Adil Abdul-Mahdi volt iraki kormányfő lemondása után egy héttel, péntekről szombatra virradó éjszaka ismeretlen merénylők legalább húsz embert megöltek, és 130-at megsebesítettek Bagdadban, ahol október óta tartanak a kormány- és rendszerellenes demonstrációk – írja az Al Jazeera.
A lövéseket a Közel-Keleten harcjárműként is népszerű pick-up kisteherautókból adták le a Tahrír tér közelében, azonban történtek késelések is az éjszaka során.
A szemtanúk szerint a támadók a tiltakozók egyik táboraként szolgáló épületnél csaptak le, melyet az állami televízió szerint „ismeretlenek” – valószínűleg a kormány támogatói – felgyújtottak, majd a fegyveresek éles lőszerrel tüzet nyitottak az utcára kényszerített emberekre. A sérültek ellátásán dolgozó mentők rengeteg szúrt sebről is beszámoltak, akárcsak pénteken, mikor 13 tahrír téri tüntetőt kellett ellátni hasonló sérülések miatt.
Ami újdonság jelen helyzetben a korábbi személyi sérülésekkel járó összecsapásokhoz képest, hogy míg eddig jellemzően nyíltan konfrontálódtak a tiltakozók a biztonsági erőkkel, jelen esetben – pénteken és az éjszaka – ismeretlenek, vélhetően síta milicisták támadtak meglepetésszerűen a tiltakozókra.
A tüntetéshullám október elsején kezdődött, eredetileg a korrupció és a munkanélküliség miatt, azonban a kezdeti kormányváltó lelkesedés hamar komplex rendszerellenes tiltakozási hullámmá és mozgalommá nőtte ki magát, melynek élét már nem tudta elvenni a kormányfő lemondása.
A Szaddám Husszein megbuktatása és az amerikai invázió után hatalomra került politikai elitet többen vádolják túlzott Irán-barátsággal, emellett az ország közigazgatásába és hivatalos szerveibe is mélyen beépült a szomszédos állam, többek között emiatt is elégedetlenek az emberek, és az iráni konzulátust, valamint több Irán-barát vezető házát is támadás érte az elmúlt hetekben.
A társadalmi elnyomást jól jellemzi, hogy miközben Irak alatt van a világ negyedik legnagyobb olajtartaléka – melyet ki is termelnek – az ország lakosságának negyede kevesebb, mint napi két dollárból kénytelen gazdálkodni, miközben a helyi és a nemzetközi nagytőke busás profitot zsebel be a nyersanyag kitermeléséből.
Mivel ezek a problémák alapvetően nem oldódtak meg, és az ország gazdasági berendezkedése, valamint politikai vezető rétege továbbra sem a nép érdekeit és a tüntetők követeléseit szolgálja, nem látszik, hogy a tiltakozási hullám csillapodna. Sőt, az ismeretlenek által elkövetett támadások egyes elemzők szerint új szintre eszkalálhatja a konfliktust.
A tiltakozási hullám során eddig több, mint négyszáz ember vesztette életét, és közel húszezren sérültek meg javarészt a rendőri brutalitás és a kormányzatot támogató milicisták tevékenysége nyomán.
