Több évig javult, majd újra romlani kezdett a legszegényebb családokban élő gyerekek helyzete – derül ki a Népszava által szemlézett Gyerekesély Közhasznú Egyesület ma megjelent tanulmánykötetéből. A felmérés 2014 és 2017 között vizsgálta a gyerekek életkörülményeit, esélyeit, illetve otthoni és intézményi ellátásuk minőségét. A most nyilvánosságra kerülő könyv ötödik a sorban azóta, hogy a parlament 2007 májusában elfogadta a 2007-2032 közötti időszakra érvényes „Legyen jobb a gyermekeknek” elnevezésű hosszútávú stratégiát. Az akkori akadémiai munkacsoportot a kormány megszüntette, a munkában résztvevő szociológusok viszont létrehozták az egyesületet, hogy folytathassák a megkezdett programot.
A kötet készítői megvizsgálták a mediánjövedelem (2019-ben bruttó 229 ezer forint) 60, illetve 40 százalékánál alacsonyabb összegből élő családok helyzetét is. Míg az előbbi esetben csökkenést észleltek 2017-ig (egészen pontosan 230 ezer gyerek élt ezekben a háztartásokban), az utóbbi esetben 3 százalékos növekedést véltek felfedezni,
vagyis a mélyszegénységben élő gyerekek száma nemhogy nem csökkent, de emelkedett is. A megélhetéssel küszködő családok száma 2017-ben 18,5 százalék volt Magyarországon, ami az uniós átlag duplája.
A társadalom legalalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 10 százaléka jellemzően nem jut munkához, bevételeinek több mint felét állami juttatásokból, segélyszerű ellátásokból kapja, nettó jövedelme pedig nem érte el 2017-ben a 32 ezer forintot sem.
Bár valamelyest emelkedett a közmunkásbér és a rendszeres segélyek összege, a családi pótlék és a gyes összege továbbra sem emelkedett, így a társadalom alsó szeletének nem változtak az életkörülményei.
A vizsgálat szerint jelenleg legalább 125 ezer gyerek él olyan háztartásban, ahol senki nem foglalkoztatott és nincs is sok esélye, hogy az legyen. A kötet talán legijesztőbb megállapítása és a gyermekszegénység talán legerősebb mutatója, hogy
a társadalom legszegényebb 30 százaléka neveli a magyar gyerekek több mint felét,
ami a jövőre nézve semmi jót nem tartogat, pontosan tudjuk ugyanis, hogy a szegénység hogyan termelődik újra generációról generációra.
A nagyon rossz lakáskörülmények között élő gyerekek aránya 19,7 százalékról 27,3 százalékra emelkedett, ami durván kiugrik a 2017-es 6 százalékos EU-átlag mellett,
a lakások állapota romlik, sok helyen nincs vezetékes víz, mert a szolgáltatók lezárták a rendszert az elmaradt befizetések miatt. A közüzemi tartozások a gyerekek családban maradását is veszélyeztetik, ha ugyanis más szolgáltatások díjával is elmaradnak a szülők, a gyerekeket kiemelik a családból. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a 2015 márciusától megszűnt az adósságrendezésre szolgáló segélyezés, az önkormányzatok pedig nem tudnak mindenkit támogatni.
Az ország 174 járásából 36 a minden tekintetben fejlesztésre szoruló, leszakadt kategóriába tartozik, miközben itt él él az ország lakosságának 10 százaléka. Bár a kormány előszeretettel dícséri meg magát a foglalkoztatottsági ráta javulása miatt, azt nem teszi hozzá, hogy a hátrányos helyzetű térségekben nem javult a helyzet, a közmunka pedig (ha egyáltalán van) nem nyújt kitörési lehetőséget.
Az észak-borsodi és észak-nógrádi falvakban mérhetetlen a nyomor. Semmilyen munkalehetőség nincs, az itt élőket gyakorlatilag a rendszerint két-három éves időtartamú „szociális projektek” és civil szervezetek adományai tartják életben. Sok az alultáplált gyerek, ami nem is csoda, amikor a hurkába is csak krumplira futja hús helyett, az ételérzékenységben szenvedő gyerekeknek pedig esélyük sincs speciális étrendet tartani, így állandóan betegeskednek.
Bár a kormány nem sűrűn ejt szót a gyermekszegénységről, sőt, meg is szüntette a gyermekek helyzetét vizsgáló központi felméréseket, a nemzetközi jelentésekből és a hazai civil kezdeményezések által az utóbbi években azért kiderült, gyermekszegénység igenis létezik Magyarországon.
Legutóbb tavaly októberben derült ki az EU Alapjogi Ügynökségének jelentéséből, hogy a magyar gyermekek harmadát veszélyezteti szegénység és társadalmi kirekesztettség. Emellett az is sokmindent elárul a hazai helyzetről, hogy 2017-ben az alapvető jogok biztosa megállapította, hogy annak ellenére, hogy azt törvény tiltja, minden harmadik gyereket anyagi helyzete miatt emelték ki a családjából. De 2017 decemberében arról is írtunk, a hátrányos helyzetű gyerekek száma csak papíron csökkent egy adminisztrációs trükknek köszönhetően, a szociális védőhálót viszont kihúzták alóluk. És ez a sor még hosszasan folytatható lenne…
