És azért ne csak a fővárosról legyen szó, mert vidéken országos szinten 4-5 elhozható város van az ellenzék számára. Nagy szó ez is, mert Szeged és Hódmezővásárhely megtartása és mondjuk győzelem olyan billegő helyeken mint Pécs, Szombathely, Miskolc, Debrecen, Szolnok vagy Nyíregyháza már komoly előrelépés lenne 2014-hez képest.
Azonban ha az országos tétek felől nézzük, akkor ez a meccs alapvetően Budapestről szól, mert az ellenzékiség szimbóluma ez a város. Nem csak az olyan balos vezetésű kerületek miatt, mint a XIII., XV. vagy a XIX. kerületek, hanem azért, mert itt korábbi Fidesz-szavazók is nagy számban váltak ellenzékivé, és az egykori jobbikosoknak csak kis része szédelgett át a kormányoldalra. Az EP-választás mutatta meg, hogy szinte mindenhol meggyőző többsége van az ellenzéknek, és a jól megszervezett együttműködésnek köszönhetően idén először adódhatnak össze a kisebb-nagyobb ellenzéki formációk voksai. Ez az összefogás elméletileg a NER Achillés-sarka kellene legyen. A 2011-ben ránk erőszakolt Alaptörvény összeeszkábálói egy dolgot nem tudtak elképzelni, mégpedig azt, hogy olyan egymással szemben álló politikai formációk, mint a Jobbik és az MSZP vagy DK még arra is képesek legyenek, hogy nyíltan összefogjanak egymással.
Elméletileg tehát a lehetőség adott, Karácsony Gergely beleülhet a főpolgármesteri székbe és a 23 fővárosi kerület nagyobb részében is van reális esélye az ellenzéknek a győzelemre, ha csak a számokat nézzük. Ezt az optimista összképet azonban több tényező is árnyalja. Vegyünk néhányat ezek közül. Az első az, hogy Karácsony Gergely kicsit olyan a magyar politikában, mint mondjuk Cristiano Ronaldo lenne a magyar fociban. Magasan fölötte áll a mezőnynek, de sajnos közvetlen csapattársainak is. Emiatt nem lett hangos siker a zuglói polgármestersége és a tavalyi miniszterelnök-jelöltsége sem. Ha most nem nyer, akkor egyrészt megszűnik a politikai mozgástere, másrészt pedig – politikai karakterének túlhasználtsága miatt – jó időre ki kell őt venni az első vonalból.
Már ebből is láthatjuk, hogy Orbán hivatalos ellenzékének „káderállománya” az elmúlt években nagyon sokat gyengült.
Maradva a focis hasonlatnál, az idősebbek teljesen kiöregedtek, a fiatalok pedig még nem ütik meg a komolyan vehetőségi szintet. A DK-ban vagy az MSZP-ben már mindenki volt minden és alapvetően senki se bizonyította, hogy neki kell ott lennie, ahol éppen volt vagy van. A Momentum ifijei pedig még mindig kisugárzásuknak és lelkesen hangoztatott közhelyeiknek köszönhetik, hogy versenyben lehetnek.
A felmerülő problémákat szemlélve azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy több jelölt nem biztos, hogy a legjobb helyen indult el és valóban alkalmas arra, hogy kemény küzdelmet vívjon. Ráadásul ennek nem csak a jobbosnak mondható kerületekben van jelentősége, hanem azokban is, ahol nyert vagy éppen csak alulmaradt az ellenzék az előző önkormányzati választáson, választásokon. Kérdéses például, hogy Zuglóban miként fognak reagálni Horváth Csabára? Aztán vannak balos helyek, ahol jobbos polgármester van, ilyen például Kőbánya, ahol egy közepesen tehetségtelen fideszes simán tudott nyerni már kétszer és a most vele szembe állított szocialista jelölt idén se tűnik túl meggyőzőnek. Máshol, például Józsefvárosban vagy Óbudán azt látjuk, hogy van egy jó csapat egy jó polgármesterjelölttel, akik próbálják átbillenteni a stabilan fideszes kerületet, és ez a törekvésük nem is tűnik esélytelennek.
Persze felmerül a kérdés, hogy miért fontosak a billegő kerületek? A válasz egyszerű. A főpolgármester választás győztese nagyon is könnyen kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe akkor, ha a fővárosi közgyűlésben politikai többséget szereznek politikai ellenfelei. Márpedig a tagok többsége győztes kerületi polgármester. 23 fő a 32-ből. A 24. ember a főpolgármester és nyolc hely kerül kiosztásra a töredékszavazatok alapján.
Ha az ellenzék elbukja Kőbányát, Csepelt vagy Újpestet, akkor hiába tarolják le a belső kerületeket, hoznak el esetleg egy vagy kettő budai városrészt, és tartják meg a jelenlegi balos helyeket, akkor se valószínű, hogy összejön Karácsony mögött a közgyűlési többség.
A NER és a Fidesz Achillés-sarka az ellenzéki összefogás, az ellenzéké viszont az, hogy a kormányzó jobboldal olyan hagyományosan baloldali kerületeket tart meg, amelyek nélkül az elérendő részsikerek összességében nem tudnak valódi változást eredményezni.
Jelenleg csendben sodródunk október 13. felé. Jönnek elő ugyan ügyek, a Fidesz komolyakat hibázik és utóbbiaknak mozgósító hatása is van a hónapokkal vagy tán évekkel ezelőtt apátiába zuhant ellenzékiek számára, azonban ez a választás nem a Pozsonyi úton fog eldőlni, hanem a külvárosok paneljeiben. Ott, ahol még az ellenzéki nyugdíjasok is örömmel fogadták a rezsiutalványt, ahol az átlagbérből élő dolgozók igenis láttak és látnak lehetőséget a CSOK-ban. Ők azok az emberek, akik focimeccs szünetében megnézik a köztévé híradóját és metrón ülve végiglapozzák az ingyenes Lokált. Ők mintha elfelejtődtek volna az ellenzék számára, és ennek gyilkos következményei lehetnek. Még van idő, még lehet cselekedni ezen a területen is, de a percek hihetetlenül gyorsan pörögnek…
