Évek óta folynak tárgyalások a kormány és a szakszervezetek közt a szociális ágazatban dolgozók munkakörülményeinek és kereseti helyzetének javításáról, azonban a mai napig nem történt érdemi változás az ügyben.

Legutóbb márciusra hirdetett sztrájkot a Szociális Ágazati Dolgozók Szakszervezete (SZÁD) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), de a kormány az utolsó pillanatban tárgyalási ajánlatot tett, amit a törvény értelmében kötelesek voltak elfogadni – a munkabeszüntetés tehát elmaradt. Bár ígéretet kaptak a szociális ágazat dolgozói a bérfelzárkóztatási programra és a kollektív szerződések jogi feltételeinek megteremtésére, az azóta eltelt hét hónapban sem sikerült teljesíteni ezeket (nemhogy a szakszervezetek teljes, 12 pontos követelését).

Mindez persze nem véletlen: a kormány gyakorlatilag addig húzhatja a tárgyalásokat, ameddig csak akarja, addig tehet üres ígéreteket, amíg újra sztrájkot nem hirdetnek a szakszervezetek, amit aztán egy újabb tárgyalási ajánlattal odáz el – és ez így megy szépen tovább.

A szakszervezetekkel való tárgyalásokra olyan kormányzati tárgyalópartnereket delegálnak, akiknek nincs a megállapodáshoz szükséges felhatalmazásuk és konkrét kérdésekre sem válaszolhatnak, vagyis gyakorlatilag – ahogy az az elmúlt évekre visszatekintve is igaz – nincs garancia nincs arra, hogy bármilyen következménye lesz a tárgyalásoknak.

A sztrájkjog érvényesítését tovább nehezíti a Fidesz által módosított sztrájktörvény, amely előírja, hogy jogszerűen csak akkor lehet munkabeszüntetést tartani, ha a felek megállapodnak a sztrájk napján fenntartandó, minimálisan szükséges munkamennyiség szintjéről.

Ahogy azt mi is megírtuk, a megállapodásba nem ment bele a kormány, így a márciusi sztrájk folytatásaként eredetileg október 10-ére tervezett szociális sztrájk november 13-ára csúszott.

A kormány hitelességét mi sem mutatja jobban, mint hogy két évvel ezelőtt tett ígéretét, miszerint 2018-ra 233 ezer forintra növeli az ágazatban a bruttó béreket, a mai napig nem sikerült teljesítenie.

Ma, 2019-ben a KSH hivatalos adatai szerint 164 833 forint a szociális ágazatban dolgozók havi bruttó bére, amivel a legrosszabbul fizetett magyar munkavállalók közé tartoznak.

A megalázó bérek mellett a méltatlan munkakörülmények is tovább növelik a szociális ágazatban uralkodó általános elégedetlenséget: a szakszervezetek szerint biztonságnövelő stratégia kidolgozására is szükség lenne, mert a dolgozók munkájuk során sokszor erőszak veszélyének vannak kitéve. Ezen kívül plusz 5 nap szabadságért és rendszeres szupervízióért is harcolnak, a dolgozók ugyanis minden nap találkoznak a szegénység, az elesettség, az ápolási szükséglet, a hajléktalanság, a szenvedélybetegség, a családi problémák, az egyéni pszichés gondok sokaságával, ami jó eséllyel kiégéshez vezet.

De a korkedvezményes nyugdíj sem utolsó szempont – tekintve, hogy a szociális ágazatban végzett munka mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon megterhelő, így meglehetősen sokan meg sem érik a nyugdíjkorhatárt.

Az MKKSZ és a SZÁD most levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz azt kérve, a sztrájk elkerülése érdekében adjon felhatalmazást a kormány részéről delegált tárgyalófeleknek a sztrájkköveteléseik érdemi vizsgálatára, és azok teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtésére.

Az egymást immáron akciószövetséggel erősítő szakszervezetek legutóbbi sajtótájékoztatójukon azt is kijelentették, ígéretet csak akkor tudnak elfogadni, ha annak teljesítését Orbán Viktor miniszterelnök garantálja.