A néhány héttel ezelőtt költségvetésről Varga Mihály pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az „elsősorban a családoknak, a gyermeket vállalóknak és nevelőknek nyújt segítséget és biztonságot”. Ez jól illeszkedik a kormány kommunikációjába, ami egy családbarát, szociálisan érzékeny gazdaságpolitikáról szól.

Ám a jövőévi költségvetés elemeit tételesen sorra véve feltűnővé válik, hogy a jelenlegi kormányzat az elődeihez képest jóval kevesebbet költ olyan jóléti kiadásokra, mint az oktatás, egészségügy vagy a nyugdíjrendszer.

A Népszava mai cikkében igyekezett számszerűen összehasonlítani, hogy az Orbán-kormány kilencedik évében GDP-arányosan mennyit változtak a jóléti kiadások 2010-hez képest, amikor is a kormánypárti értelmezés szerint egy „csőd szélén tátongó országot vettek át”. A GDP százalékos összehasonlítása azért adhat pontosabb képet a kiadások csökkenéséről, mivel bár a kormány elmondhatja, hogy bizonyos területeken forintra többet költ az elődeinél, de a bruttó nemzeti össztermék emelkedése mellett arányaiban csökkentek a szociális kiadásokra fordítható források.

A lap emlékeztet, hogy 2010-ben a jóléti kiadások a GDP 30.9 százalékát tették ki, ám ez a szám 2020-ban már csak 24.5 százalék lesz. Legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy éppen a nyugdíjakról, a jövő évben minden területen alacsonyabb lesz a GDP-arányos ráfordítás a 2010-es szintnél. Az alap-közép-és felsőfokú oktatásra költött pénz az Orbán-kormány hivatalbalépése óta folyamatosan egyre kisebb részét teszi ki a költségvetésnek, és ahogy a Népszava emlékeztet rá,

a Fidesz elviekben hatékonyságnövelést és költségcsökkentést megcélzó központosító oktatáspolitikája az oktatás színvonalának romlása mellett a pedagógusok béreinek csökkenését is eredményezte.

2020-ban az egészségügyi kiadások a GDP 4 százalékát fogják kitenni, ami messze elmarad a 7 százalékos EU-átlagtól. És bár a kórházakra valamellyest több pénz jut, de a háziorvosi, fogászati és szakrendelői ellátásra fordított kiadások elmaradnak a 2010-es számoktól. Ami különösen meglepő, hogy a családtámogatást és az otthonteremtést szavakban büszkén támogató fideszes kormány ezeken a területeken is jelentősen kevesebbet költ elődjénél. Lakástámogatásra a 2010-es 1.7 százalék helyett már csak a GDP 1.4 százaléka lesz fordítható, a családi pótlékra, gyerekek után járó támogatásokra pedig a hazai össztermék 2 százaléka helyett már csak 1.3 százalékát fogjuk költeni.

Ez utóbbi mutatóval kapcsolatban viszont érdemes megjegyezni, hogy a csökkenés részben betudható az alacsonyabb születészám, illetve a kormány családpolitika terén áthelyezte a hangsúlyt az adókedvezményekre, amik viszont elsősorban a vagyonosabb középosztálybeli állampolgároknak kedveznek.

A nyugdíjkiadások is csökkentek, a 2010-es 10.5 százalék helyett 2020-ban már csak a GDP 7.3 százalékát fogják kitenni. Ezt olyan lépések magyarázzák, mint a korhatáremelés, az infláció mértékét meghaladó nyugdíjemelések és a szolgálati nyugdíjak eltörlése.

Ezen a számok mellett különösen meglepő, hogy a jelenlegi kormányzat többet költ a bürokráciára, ami most már GDP-arányosan a költségvetés 8 százalékát teszi ki (ami érezhetően magasabb a 2010-es 7.1 százaléknál). A kormány emellett többet költ gazdaságtámogatásra- 7.7 százalékot 6.5 helyett-, nőttek a honvédelemre és a rendőrségre szánt források is. Igaz, utóbbi szinte kizárólag a határvédelemre költött évi 150 milliárd forintnak tudható be.

Az tagadhatatlan, hogy az Orbán-kormány sikeresen stabilizálta az államháztartást, és a GDP-arányos hiányt sikeresen lefaragta a 2010 előtti 4-6 százalékos szintről 1-2 százalékra, ami Európában is kimagasló eredménynek számít.

Ugyanakkor ezt többek között az állampolgárok boldogulását segíteni hivatott jóléti állam jelentős leépítésével érte el, ez pedig negatív hatással volt például az oktatás és az egészségügy minőségére.

Pedig ezek azok az ágazatok, amik a leginkább elősegítik a gazdasági versenyképesség hosszútávú növekedését és bár Fidesz által gyakorlatot megszorításokra épülő gazdaságpolitika sok más európai országhoz hasonlóan képes volt konszolidálni a gazdaságot a válság után, de az állampolgárok szinte alig éreznek valamit ebből a stabilitásból.

Ám az Orbán-kormány ehhez a gazdaságpolitikához ideológiai hátteret is biztosít, amit az utóbbi időből a miniszterelnök szombati tusványosi beszéde foglal össze a legjobban, amiben a társadalmat tulajdonképpen felosztotta hasznos és haszontalan tagokra, szembeállítva a munkára, az öngondoskodásra és családalapításra képes állampolgárokat azokkal, akik valamilyen okból kifolyólag ezekre nem képesek. És ha a kormányzat úgy tekint ezekre az emberekre, mint a társadalom számára haszontalan elemek, akkor érthetővé válik, hogy miért nem tartja fontosnak azoknak a szociális ellátórendszereknek a megfelelő fenntartását, amik elsősorban az öngondoskodásra gyakran önhibájukon kívül képtelen állampolgárok megsegítését szolgálják.