Egyre magasabb lett a  2008 és 2018 közötti időszakban foglalkoztatott pedagógusok átlagéletkora, miközben a 29 év alatti tanárok aránya aggasztóan csökken – derül ki a Népszava jelentéséből, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia frissen publikált tanulmánya alapján közölt.

Az 50-59 éves tanárok aránya 27 százalékról 35-re, a 60 év felettiek aránya pedig 2-ről 7 százalékra nőtt az elmúlt tíz évben. Mindkettő jelentős növekedést jelent.

Vészjósló azonban, hogy ezzel együtt az utánpótlás, azaz a fiatalabb tanárok aránya egyre csak csökken. Ahogy az A közoktatás indikátorrendszere 2019 című tanulmányból kiderül, a 30 év alatti tanárok aránya 9-ről 6 százalékra, a 30-39 korosztály esetében pedig 27-ről 18 százalékra esett vissza.

Emellett drasztikusan csökkent a 30-39 éves korcsoport aránya is, 27 százalékról 18-ra. A jelentés szerint a tanári kar öregedése minden intézményfenntartónál megfigyelhető, de az állami intézményeknél vannak a legkisebb arányban a fiatal (20-39 éves) pedagógusok, a legnagyobb arányban pedig az alapítványi és egyéb fenntartású intézményekben.

A 29 év alatti és a 30-39 éves pedagógusok korcsoportja az óvodában dolgozók között volt a legmagasabb (27 százalék) és szakközépiskolákban volt a legkisebb (20 százalék). A gimnáziumokban és a szakgimnáziumokban ez egyaránt 24 százalék volt.

A Népszava a belépő tanárok (pályakezdők vagy olyanok, akik más intézményben vagy munkakörben dolgoztak tanárként) arányáról is beszámolt: a kutatás szerint 2016 után jelentősen megnőtt a tanári munkaerő-forgalom a közoktatási intézményekben, a növekedés pedig éppen ott volt a legnagyobb, ahol korábban viszonylag kisebb volt a belépő tanárok aránya – azaz az óvodákban és a szakközépiskolákban.

A belépők arányának növekedésével szemben a pályakezdők aránya az óvodákat leszámítva nem nőtt az elmúlt néhány évben, és az összes intézménytípus esetében rendkívül alacsony, 0,5-1,5 százaléknyi volt az értéke. A legnagyobb arányban a fővárosban dolgoznak pályakezdő pedagógusok, tehát a vidéki települések iskoláit az utánpótlás hiánya még inkább fenyegeti.

A lap külön bekezdést szentelt a szegregációs indexnek is, vagyis annak az indikátornak, ami megmutatja, mekkora az iskolai elkülönítés Magyarországon. Mint kiderült, 2008-2018 között több mint 10 százalékkal nőtt a hátrányos helyzetű (HH) és a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH), többségében roma gyerekek elkülönített iskolai oktatásának mértéke: a HH-s gyerekek esetében 27,7-ről 40-re, a HHH-s gyerekek esetében 26,6-ról 37,1-re emelkedett.

Ahogy arról a Mércén is gyakran írunk, a tanári szakmát sújtó hatalmas munkaerőhiányra a kormánynak sürgősen választ kellene adnia, ugyanis a Nemzeti Pedagógus Kar számításai szerint 15 éven belül 60-70 ezer tanár távozhat a közoktatásból, miközben a fiatalok számára a legkevésbé sem vonzó a pálya.

Ami persze nem is csoda, hiszen a tanárok bére megalázóan alacsony, és rengeteg plusz munkát kell végezniük. A Pedagógusok Szakszervezete több mint egy éve próbálja elfogadtatni azt az ötpontos követelési listáját, amelyben a helyzet rendezését kéri, egyelőre sikertelenül.

A pedagógusok bére nemzetközi összehasonlításban is megalázóan alacsony, munkaterhük ugyanakkor az Európai Unióban az egyik legmagasabb. Éves szinten 45 órát helyettesítenek ingyen, emellett hetente 5 órát olyan feladatokkal töltenek (pl. a gyermekek étkeztetése és felügyelete), amiket nem tudnak nekik elszámolni.

A kormánynak eközben a szegregált oktatás felszámolása sincs ínyére: maga Orbán Viktor mondta azt épp a január 9-i sajtótájékoztatóján, hogy a szegregáltan oktatott gyöngyöspatai diákok kártérítése sértheti a településen élő nem romák igazságérzetét, az ilyen helyzeteket pedig jó lenne elkerülni. Hozzátette továbbá azt is, szerinte az nem is szegregáció, ha gyengébb értelmi képességekkel rendelkező gyerekek – amelyek között szerinte a romák többségben vannak – külön osztályba kell, hogy járjanak.

(Népszava)