2017. augusztus 25-én indította meg a mianmari hadsereg azt a hivatalosan terroristaellenes akciónak nevezett műveletet, az ENSZ az etnikai tisztogatás „tankönyvi példájának” nevezett. Az események hatására nagyjából 740 ezer muszlim vallású rohingya hagyta el a buddhista többségű országot és lelt menedéket a szomszédos Banglades erre a célra fenntartott kéttucatnyi menekülttáborának valamelyikében.
A népirtás megkezdésének második évfordulóján rohingya menekültek tízezrei demonstráltak a táborokban, azt követelve Mianmartól, hogy ismerje el őket állampolgárként és garantálja biztonságukat.
„200,000 Rohingya rally in Bangladeshi refugee camps to mark two years of exile” #RohingyaGenocideRemembranceDay #RohingyaGenocide #rohingyacrisis #Rohingyas #Rally #bangladeshi #bangladeshz https://t.co/bBLkgTmYVQ
— Mohammed Dholkawala (@MohammedDholu) August 25, 2019
Burma néven több mint egy évszázadig brit gyarmati ellenőrzés alatt álló ország mind a mai napig nem ismeri el állampolgárokként az etnikai kisebbség tagjait, akik így érdemben állam(polgárság) nélküli hontalanok.
Bár 2018 januárjában Banglades és Mianmar között született egy megállapodás a menekültek fokozatos hazatérését illetően – Mianmar heti 1500 menekült visszafogadását vállalta -, valójában egyetlen rohingya sem tért még vissza a szülőföldjére, tartva attól, hogy állampolgárság hiányában, a biztonságuk érdekében vállalt állami garanciák nélkül megismétlődhetnek a két évvel ezelőtti szörnyűségek. Haszina Vazed bangladesi miniszterelnök kijelentette, amíg nem érzik magukat biztonságban, egyetlen rohingya menekültet sem fognak hazatérésére kényszeríteni.
A mianmari hadsereg szélsőséges félkatonai szervezetek elleni fellépéssel indokolta a két évvel ezelőtti „műveletet”, ám a nemzetközi szervezetek és sajtó által összegyűjtött tanúvallomások kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a katonaság válogatás nélkül mészárolta le a civil lakosságot, erőszakolta meg a nőket és égetett porig egész településeket. Az etnikai tisztogatásba az egyenruhások mellett szélsőséges buddhista csoportok is csatlakoztak, akiket a közösségi médiát használó politikai és katonai vezetők tüzeltek.
Mianmar mind a mai napig tagadja az etnikai tisztogatás tényét, egy 2017-ben végzett belső vizsgálat minden vád alól felmentette a hadsereget. A nemzetközi jogvédő szervezetek még idén májusban is a Mianmarban maradt kevesebb mint félmillió rohingya ellen elkövetett visszaélésekről számoltak be.
Időközben a menekültek miatt Bangladesben is egyre feszültebb a helyzet: a kormány még év elején jelezte, nem tud több menekültet befogadni, a több mint 700 ezer menekült ugyanis elegendő terhet jelent az országra. Haszina Vazed miniszterelnökre egyre nagyobb politikai nyomás nehezedik a repatriálás megindítása érdekében.
Sokan a hatalmas menekülttáborokon (a legnagyobb több mint félmillió embernek nyújt szállást) belüli helyzet miatt is aggódnak. Bár az elmúlt két év során a táborok lakói próbálták felépíteni a normalitás látszatait, boltokat, iskolákat nyitva, kiszolgáltatott szegregált helyzetük miatt különösen kitettek a szélsőséges iszlamista csoportok befolyásának. Ennek egyik kiemelt terepe az iskola: mivel a menekültek gyerekei nem járhatnak iskolába, bangladesi iszlamisták több mint ezer vallásos iskolát hoztak létre számukra, ezek közül pedig többet is bangladesi szélsőségesek működtetnek.
Bangladesi elemzők szerint Kína lenne abban a pozícióban, hogy nyomást gyakoroljon Mianmarra a rohingya kisebbség visszafogadása és biztonságának garantálása érdekében, de a mai napig látványos előrelépések nem történtek. A táborok lakói mindannyian visszatérnének szülőföldjükre – de addig nem, amíg alapvető jogaik és biztonságukat nem garantálja a mianmari vezetés.
