Különös látványra figyelhettek fel a párizsi Palais Garnier operaház felé járók szenteste délutánján: az operaház balett-táncosai és a párizsi szimfonikus zenekar nyílt előadás keretében, az operaház bejárata előtt adták elő a Hattyúk tava egy részletét.

Darabválasztásuk azonban nem volt véletlenszerű – a táncosok éppen azt a részletet táncolták el a Hattyúk tava végéről, amelyben a hattyúkisasszonyok végül szerencsésen kiszabadulnak a gonosz Rothbart varázsló rabságából és legyőzik őt a szeretet és az összefogás erejével. A varázsló átka miatt ugyanis a lányok csak éjszakánként vehették fel emberalakjukat, nappal pedig hattyúlétre voltak kárhoztatva.

A valóságban sajnos a gonosz bagolyvarázsló jelenleg Emmanuel Macron.

A francia miniszterelnök ugyanis a korkedvezményes nyugdíjrendszer eltörlésével 64 éves korukig táncoltatná a francia balett-táncosokat, akik eddig jellemzően 30-40 éves koruk között vonultak nyugdíjba. E mögött a gyakorlat mögött pedig még csak nem is az áll, hogy az idősebb táncosokra kevésbé passzolnak például a fiatal hattyúkisasszony-szerepek, hanem egész egyszerűen az, hogy az emberi test nem bírja ennél tovább a balettal járó napi 10-12 órányi, évtizedeken át tartó komoly fizikai megterhelést.

Nem véletlenül ismerte ezt fel már XIV. Lajos francia király 1698-ban – ő vezettette be a balett-táncosoknak járó különleges nyugdíjazást, amivel a táncosok 42 éves korukban nyugdíjba vonulhatnak teljes nyugdíjjal. A francia kormány most ezt változtatná meg, a rendszer átalakításával az eddigi negyvenkétféle nyugdíjséma helyett egységesen mindenkinek 64 éves koráig dolgoznia kellene.

És persze előkerül az a vélemény is, hogy az ezt ellenzőknek biztosan csak „büdös a munka”, a táncosok pedig menjenek csak el a fiatalabb generációkat tanítani, „amúgy se csináltak semmi hasznosat”. Ez azonban amellett, hogy gyakorlatilag megvalósíthatatlan, lényegében a kultúra megbecsültségét ássa alá, valamint magára hagyja a több évtizeden keresztül napi 10-12 órát megfeszítetten dolgozó, sok esetben világhírű művészeket. Azokat, akik az egész életüket a tánc szolgálatába állították, és okoztak ezzel örömet karrierjük során emberek ezreinek.

Ráadásul ugyanez a sors vár a tűzoltókra, ápolókra is, akiket még tanítani se lehet elküldeni. És bár a balett-táncosok színpadi teljesítménye esetén látványos, hogy mivel jár a kitolt nyugdíjkorhatár, az igazán szerteágazó probléma ott kezdődik, hogy egy hatvan év körüli tűzoltó vagy ápoló még a legnagyobb igyekezete ellenére se tudja ellátni úgy a feladatát, mint húsz-harminc évvel fiatalabb korában. Macron nyugdíjrendszer-reformjával ezekben a szakmákban lényegében érvényesül az az elv, hogy addig dolgozzanak az emberek, ameddig bele nem halnak.

A tűzoltók, ápolók, mozdonyvezetők és egyéb korkedvezményes nyugdíjazással járó szakmákat űzők 64 éves korig való dolgoztatása ugyanis bár látszólag megoldja az ezeket a foglalkozásokat érintő munkaerőhiányt, valójában időzített bombaként működik, szőnyeg alá söpri a valódi problémákat és az egész társadalmat veszélybe sodorja.

Kérdés, hogy erre a francia kormány csak akkor jön-e rá, ha esetleg valamelyik döntéshozóhoz jön ki szükség esetén csupa hatvanéves tűzoltó.