A törvény szerint minden 12 év alatti gyereket nevelőszülőnél kellene elhelyezni, az ő  hiányukban azonban harmaduk még mindig gyermekotthonban lakik – hívja fel a figyelmet az SOS Gyermekfalvak magyarországi alapítványa a gyermekjogok világnapján.

A Magyarországon élő 1,4 millió gyerek közül 23 ezer él a gyermekvédelemben. 140 ezer gyereket fenyeget az a veszély, hogy körülményeik miatt kiemelik a családjából, évente 8-10 ezer gyerekekkel pedig meg is történik ez. Legtöbben 2 éves koruk előtt kerülnek állami gondozásba, ezen kívül pedig kamaszkorban nő meg ugrásszerűen a kiemelt gyerekek aránya.

A gyermekjóléti szolgálatokhoz nagyrészt azoktól a szekemberektől (orvosok, pedagógusok, védőnők) érkeznek bejelentések azzal a gyanúval, hogy a gyermek veszélyben van a családjánál, ugyanis ők kötelesen jelezni, ha egy gyermek súlyosan elhanyagolt vagy bántalmazás jelei láthatók rajta.

A családból való kiemelés hivatalos okai az elhanyagolás, az érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás, illetve a szülő halála vagy a fiatal kriminalizálódása lehetnek. Sokszor azonban szerető családokból is kiveszik a gyerekeket anyagi okok miatt annak ellenére, hogy azt tiltja a gyermekvédelmi törvény.

Ennek az igencsak elterjedt gyakorlatnak a tiltásáért A Város Mindenkié csoport többször is törvénymódosító javaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, az ellenzéki képviselők pedig ennek nyomán rendkívüli ülésnapot is kértek, a kormánypártok képviselői azonban vagy leszavazták azt, vagy meg sem jelentek, amikor alkalmuk lett volna vitázni a témában.

A gyerekeknek ugyanis joguk van a családjukban élni, ezt pedig nem veheti el tőlük a szegénység vagy a megoldatlan lakáshelyzet sem.

Az állami gondoskodásba bekerülő gyerekek többségének van családja, így bármilyen trauma is érte őket otthon, az állami gondozásba kerülés időszaka mégis nagyon megterhelő számukra érzelmileg. Egy gyerek átlagosan öt és fél évet tölt gyermekvédelmi gondoskodásban, az idő múlásával pedig egyre kevesebb esély van arra, hogy visszakerüljenek vér szerinti családjukhoz.

„A gyerekvédelem egy szükséges rossz. Egyikünk sem kívánja, és mit tudjuk a legjobban, hogy mennyire nem jó egy gyereknek, hogyha bekerül a gyermekvédelmi rendszerbe. Tehát minden gyereknek a családjában kellene felnőni. De ha már ez a szükséges rossz megtörtént, akkor ott viszont nekünk kötelességünk azon  dolgozni, hogy az az elhelyezés annak a megtört sorsú gyereknek a lehető legjobb körülményeket biztosítsa.”

– mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója.

Hogyan működnek az SOS gyermekfalvak?

Először is érdemes tisztázni: a nevelőszülő nem örökbefogadó. Munkájáért pénzt kap, a gyerekekről pedig átmenetileg gondoskodik, de azt a legjobb tudása szerint teszi, nagy odaadással.

A rendszerváltás óta a nagyobb intézményeket felváltották a kisebb gyermekotthonok, lakásotthonok és elkezdődött a nevelőszülői hálózat kiépítése. A gyermekfalvakban a gyerekek a nevelőszüleikkel saját otthonban, családias környezetben, de közös területen, egyfajta „biztonságos buborékban” élnek.

Ez a modell azonban átalakulóban van, a szakemberek szerint ugyanis az elszigetelten felnövő gyerekek nehezebben illeszkednek be, ezért a jövőben a SOS családok nem egy helyen fognak élni. A tervek szerint a nevelőszülők saját lakásukban nevelhetnek majd legfeljebb 5 gyereket, a nevelőszülői hálózaton keresztül pedig továbbra is anyagi és szakmai hátteret nyújtanak a nevelőszülőknek.

Az állami gondozott gyerekeknek a családjuktól való elszakadás, az új környezetbe való beilleszkedés nehézségei után újabb nehézséget okoz, hogy 18 éves korukban kikerülnek a gondozásból, ekkor már teljes felelősséget kell vállalniuk saját életükért. Némi segítséget jelent, hogy aki még iskolába jár, vagy már dolgozik, de még nem keres eleget, kérhet utógondozói ellátást 25 éves koráig. Ezidő alatt maradhat nevelőszülőjével vagy elköltözhet egy utógondozó otthonba, ahol megtanítják őket magukról gondoskodni. Ezután azonban tényleg magukra maradnak az állami gondozottak: egy esélyük van, ha valamit elrontanak, nincs hova hazamenniük.

Aki legalább 5 évet a gyermekvédelemben töltött, maximum 1,6 millió forintnyi életkezdési támogatást kaphat, amiből nem könnyű önálló életet kezdeni teljesen egyedül. Ezzel kapcsolatban a statisztikák sem biztatóak: minden ötödik hajléktalan és minden második hajléktalan helyzetben lévő fiatal állami gondozottként nőtt fel.

A gyermekek érdekében tehát égetően nagy szükség lenne a nevelőszülői hálózat bővítésére, állami részről pedig komolyan át kellene gondolni, mikor és milyen támogatással engedik el a gyerekek kezét teljesen.