óraszámban dolgozó – praxisok aránya pedig nőtt, kérdéses, mikor tudja megteremteni a kormány azokat a feltételeket, amelyek mellett újra jut orvos minden betöltetlen praxisra.