Egy még szeptember közepén megjelent cikk a Mércén azt sugallta, hogy a húsfogyasztás megadóztatása egy nem kívánatos dolog, vagy azért, mert a cikk szerint a szegényeknek nincs nagyon valós lehetőségük kevesebb húst fogyasztani (ergo a húsadóval csak az élelmezési költségeik növekednének), vagy azért, mert a húsfogyasztás a szegények számára olyan olcsó, és jobb híján végzett örömszerző tevékenység (hasonlóan az alkoholhoz és a cigarettához), amely nélkül az életük teljesen sivár volna. Ezenfelül azt is állítja, hogy a bűnadó – ahova a cikk szerint a húsadó is tartozik – teljesen hatástalan. Végül pedig azzal a gondolattal zárja a húsadóval kapcsolatos javaslat kritikáját, hogy nem túl szép (etikus/hiteles) dolog, hogy a környezetvédelem élharcosának szerepében tetszelgő, de amúgy növekvő károsanyag-kibocsátású Németországban „a kapitalizmus számlájára írható környezeti károkat az egyéni szokások megváltoztatásával és az emberek pénzének elszedésével akarják orvosolni”.
A cikk szerintem nagyon félrevezető és több tévedést is tartalmaz.
Először is a cikk világszemlélete valami olyasmi, hogy a környezeti problémákat az okozza, hogy a gazdagok túl sokat fogyasztanak (és emiatt túl nagy a károsanyag-kibocsátásuk), a kapitalizmusnak meg csak annyi a szerepe a környezetszennyezésben, hogy a társadalmat gazdagokra és szegényekre ossza. Ezért ha kapitalizmus helyett valami olyan rendszerünk lenne, ahol mindenki sokkal egyenlőbb (mondjuk a középosztály szintjén), vagy ha a nagyon drága és szennyező tevékenységeket betiltanánk, akkor nem is lenne nagyon környezetvédelmi probléma. Ez óriási tévedés. Mert bár igaz, hogy ha a felső 10% lecsökkentené a kibocsátását az EU átlagára, akkor jelentősen (Ürge-Vorsatz Diana szerint harmadával) csökkenne a világ kibocsátása, de ma már a klímakatasztrófa (azaz a 1,5 C-os globális hőmérséklet emelkedés) elkerülése érdekében ettől sokkal drasztikusabb (legalább 55%-os, de inkább közel 100%-os) csökkenésre lenne szükség (és még ekkor is a mainál durvább viharokra és áradásokra lehetne számítani). Ehhez pedig elengedhetetlen az, hogy a nem gazdagok egyéni szokásai is megváltozzanak.
De az a szemlélet is nagyon félrevezető, hogy a húsadó – ill. a többi környezetvédelmi adó – kivetése az emberek pénzének elszedése.
A környezetvédelmi adó valójában nem is adó, hanem egy externális költség, azaz a hús előállításával járó olyan költség, amit jelenleg nem a vásárlók fizetnek meg.
Hanem vagy a közösség (állam, önkormányzat), mikor kezelni próbálja a környezetszennyezés következményeit, pl. helyreállítja a klímaváltozás miatt megerősödött viharok által okozott károkat, viseli a megbetegedett emberek gyógyítási költségeit, vagy a környezetszennyezés károsultjai/áldozatai a vagyonuk, életük elvesztésével, vagy az egészségük károsodásával. Az externáliák elengedése még akkor is nagyon igazságtalan lenne, ha a környezetszennyezés nem okozna óriási károkat. De okoz, az OECD szerint Magyarországon pl. csak a légszennyezés éves halálozási költsége meghaladja a 20 milliárd dollárt, ami kb. a magyar GDP hetede. Az externáliák meg nem fizetése pedig jelentősen csökkenti a környezetszennyező termékek árát, ami pedig túlfogyasztást generál.
És itt mutatkozik meg a neoliberális kapitalizmus másik, ugyancsak jelentős környezetvédelmi problémákat okozó szerepe. A környezetvédelmi adók ugyanis teljesen ellentétesek a környezetszennyező termékeket gyártó cégek (pl. olajipar, autóipar, műanyagipar, húsipar, stb. szereplői) legfontosabb érdekével, a minél nagyobb profittal, amit pedig a termékeik minél intenzívebb fogyasztása tud leginkább növelni. Ezért az ilyen vállalatok mindent meg is tesznek (pl. reklámokkal, szakértőikkel félrevezetik a közvéleményt és a döntéshozókat, milliárdokért lobbiznak, stb.) a kisebb környezetvédelmi és fogyasztási adókért, és ebben nagyon jó partnereik a vállaltok érdekeit képviselő (neoliberális) kapitalista államok is. Nagyon szomorú lenne, ha a környezetvédelmi adók elleni harcukban az újbaloldal támogatására is számíthatnának a gyakran multinacionális cégek.
