Antonio Guterres ENSZ-főtitkár december 23-án mélységes aggodalmát fejezte ki a Szíriai események miatt, melynek keretében az utóbbi időben hivatala szerint 80.000 ember kényszerült elhagyni lakhelyét, közülük legalább 30.000 az utóbbi egy hétben.
Humanitárius szervezetek szerint még ennél is rosszabb a helyzet, nagyjából 120.000 szíriai menekülő indulhatott el a török határ felé, miután a szíriai kormány és Oroszország légierője bombázni kezdték Idlib tartományban az ellenzék kezén lévő területeket.
Az ENSZ-főtitkár figyelmeztette a katonai akciókat végrehajtó feleket, hogy kötelességük biztosítani a civilek biztonságát a „terrorellenes” akciók során, ennek ellenére a harci repülőgépek rendszeresen és célzottan hajtanak végre támadásokat civil menekültkonvojok ellen.
A szíriai légicsapások miatt Moszkvába utazott egy török küldöttség, mivel Törökország – melynek területén már most nagyjából 3,7 millió menekült él – Erdoğan elnök szerint nem képes több menekült befogadására. Oroszország azonban Aszad szíriai elnök fontos katonai szövetségese, az elnöknek pedig egyik központi ígérete, hogy újra a kormány ellenőrzése alá vonja Észak-Szíriát a „terroristák” kiűzésével.
Ez pedig az észak-nyugati Idlib tartományban egyszerre fenyegeti az iszlamista csoportokat és más kormányellenes erőket – miközben Rojava népeit Észak-Szíria egy részének török megszállása hozta igen nehéz helyzetbe. A török hadsereg elvileg éppen azért nyomult be Rojava területére, hogy biztosítsa a békét és az elfoglalt területeken a jelenleg Törökországban élő menekültek egy részét telepítse le, azonban valójában a jelentős részben kurdok lakta, baloldali föderális állam elpusztítása a célja, szövetségben az iszlamista milíciákkal.
A jelenlegi csapásokat azonban – az elvileg legyőzni kívánt terroristák mellett – mindenki megszenvedi: az idlibi Marat el-Numan városát több támadás érte az orosz és a szír légierő részéről. Mohamad Rasíd, helyi aktivista szerint
„a helyzet tragikus a városban maradt civileknek, mióta az orosz lökhajtásos vadászrepülők valamennyi, a várost elhagyó konvojt megtámadnak, miközben azok, akiknek sikerült elérniük a határhoz közelebbi területeket, nincs semmiféle menedékük.”
Helyszíni információk alapján a szinte porig rombolt városban az emberek alig találnak menedéket, rengetegen az utcákon alszanak, és az ellátási nehézségek rövid úton humanitárius katasztrófához vezethetnek.
