A Fidesz ellenzéki jelölteket teremt elő, majd bemutatja, hogy itt bizony az ellenzéki pártok veszekednek. A bajai lángosos esete és a semmiből előkerült volt fideszes, volt MSZP-s nyolcadik kerületi polgármesterjelölt tökéletesen mutatja meg a Fidesz egyik taktikáját.

Körmendi Gábor Attila még július 26-án jelentette be, hogy elindul a józsefvérosi polgármesteri címért. A volt MSZP-s képviselő, aki 2009-ben még a Fidelitas táborában nyomult, az ellenzéki pártok által támogatott Pikó Andrást szidva magyarázta el, miért indul. Majd posztolt még egyet arról, hogy az ellenzék elvtelen. Azóta semmit nem láthattak tőle a kerületi lakosok, de nem fogunk meglepődni, ha kampány nélkül is összegyűjti majd az induláshoz szükséges aláírásokat.

De ha nem is sikerül elindulnia, tevékenysége hasznos a kormánypárt számára. Indulása óta tucatnyinál is több cikk jelent meg arról a kormánypárti sajtóban, hogy Körmendi miatt megborult az egység a kerületben.

Mintha a helyi ellenzéki civilek és pártok nem támogatnák mind Pikót.

De az, hogy egy ilyen jelölés mire használható, igazából a Korzó nevű, kerületről kerületre mutálódó újság mutatja be. Az újság szerint az ellenzéki pártok mindenhol civakodnak. Józsefvárosban például így:

Mintha Körmendi indulása mögött egy helyi ellenzéki konfliktus állna, pedig csak egy médiatrükkről van szó.

De a Fidesz szempontjából ez persze mindegy, hiszen a kormánypárt számára az a fontos, hogy az ellenzéki kampányokkal szemben azt tudja bemutatni, nincs nyugalom, nincs együttműködés, nincs stabilitás, ezek torzsalkodnak.

A kilencedik kerületi mutációban egyébként a veszekedő Jancsó Andreát és Baranyi Krisztinát rakták ugyanerre a képre, pedig ott az előválasztás vége óta (ami ugye egy politikai küzdelem) nincs látható ellentét a két jelölt között, a kormánypárti kampányújság mégis ezt hangsúlyozza. A Szegeden Botka László ellen induló MSZP-s jelöltet pedig a vállán hordozza a kormánypárti média, olyan címekkel mint:

„Már a HVG sem tagadja a szegedi ellenzéki háború létét”

„A baloldali politikusokat érintő blokkokban az elvárás az volt, hogy minél több szituációban állítsuk be nevetségesnek őket.” – mondta a 444-nek a közmédiából kiugrott riporter alig pár hete, és pontosan ez köszön vissza ebben a kampányújságban is. Az utolsó, egyik legérdekesebb oldalon pedig ezt találjuk:

Berki Krisztián virít az utolsó oldalon. Nem például Puzsér Róbert, akinek van programja és kimutatható támogatottsága, de még nem is Tarlós István, a Fidesz saját jelöltje, hanem az a Berki, akit – bár semmi köze nincs az ellenzékhez – ellenzéki jelöltként tüntetik fel, és itt is az ellenzéki roncsderbit hangsúlyozzák. Berkit egyébként ahhoz képest, hogy semmi elképzelése sincsen, eszetlenül nyomják még a Fidesztől valamennyire független médiában is.

Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan születnek ezek a jelöltek, akkor a „bajai lángosos” esetét kell felelevenítenünk, aki szépen dokumentálta, hogyan kérték fel őt fideszesek, hogy induljon a kormánypártokkal szemben. Őt azután kereste meg egy helyi fideszes, hogy kimaradt az ellenzéki összefogásból.

Összességében pedig azt látjuk, hogy a semmiből bukkannak elő jelöltek, mindenféle támogatottság nélkül, hogy aztán a kormánypárt tolja őket, rajtuk keresztül állítják be az ellenzéki pártokat veszekedőnek, és így próbálják őket nevetségessé tenni.