(És azt se érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a javaslat nem a magát nem túl etikus módon valóban zöldre festő német államtól származik, hanem részben a német Zöldektől, amelynek minimális szerepe van a németországi kibocsátás növekedésében, sőt, amely elég elkötelezettnek tűnik a kibocsátás csökkentése mellett, és akik például a repülés megadóztatása mellett is kiállnak. A húsadó csak egy elképzelés a Zöldek sok kibocsátás csökkentő elképzelése között.)
De az externáliák meg nem fizettetése nem csak igazságtalan, hanem a szegények segítése szempontjából nagyon rossz hatékonyságú is, hiszen az nem csak a rászorulókat támogatja, hanem minden fogyasztót. És mivel a gazdagabbak jellemzően többet fogyasztanak a legtöbb környezetterhelő termékből, ők úgymond több támogatást is kapnak. Azaz a környezetvédelmi adók elengedése nem csak a kártérítés elmaradása miatt igazságtalan, hanem azért is, mert a gazdagokat jobban támogatja, mint a szegényeket.
A cikk ráadásul azt is állítja, hogy a bűnadókkal ellátott termékek drágulásának semmi hatása nincs a fogyasztásukra (és ezzel azt sugallja, hogy a környezetvédelmi adóknak se lenne hatása). Ezt egyrészt azzal próbálja igazolni, hogy „az elhízás mára több ember halálát okozza, mint a dohányzás”, miközben ez pont azt a hipotézist erősíti, hogy a bűnadóknak igenis van hatása, hiszen a dohánytermékeken a fejlett világban szinte mindenhol jelentős, sokszor több száz %-os bűnadó van, az elhízást okozó termékeken meg szinte alig (a max 10-20%-os chipsadóval érintett ételek a legtöbb ember esetében a kalóriabevitel kis részét adják).
Vagyis egyáltalán nem meglepő, hogy a dohányzás jobban visszaszorul, mint az egészségtelen ételek fogyasztása. Másrészt az állítás egyszerűen nem igaz, pl. szinte az összes kutatás (lásd pl. a WHO-ét) azt találta, hogy a bűnadó hatására jelentősen visszaesik a dohányzás mértéke, különösen a fiatalok körében, ami hosszú távon még nagyobb visszaeséssel kecsegtet. Végül a cikk némileg megdöbbentő módon azt is a bűnadó hátrányai közé sorolja, hogy miatta a szegények nehezebben férnek hozzá az olyan egészségtelen termékekhez (cigi, alkohol, chips, stb.), melyek ugyan gyorsan múló örömet szereznek nekik („jutalom a nap végén”), de hosszabb távon mégiscsak tovább súlyosbítják a helyzetüket (pl. függőség, alkoholizmus, elhízás révén).
A környezetvédelmi adóknak egyszerűen nincs alternatívája, ha radikális kibocsátás csökkentés a cél. Természetesen nem csak mindennapi környezetszennyező termékeket, mint pl. a nagyon is környezetszennyező húst kellene jobban megadóztatni, hanem a környezetszennyező luxustermék (pl. repülés, luxusautók, stb.) fogyasztását is.
A rászorulókon pedig nem a környezetvédelmi adók elengedésével, vagy az árak alacsonyan tartásával, hanem pénzbeli (esetleg szabadidőbeli) támogatással kellene segíteni – pl. alapjövedelemmel, szegényeknek járó támogatással, rövidebb munkaidővel, több fizetett szabadsággal -, melyekhez a forrást részben épp a környezetszennyező termékek támogatásának csökkentése vagy erősebb adóztatása szolgáltathatja. Ilyen elképzelést követ egy németországi szervezet javaslata is, ami a CO2 kibocsátásra kivetett adóból származó bevételt egyenlően szétosztaná a német lakosok között.
Az olvasói leveleket szerkesztés nélkül adjuk közre.
