Tegnap éjjel a Blaha aluljáróba vetett a sors. A sok hajléktalan közül az egyiken megakadt a szemem. Mozdulatlan volt, halottnak tűnt. Közelebb mentem, hogy megnézzem, lélegzik-e. (Pár hete Máltán a barátaimmal sikertelenül próbáltunk megmenteni egy fuldoklót, így sok minden átfutott az agyamon.) De szerencsére lélegzett. Aztán elgondolkodtam, hogy 18 évem alatt vajon hányszor játszódott le ugyanez a jelenet. Szinte minden héten: a mindennapjaim részévé vált.

Születésem óta Budapesten élek. Most lesz először alkalmam, hogy immár választópolgárként beleszólhatok a városom közügyeibe. A Keleti pályaudvar közelében lakom. Hiába ez az egyik legnagyobb közlekedési csomópont Budapesten, a környék évről-évre romlik. Az illegális tevékenységek mindennaposak, az utcák piszkosak, és még sorolhatnám.

Egy település teljesítményét könnyebb megítélni, mint egy egész országét, hiszen a városvezetés minősége a közvetlen környezetünket befolyásolja. Vegyük példának a 3-as metró felújítását. A kormánymédia másról sem szólt, csak arról, hogy hány milliárd forintot költöttek el, mennyire biztonságos stb. De aki a nyáron letévedt a peronra, vagy netán utazott is a kocsikban, annak embertelen forróságban kellett izzadnia, milliárd forintok ide, vagy oda.

Hibái ellenére persze nagyon szeretem a várost, itt nőttem fel, és nem szeretnék elköltözni. Szüleimmel sem szeretnék örökké együtt lakni, szóval igazából csak egy választásom marad, hitelt felvenni, majd egy életre eladósodni. A fiatalok többségének ugyanis nagyon nagy gondot okoznak a borzalmasan magas ingatlanárak. Ez egy nagyon súlyos probléma, amit minél előbb meg kéne oldani. A város jelenlegi vezetése képtelen erre, mert meglátásom szerint nem igazán a közemberek érdekeit tartja szem előtt.

Az elmúlt 5 évben – amióta kicsit nyitottabb vagyok a közéletre – egyáltalán nem tapasztaltam, hogy a közvélekedés a regnáló hatalmat támogatta volna. Ehhez képest a várost 9 éve irányítja a Fidesz.

A kortársaimmal mi úgy látjuk, hogy ez leginkább az ellenzéki pártok számlájára írható, akik nem voltak képesek megegyezni, így a Fidesz abszolút többség nélkül is vitte a fővárost. De talán most fordulóponthoz értünk két szempontból is. Az, hogy az ellenzék képes volt megszervezni az előválasztást, már önmagában megtörte az évtizedes rutint. Ezáltal sokkal jobban reprezentálva lesz a főváros véleménye, Tarlósnak, egy fő komoly kihívója van, aki ezáltal esélyes is főpolgármesteri posztra. Az sem mellékes, ha Karácsony megnyeri ezt a választást, akkor ez lesz az utóbbi 9 év legjelentősebb ellenzéki teljesítménye.

Persze bármennyire ígéretes jelöltnek tartom Karácsonyt, ő is adós a százezernyi fővárosi roma választópolgár meggyőzésével. Cigány fiatalként elvárnám tőle is, hogy megszólítson. Már csak azért is, mert az az érzésem, hogy a nagyrészt cigányok lakta negyedeket elhanyagolja a főváros és a kerületek is.

Nem tetszik, hogy egy roma lakos lakókörnyezete kevésbé fontos, mint egy budai kerületben élőké. Alig van olyan program és helyszín, ahol roma fiatalként megélhetném a kulturális identitásomat. Édesapám mesélt a kilencvenes évekről, amikor a belváros tele volt kultikus helyszínekkel, ma már egyik sem működik. Csoda, hogy a kortársaim semmit nem tudnak a cigányokról?

De nem tetszik az sem, ahogy a városunkban egyre fogy a zöld felület! Pont most, mikor az összes modern nagyváros ennek az ellenkezőjére törekszik, amikor a világ legnagyobb problémája a klímaváltozás, nálunk beépítik a Városligetet, mert a Budai Várban kell a hely a felső tízezernek.

Ez is mutatja, hogy ez a város már régóta nem a miénk. Fiatal vagyok, érzek magamban annyi elköteleződést, hogy tegyek magamért és a városért. Bár a lehetőségeim eléggé korlátozottak, mert nem találok sem helyet, sem közösséget a korosztályomban, ahol ezt megtehetném, de azért vasárnap például elmegyek szavazni.

A szerző végzős gimnazista.