Jelenlegi formájában betarthatatlannak tartja, ezért kezdeményezi a sztrájktörvény módosítását a A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete(MKKSZ) és a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete(SZÁD) – erről közleményt adott ki a két érdekvédelmi csoport hétfőn.
A két szakszervezet évek óta folytat eredménytelen tárgyalásokat a kormánnyal az ágazatban dolgozók béreiről, és csak idén már két alkalommal is sztrájkot hirdettek meg, amelyeket felfüggesztettek vagy elmaradtak.
A sztrájktörvény módosításának igénye azért merült fel a szakszervezetek részéről, mert a közszolgálati és szociális ágazati sztrájk idén októberben már meghiúsult azért, mert a sztrájktárgyalásokon a kormány megakadályozta, hogy megállapodás szülessen a sztrájktörvényben előírt elégséges szolgáltatásokról.
Az történt ugyanis, hogy a két szakszervezet szeptemberben sztrájkot jelentett be, és tárgyalása hívta az EMMI-t, a kormány pedig október elején hajlandó is volt asztalhoz ülni az érdekvédőkkel. Az MKKSZ közleménye szerint azonban a kormány konkrét teljesítés helyett üres ígéreteket fogalmazott meg, a még elégséges szolgáltatás feltételeiről való tárgyalási
kezdeményezésre pedig nem reagált.
Ráadásul a tárgyalások második körére – mint azt utólag bíróság is megállapította – Rétvári Bence helyettes államtitkár valójában képviseleti felhatalmazás nélkül érkezett, így eleve lehetősége sem volt megállapodni a szakszervezetekkel a sztrájk feltételeiről.
Ezzel együtt az MKKSZ beszámolója szerint a helyettes államtitkár szerint a még elégséges szolgáltatásról szóló szakszervezeti javaslat a gyakorlatban nem alkalmazható, és tárgyalni sem volt hajlandó.
Mivel a Fidesz által módosított sztrájktörvény előírja, hogy jogszerűen csak akkor lehet munkabeszüntetést tartani, ha a felek megállapodnak a sztrájk napján fenntartandó, minimálisan szükséges munkamennyiség szintjéről, így a tiltakozó akció jogszerűen már nem volt megtartható, és november 13-ra halasztották el.
A szakszervezetek ezután bírósághoz fordultak, hogy a jogász testület döntsön a szociális ágazati tervezett sztrájk törvényességéről. A bíróság azonban megállapította:
„Nem tűnik ki egyértelműen, hogy ki képviseli a kérelmezettet, mely nem az EMMI, hanem Magyarország Kormánya, ezért dr. Rétvári Bence képviseleti joga nem igazolt.”
Az MKKSZ és a SZÁD erre reagálva leszögezte: a jövőben is a törvényes utat fogja választani a közszolgálatban dolgozók érdekeinek védelmében. Szerintük a kormány vagy tudatosan nem tartja be a maga által alkotott törvényeket, vagy a kormány által módosított sztrájktörvény egyszerűen betarthatatlan.
A szakszervezetek októberben kétszer is Orbán Viktorhoz miniszterelnökhöz fordultak. Közölték, hogy az MKKSZ és a SZÁD változtatás nélkül elfogadja a kormány javaslatát a még elégséges szolgáltatásra. Megállapodás esetén megtarthatnák a november 13-ai törvényes sztrájkot.
„Ha a kormány – saját javaslata ellenére – nem állapodik meg velünk a még elégséges szolgáltatásokról azt nyilvánvalóan csak azért teszi, hogy elgáncsolja a sztrájkunkat”
– írja közleményében az MKKSZ.
Amennyiben az alkalmazhatatlan sztrájktörvény miatt nem tud törvényes sztrájkot szervezni a két szakszervezet, a tiltakozás és az érdekérvényesítés „eddig nem alkalmazott módját fogja választani”, és meghirdetik a „szociális szakmai önbecsülés napját” és fokozzák a sztrájkkészültséget.
Az évek óta folyó eredménytelen tárgyalások után a szakszervezetek 2019 januárjában 12 pontban határozták meg a szociális dolgozók sztrájkköveteléseit, majd részletes bérkövetelést is összeállítottak 2020-ra. Márciusra aztán sztrájkot hirdettek, de ezt felfüggesztették, mert a kormány jelentős előrelépést ígért. Szeptemberig azonban nem történt előrelépés a sztrájkkövetelések teljesítésében, ezért jelentették be az októberi munkabeszüntetést, amely elvezetett a mostani állapotig.
A megalázó bérek mellett a méltatlan munkakörülmények is tovább növelik a szociális ágazatban uralkodó általános elégedetlenséget: a szakszervezetek szerint biztonságnövelő stratégia kidolgozására is szükség lenne, mert a dolgozók munkájuk során sokszor erőszak veszélyének vannak kitéve. Ezen kívül plusz 5 nap szabadságért és rendszeres szupervízióért is harcolnak, a dolgozók ugyanis minden nap találkoznak a szegénység, az elesettség, az ápolási szükséglet, a hajléktalanság, a szenvedélybetegség, a családi problémák, az egyéni pszichés gondok sokaságával, ami jó eséllyel kiégéshez vezet.
De a korkedvezményes nyugdíj sem utolsó szempont – tekintve, hogy a szociális ágazatban végzett munka mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon megterhelő, így meglehetősen sokan meg sem érik a nyugdíjkorhatárt.
