A 444 szúrta ki a Másfél fok Facebook-oldal nyomán, hogy a kormány ismét nemzeti konzultációt hirdetett. Nem is akármiről, a mumus szerepét ezúttal nem az emberevő migráncshordákra bízták, hanem a nagyon is valós veszélyként fölénk tornyosuló klímaváltozás miatt érezték úgy, hogy ki kellene kérniük a nép véleményét.
Vagyis hát igazából nem tűnik úgy, hogy nagyon kíváncsiak lennének, sőt, mintha paradox módon kifejezetten titkolni szeretnék, hogy egy igen fontos témában kérdezik Magyarország polgárait.
Miközben a kormány kedvenc rasszista, idegengyűlölő hangszereléssel előadott témájában, a migráció kérdésében tartott, konzultációnak csúfolt propagandahadjárat, vagy a kormány sikereit reklámozó családvédelmi konzultáció keretében Rogán Antal minisztériuma milliárdokat költött kommunikációra, jelen helyzetben úgy tűnik, szokatlanul spórolósan álltak a kérdéshez.
Sőt, még annyira se futotta, hogy legalább a kormány hivatalos honlapján kirakják a kétségkívül létfontosságú kérdésben meghirdetett konzultációs felületre – egy Google form-ra – mutató linket, ha valaki meg akarja találni, először az Innovációs és Technológiai Minisztérium, majd onnan az Energiaügyekért és Klímapolitikáért Felelős Államtitkárság felületét kell megnyitnia.
Ami azért lássuk be, nem arra utal, hogy agyon akarják reklámozni a korunk legfontosabb kihívásával kapcsolatos kormányzati terveket, vagy az arról való társadalmi vitát.
Sőt, látszólag annyi kedvük van a téma kommunikálásához, mint egy érzéstelenítés nélküli gyökérkezeléshez. A kérdőívhez mellékelt szövegből pedig ki is derül, hogy a konzultációra a jelek szerint egyáltalán nem is kerülne sor, ha a kormányon múlna, viszont kénytelen volt meghirdetni, hogy ne szegjen kötelezettséget.
„A Governance rendelet előírja, hogy a tagállamoknak nyilvános konzultációt kell biztosítaniuk a 15. cikk szerinti hosszú távú stratégiák elkészítése során. Az alábbi kérdések megválaszolásával kérjük, hogy segítse a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia véglegesítését”
– írja a szöveg.
Ennyi erővel mondjuk felírhatták volna a kérdéseket zsírkrétával a minisztérium hátsó falára, a válaszokat pedig bedobhatná a nép az erre a célra kihelyezett fagylaltos dobozba kis cetliken, melyeket mindenki otthonról hozna magával.
A korábbi konzultációk lelkesítő szövegezését sem sikerült ezúttal megvalósítani, az instant menekülésre ösztönző, hamisítatlan bürokrata stílusban megfogalmazott bevezetőt be is másolom ide a hangulat kedvéért, de akinek nem okoz esztétikai katarzist a Magyar Közlöny, az nyugodtan át is ugorhatja.*
„A 2015-ben az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek 21. találkozóján (UNFCCC COP21) elfogadott, és 2016-ban hatályba lépett Párizsi Megállapodás 4. cikk 19. pontja alapján a Részes Feleknek arra kell törekedniük, hogy az üvegházhatású gázok alacsony kibocsátásával járó hosszú távú fejlesztési stratégiákat fogalmazzanak meg és jelentsenek be, figyelembe véve közös, de megkülönböztetett felelősségeiket és eltérő képességeiket, tekintettel az eltérő nemzeti körülményekre.
A fentiek alapján a 2018 decemberében hatályba lépett Energiaunió irányítási rendszeréről szóló 2018/1999 sz. rendelet (ún. Governance rendelet) 15. cikke alapján 2020. január 1-jéig minden tagállamnak, így Magyarországnak is el kell készítenie és be kell jelentenie a Bizottságnak a legalább 30 éves kitekintéssel rendelkező hosszú távú nemzeti stratégiáját.”
Hasonló elszántságot feltételez a készítők részéről, hogy a kérdőíven felteszik a következő, kifejtendő kérdést: „Véleménye szerint az egyes területeknek milyen mértékben és hogyan kell hozzájárulniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez? Kérem, állítsa sorba a következő területeket (energiaipar, közlekedés, épületek, feldolgozóipar, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) és válaszát röviden indokolja!”
Anélkül, hogy lebecsülném a kérdőív nagyjából tíz percet igénybe vevő kitöltésére vetemedő polgártársaimat, igazán kíváncsi lennék arra, vajon hány értékelhető válasz fog befutni erre kérdésre a hétfői határidőig – és hogy ki fogja végigolvasni és kielemezni a beérkező válaszokat.
Az első kérdésre valószínűleg soha nem fogunk választ kapni, a másodikra pedig nagy összegben mernék fogadni, hogy senki. Mert amilyen mostohán kezeli a kormány ezt a nemzeti konzultációt – és általában a klíma- és környezetvédelmi kérdéseket – nem gondolnám, hogy bárkit is alkalmaznának a feladatra – hacsak nem akarnak csinálni egy kifizetőhelyet az eredmények értékelése címén.
Látva, mennyire nem tesz semmit a kormány a klímacélok teljesítéséért, hogy a nemzeti és nemzetközi tőke érdeke mindig felülírja a nép érdekét – ez esetben jelesül azt, hogy a világ néhány évtized múlva is élhető legyen – akkor is komolyan vehetetlen lenne egy ilyen konzultáció, ha a kormány óriásplakátokon hirdetné és bedobná az ország összes postaládájába.
Pedig tennivaló, az lenne.
Hogy a fentebb feltett kérdésre válaszoljak: valamennyi felsorolt területen, vagyis az energiaipar, közlekedés, épületek, feldolgozóipar, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás terén is, és persze nemcsak Magyarországon, de globálisan is.
Ez azonban szembe megy a gazdasági elit érdekeivel, így a tőlük függő, őket kiszolgáló politikusok sem fognak ezirányban cselekedni – hiszen a termelés és a fogyasztás volumenének a csökkentése nem áll a termelőeszközök tulajdonosainak érdekében, mivel azok épphogy a termelés útján generálnak profitot.
Miközben pedig, mint láthattuk nem a kormány szíve csücske a klímavédelem ügye, még ebben a hevenyészett kérdőívben sem merül fel olyan válaszlehetőség, miszerint a gazdasági növekedést akár csak korlátozni kellene.
De hát miért is merülne.
