Hadházy Ákosnak egy ideig szerencséje volt a hétfői akciójával. Orbán Viktorék meglepően béna reakciója után nyertesnek tűnhetett a táblamutogatás, de aztán jött a teljesen felesleges vulgaritás. Így aztán magas labda volt a kormánypártoknak a dolog.

Rég láttunk olyat, hogy Orbán Viktor kiessen a szerepéből, márpedig ez történt hétfőn a magyar parlamentben. Amikor Hadházy Ákos táblákat mutatott fel a miniszterelnök beszéde alatt, a kormányfő idegei felmondták a szolgálatot, utána nyúlt az egyiknek, végül pedig markos legényei (úgynevezett képviselők) kellettek ahhoz, hogy kimentsék a kormányfőt. Méghozzá durva erőszakkal. Persze lehet mondani, hogy Hadházy Ákos idegesítő, de mégse lehet egyenlőségjelet tenni egy transzparens feltartása és egy üzenet fizikai erőszak árán való elhallgattatása közé.

A lopásról szóló üzenetet ellopni akaró Orbán Viktor, és a nemzeti színű zászlóval a mozdulatot kitakarni akaró fideszes képviselő egyaránt szép szimbólumai annak, ami az országban történik.

Tehát az eddigiek alapján azt is mondhatnánk, a nem megszokott, kapkodó, ideges fideszes reakciók miatt win ez az akció.

De a lófaszozó tábla, amit Hadházy föltartott, fölösleges muníciót adott a kormánypártoknak, ami talán át is billenti ezt az akciót a Fidesz javára, hiszen a teljes kormánypárti média erre repült rá.

És persze lehet azt mondani, hogy aktivizálja a tábort az ilyen akció, csak mire kell most aktivizálni az ellenzéki tábort egy héttel egy választás után?

De nem szeretnék belemenni egy tartalom-, elérés- és hatáselemzésbe, mert valójában semmilyen adatom nincs erre, csak megérzéseim lehetnek. Viszont van egy szempont, amiből, főleg október 13. után, érdemes elemezni ezt az akciót.

Hadházy Ákos egy független képviselő, aki elvileg azt csinál, amit akar, nem köti pártstratégia vagy frakciófegyelem. Láthatólag ezt ő használja is, szép one man show-kat csinál, leginkább olyan hatalmi és tartalmi szempontból kétséges akciókat, amelyeknek a célja a reprezentáció és a médiaszereplés, de hatalmi vagy erőforrásbeli előny az ellenzéki közösség számára nem származik belőlük.

A helyzet az, hogy mára a választók szemében megszűntek, vagy megszűnőben vannak azok az osztott szerepek, amelyek egy versengő ellenzéki többpártrendszert jellemeztek. Amit Hadházy csinált, az egy ellenzéki akció volt, és az egész ellenzék reprezentációjára, láthatóságára hatással van.

Az viszont nem hasznos az ellenzéki célok tekintetében, ha valaki ilyen one man show-kat csinál. Az persze teljesen okés, ha valaki kimondja, ő nem akar az ellenzéki összefogás része lenni, megfelelő érvekkel alátámasztja, hogy pártja, vagy ő, mint képviselő miért nem akar mondjuk a DK-val vagy a Jobbikkal együttműködni. Bőven vannak erre érvek.

De az számomra teljesen értelmetlennek tűnik, hogy valaki, aki ellenzéki összefogást akar – a legerősebb jelöltek támogatását, az ellenzék együttműködését – miért kezd ilyen egyszemélyes akciókba. Vajon azért egyedül csinálta az akciót, mert nem egyeztetett a többi ellenzéki képviselővel, vagy egyeztetett, csak a többieknek nem tetszett a terv? Mindkét lehetőség felveti a one man show értelmességének kérdését.

És persze megint más kérdés, ha valaki visszásságokat ás ki, oknyomoz, él a képviselői jogával, hogy feltárja a rendszer visszaéléseit. De az önmagában való vicceskedés, magamutogatás ilyetén formában teljesen felesleges, főleg, ha annyira átgondolatlan, hogy még egy lófaszozós tábla mutogatására is sor kerül.

A nap másik híre egyébként, hogy Hadházy kezdeményezett két népszavazási aláírásgyűjtést: egy stadionépítés elleni és egy vagyonnyilatkozatról szóló népszavazásért. Az erről szóló közlemény végén pedig az a mondat szerepel, hogy várjuk az ellenzéki pártok csatlakozását az aláírásgyűjtéshez.

Ami tök jó, de nem előre kéne ezt leegyeztetni? Egy durva önkormányzati kampány és egy győzelem után, amikor éppen minden párt próbálja összerakni a saját önkormányzatainak összetételét, elindítani egy népszavazási kezdeményezést és várni a pártok csatlakozását, finoman szólva sem az együttműködést erősítő húzás. (Arról nem is beszélve, hogy egy novemberi aláírásgyűjtés karácsonykor ér véget, ami nem növeli a siker esélyét.)

Pont ezekért lenne érdemes megkezdeni a vitákat, és még inkább az egyeztetéseket arról, hogy mit jelent 2019-ben az ellenzék Magyarországon, és mit fog jelenteni 2022-ben.

Persze számomra is szép pillanat volt, amikor Hadházytól Orbán Viktor megpróbálta ellopni a táblát, de ha 2022-ben az ellenzék nyerni akar, akkor talán ennél komolyabb dolgokat kell felmutatni, és főképp komolyabb szervezettséget, és akkor talán nem random akciók határozzák majd meg a választók ellenzékről alkotott képét.