Amikor a szerkesztőségben meghallottam, hogy a kilencedik kerületi MSZP előválasztást javasol Jancsó Andrea és Baranyi Krisztina között az ellenzéki polgármesteri-jelöltségért, két dolog jutott eszembe, egyrészt a régi mondás, amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére, másrészt – avagy pontosabban – pedig az, hogy a szocik azért álltak bele ebbe az előválasztás-történetbe, hogy a végén elmondhassák, Baranyi Krisztina összeférhetetlen, nem is akar együttműködni.

A történet dióhéjban annyi, hogy az előválasztáson való elinduláshoz azt a feltételt szabták Baranyi Krisztinának, hogy írja alá: támogatja az ellenzéki pártok által összerakott egyéni képviselőjelöltek és a közös ellenzéki listát. 

Csakhogy ő nem hogy nem vett részt ennek a listának kidolgozásában, hanem a listás helyekre bekerülő neveket meg se akarják mondani neki. De az is kiderült, e szerint az ajánlat szerint, amit el kell fogadni az induláshoz, egyetlen őt támogató ember se kerül be a képviselő-testületbe, sőt ha veszít, ő se kerül be. Vége a politikai karrierjének.

Ez egyébként nagyon hasonlít ahhoz a helyzethez, amelybe Puzsér Róbert került az MSZP, a DK, a Momentum és a Párbeszéd áprilisi megállapodása kapcsán, de még ott is hagytak a Puzsért jelölő LMP-nek és részben a Jobbiknak is kiskaput, míg Baranyi saját jelölőszervezetének nem jut hely, és az őt támogató egyik párt, a Kétfarkú Kutya Párt se kap helyet, míg az LMP is csupán egyetlen önkormányzati körzetben indulhat.

Ezután pedig a helyzet ugye adott. Ha beszáll Baranyi, akkor órási kockázatot vállal, és polgármesterként nem lesz támogató közgyűlés mögötte, ha nyer, sőt még szövetséges se nagyon, hiszen minden képviselőjelölt az előválasztási ellenfelét támogatja egyetlen emberen kívül. Ha nem nyer, akkor pedig nem lesz polgármester, és az a küzdelem, az a munka, amit öt éve végez, hiábavaló lesz. Míg ha nem indul el az előválasztáson, ő lesz a kerékkötője az ellenzéki összefogásnak.

Csudás terv.

És akkor tegyünk egy kis kitérőt, hiszen a nagy ellenzéki megállapodás szerint a kerületben polgármestert állítani a Momentum dolga. És sokan szidják is őket, hogy miért nem Baranyi Krisztinát támogatják. Csakhogy a Momentum nem álmodozó lovagok gyűjtőhelye, hanem egy politikai párt, egy politikai közösség, elképzelésekkel, víziókkal (és ennek a bekezdésnek a szempontjából mindegy is, hogy ezekkel én vagy más mennyire ért egyet), arról, hogyan akarják jobbá tenni ezt az országot. Ehhez viszont hatalom kell. Lehet a szűz lovagot játszani, de igen, ahhoz, hogy a Momentum erősödjön, közelebb kerüljön a politikai céljaihoz, polgármesteri, alpolgármesteri, képviselői helyek és erőforrások szükségesek. A Momentum pedig – helyesen – ezeket meg is akarja szerezni. Aki ezt nem érti, nem érti a politika működését, és igazából nem arra vár, hogy változzon az ország, hanem egy elképzelt álomképet kerget.

A Momentum viszont egy valamiben téved, hogy hosszú távon jól jár azzal, ha a kilencedik kerületi helyi MSZP-vel boltol helyben, és ha túl közel engedi magához a budapesti MSZP rosszabbik oldalát. Oké, el tudom fogadni, hogy ezek a szereplők megkerülhetetlenek ma még Budapesten. De ezt a játékot nem lehet sokáig játszani, és ha nem akarják játszani, akkor ahhoz szövetségesek kellenek, mert egyedül nem fognak tudni elbánni ezzel a fertővel. Márpedig hosszú távon vagy meg kell velük harcolniuk, vagy hozzájuk fognak simulni.

És pont ezért kéne ha nem is támogatnia, de a tisztességes feltételeket kiharcolnia a Momentumnak Baranyi Krisztina számára, mert ha okosan csinálják, szövetségest is gyárthatnak belőle, akár ellenzékben akár a kerületet vezetve. Arról nem is beszélve, hogy egyébként Baranyi és a Momentum politikai elképzelései a helyi alkukon kívül nem is állnak olyan messze egymástól.