Szombaton Facebook-oldalán reagált Márki-Zay Péter a Magyar Helsinki Bizottság közleményben  megfogalmazott aggályaira – amelyeket a Mércén is szemléztünk  – azzal kapcsolatban, hogy nyilvános listát vezetne egy honlapon a „politikailag elfogult” bírókról.

Hódmezővásárhely októberben újraválasztott polgármestere kitart amellett, hogy „a nyilvánosság ereje a tisztességes emberek utolsó reménye Magyarországon”, és „a szégyenérzet az egyetlen, ami visszatartó erő a pártállam teljes kiépülésében”.

Márki-Zay szerint „hívhatjuk ezt idézőjelesen listázásnak is”, de „szemben a Kubatov-listával itt minden teljesen legális és lényegéből fakadóan teljesen nyilvános kell legyen”. Hozzátette, mivel a nyilvános közzététel felületéül szolgáló „Vérbíró.hu” ötletét éppen a Transparency International korrupcióellenes konferenciáján vetette fel nyilvánosan, ezért örül annak, ha a Helsinki és más korrupcióval és jogállamisággal foglalkozó szervezetek is megfogalmazzák saját javaslataikat a „közös célok” elérésére. A közös célok közt említi, hogy ne szülessenek „abszurd és felháborító”ítéletek a korrupció ellen felszólalók anyagi ellehetetlenítésére, illetve hogy ne tudja a rendőrség és ügyészség sorozatosan megakadályozni, hogy a feltárt korrupciós ügyeknek komoly következménye legyen.

Mint azt tegnap megírtuk, a Magyar Helsinki bizottság három okból elfogadhatatlannak, veszélyesnek és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalomra nézve rendkívül károsnak találja az elképzelést:

1. „A bíróságok tevékenysége viták és kritika tárgya lehet. Erre szükség is van az ítélkezés társadalmi és szakmai kontrollja érdekében. Azonban nem mindegy, hogy ki a bírálat forrása, mi (illetve ki) a bírálat célpontja és milyen a bírálat hangneme.

2. A bíróságtól különböző – és a hatalommegosztás elve alapján a bíróságokkal szemben valamiféle kontrollt gyakorló – hatalmi ágakat képviselő szereplők (politikusok) sokkal szűkebb körben és óvatosabban mondhatnak véleményt a bíróságokról és egyes ügyekről vagy ítéletekről, mint mások, mivel megnyilvánulásaik potenciális hatása a bíróságok tevékenységére jelentősebb, mint bárki másé. Ezt könnyű belátni, ha belegondolunk, hogy az Országgyűlésnek vagy a kormánynak milyen szerepe van pl. a bírói előmenetel szabályainak, a bíróságok szervezetének vagy éppen költségvetésének meghatározásában. Minél távolabb van valaki ezektől a hatalmi ágaktól, annál tágabbá válnak a véleménynyilvánítás határai. Attól azonban, aki olyan pozícióra aspirál, amelyben érdemi hatással tud lenni a bírósági tevékenység kereteire, szintén fokozott óvatosság várható el az igazságszolgáltatással kapcsolatos álláspontja megfogalmazásakor.

3. Márki-Zay Péter nem egyes bírói döntések kritikus elemzését helyezte kilátásba, hanem a – szerinte – politikailag elfogult, erkölcstelen ítéleteket hozó bírák névsorának összeállítását és publikálását, párhuzamot vonva a jelenleg ítélkező bírák és az ötvenes évek koncepciós pereinek bírói között. Ilyet már láttunk, mégpedig a kurucinfón, amely nagyon hasonló szöveggel listázta a 2006-os ügyekben a szélsőjobboldali honlap szerkesztőinek nem tetsző ítéleteket hozó bírókat.”

Ezek miatt pedig azt javasolták Márki-Zay Péternek, „hogy álljon el a lista létrehozásától, és más eszközökkel folytassa a jogállamiság helyreállítása érdekében kifejtett tevékenységét.”