Tovább folytatódnak a többször utcai erőszakba forduló tüntetések Chilében, miután a demonstrálók elutasították Sebastián Piñera elnök ajánlatát, mely kritikusai szerint csupán egy „ragtapasz”, mellyel a mély társadalmi és gazdasági sebeket ellátnák – írja a Telegraph.
Péntek óta a tüntetések során legalább 18 ember veszítette életét, köztük egy gyerek, és egy emberi jogvédő csoport szerint legalább ötöt a katonaság gyilkolt meg.
A tüntetők egyaránt elégedetlenek a belengetett reformcsomag intézkedéseivel, és azzal, hogy továbbra is a katonaság felügyeli a rendet több város utcáin is, miután még élénken él az emberekben az 1990-ben elbukott, Augusto Pinochet-féle katonai diktatúra emléke.
„Az emberek nem fogják abbahagyni a tüntetést, [Piñera] nem adott semmilyen magyarázatot a tüntetők ellen elkövetett emberi jogsértésekre. A reformok csupán ragtapaszok a sebre. Csak azért ajánlotta a tárgyalást, hogy gyengítse a társadalmi mozgalmat. Nem épített kapcsolatot az emberekkel – nem találkozott a civil társadalom egyetlen képviselőjével sem, csupán néhány politikai párttal, melyek vele együtt teremtették meg napjaink Chiléjét”
– nyilatkozta egy volt kormányzati dolgozó a Telegraphnak Santiagoban, Chile fővárosában.
Piñera húsz százalékos nyugdíjemelést, 350.000 pesós (~140.000 forint) minimálbért, valamint a korábban 9,2 százalékkal megemelt villamos energiaár korábbi szintre mérséklését ajánlotta fel, ez azonban a jelek szerint édeskevés a dél-amerikai ország lakosai számára.
Az ország, noha Dél-Amerika legerősebb gazdasága a számok tükrében, elképesztő mértékű társadalmi egyenlőtlenségektől szenved, és a metrójegyek árának emelése csupán az utolsó csepp volt a pohárban.
A demonstrálók azonban különösen a tőkés berendezkedésből fakadó jelenségek, a még tovább növekvő egyenlőtlenségek, a közszolgáltatások, mint az egészségügy és az oktatás privatizációja, valamint az alacsony nyugdíjak és a stagnáló bérek miatt emelnek égő barikádokat Santiago és más városok utcáin.
És még ha az elnök azt is felvetette, hogy a drága orvosi kezeléseket finanszírozó társadalombiztosítást vezetne be, ez nem elég a tiltakozás és az indulatok megfékezésére, bármennyire is „lehetőségnek” tartja Piñera a társadalmi mozgalmakat, hogy konkrét lépéseket tegyen egy szociálisabb állam irányába.
Joel Hernández, az Összamerikai Emberi Jogi Tanács alelnöke elmondta,
„Chilében, mely egy erős demokrácia, mely oly sok évet küzdött a diktatúra ellen, sokatmondóak ezek az igen komoly tüntetések, azt jelentik, hogy az elégedetlenség szintje nagyon magas.”
Az országban múlt hét végén törtek ki tüntetések, miután 30 pesóval emelték a metrójegyek árát, azonban ez csupán kiváltó oka volt az azóta is zajló tüntetéseknek, utcai harcoknak.
Miközben Dél-Amerikában Chilében a legmagasabb az egy főre jutó nemzeti össztermék, évente húszezer dollár körüli értékben, nő a gazdaság és alacsony az infláció, az elégedetlenségből világosan megmutatkozik, miért fals ezen keresztül szemlélni, milyen az életszínvonal adott országban.
Amennyiben az a bizonyos nemzeti össztermék a társadalom elenyésző részének kezében összpontosul, a szép számokkal mint láthatjuk, nem lehet kiszúrni a nélkülöző milliók szemét, és az elégedetlenség egy bizonyos ponton ki fog bukni – az ellen pedig vagy reformokkal, vagy a hadsereggel lehet tenni, Chilében egyelőre mindkettővel próbálkozik a kormányzat.
Chilét 1973 és 1990 között Augusto Pinochet, a jellemzően külföldi tőke érdekeit kiszolgáló fasiszta diktátor vezette, akit a CIA és a hadsereg juttatott hatalomra, így buktatva meg a nép által megválasztott Salvador Allendét, aki baloldali fordulatot vezetett be az országban. A véres puccs alatt és után, a diktatúra időszakában több ezer embert gyilkolt meg a rezsim, és az emberek még emlékeznek, milyen volt mikor a hadsereg volt uralmon, ezért sem kifejezetten népszerű lépés, hogy jelenleg is katonák tartják fenn a rendet.
