Minden ötödik 10-14 éves gyerek energiaitalt reggelizik Magyarországon – számol be a 168 Óra Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) felméréséről, amelyből az is kiderül, hogy a magyar kamaszok 78 százaléka fogyaszt energiaitalt, közülük 13 százalék „nagyivónak” számít.

Korábban egy piackutatás alapján a 24.hu azt írta, 2018 júniusa és 2019 májusa között majdnem 50 millió liternyi energiaital fogyott hazánkban, ami azt megelőző évhez képest nyolc százalékos mennyiségbeli fogyasztást jelent.

A fiatalok különösen veszélyeztetett fogyasztónak számítanak, hiszen a már idézett felmérés arra is rámutat, hogy 58 százalékuk alkohollal vagy testmozgással együtt fogyasztja ezt az innivalót, ami alapból növeli a kockázatokat.

A nagy mennyiségű koffeint, taurint és vitaminokat tartalmazó stimuláns koffeintúladagoláshoz, cukorbetegséghez és szívritmus-zavarokhoz vezetnek. Emellett súlyosan dehidratálhatják a szervezet – az alkohollal vagy testmozgással való párosítás vagy épp az energiaital víz helyetti fogyasztása épp ezért fokozottan veszélyes. A nemzetközi sajtóban az elmúlt években több olyan esetről is olvashattunk, amikor fiatal fogyasztók veszítették életüket hirtelen szívleállás, szívroham következtében.

Az OÉTI nem véletlenül adott ki már figyelmeztetést évekkel ezelőtt. Mint írta:

„(a)z energiaitalok önmagukban nem veszélyesek, a koffein túladagolása azonban a fiataloknál, fiatal felnőtteknél és a szívbetegséggel élő felnőtteknél életveszélyes ritmuszavart okozhat. Alkohollal és egyéb drogokkal történő együttes fogyasztása pedig mindenképpen kockázatos és akár halálos kimenetelű is lehet.”

A 168 Óra cikkével párhuzamosan jelent meg egy hír az MTI-n, amely beszámol a teljesen magyar érdekeltségben lévő Hell Energy energiaitalokat is előállító szikszói gyárában új töltősort adtak át, a 2,1 milliárd forintos beruházás majdnem felét, 1 milliárdot pedig a magyar kormányzat állt. Az avatáson ott volt Varga Mihály pénzügyminiszter, aki a befektetés kapcsán az erősödő magyar gazdaságról osztotta meg gondolatait.

Nem szeretnék itt különösebben morfondírozni olyan dolgokon, hogy „jajj, a mai fiatalok”, meg hogy mennyi veszély leselkedik a romlott világunkban, ezekkel ugyanis általában nem szoktam egyetérteni.

Az viszont legitim kérdésfelvetés, hogy miért is kell a közösség pénzéből egymilliárdot odaadni egy olyan nagyvállalatnak, amely a közjó és a közegészségügy szempontjából ilyen problémás termékeket gyárt.

A kérdés még indokoltabb, ha figyelembe vesszük, hogy a Hell Energy nem egy különösebben tőkeszegény kisvállalkozás, hanem egy globálisan jelen lévő, régiós szempontból pedig egyenesen piacvezető nagyvállalat. Ahogy az MTI írja: a cég a nemzetközi piacokon is jelentős szerepet tölt be, több mint ötven országban van jelen. Magyarországon kívül kilencben piacvezető, többek között Romániában, Bulgáriában, Görögországban, és Horvátországban is.

Arról már milliószor írtunk itt a Mércén, hogy milyen központi részét képezi a Fidesz gazdaságpolitikájának a különböző hazai és külföldi nagyvállalatok adóforintokból történő megtámogatása. Ez már alapból problematikus, hiszen legtöbbször a munkahelyteremtés indoklással futó támogatások gyakran abszurditásba hajló hatékonytalanságról tesznek tanúbizonyságot.

Erre épp a Hell Energy szolgáltathat példát, hiszen ahogy az Index 2016-os cikke rámutatott, a kormány által a cégnek abban az évben adott állami támogatások és a létrehozott munkahelyek összevetéséből kiderül: a kormány gyakorlatilag 21 millió forintot fizetett minden egyes új munkahelyért. Ami, lássuk be, nevetséges.

Munkahelyteremtés ide vagy oda, a valóság az, hogy ezek az állami támogatások valójában csak a kedvezményezett vállalkozásoknak jók, hiszen ebből az ingyenpénzből növelni tudják profitjaikat.

Ezek a gigantikus összegek részét képezik annak a folyamatnak, amely révén a kormány tudatos intézkedésekkel ún. perverz újraelosztást hajt végre, vagyis a szegényebbek felől a gazdagabbak irányába téríti el a közösség által megtermelt javakat.

Miközben ugyanis az érem egyik oldalán azt látjuk, hogy a megelőző kormányokhoz képest 2010 óta jelentősen több állami támogatás jut a nagyvállalatoknak, adóparadicsomi szintre csökken a nagyvállalatok társasági adóterhe, a másik oldalon a szociális védőháló és közösségi infrastruktúrák lebontását látjuk.

Tehát ahelyett, hogy a kormány a nagy cégektől szedne be több pénzt adók formájában, és azt a nehezebb helyzetben lévők megsegítésére, illetve a mindenki számára hozzáférhető minőségi egészségügybe, oktatásba, stb. fektetné, épp a fordítottját teszi. Csökkenti a nagyvállalatoktól beszedett pénzt, a többiek adójából pedig még ad is nekik, eközben pedig az oktatás és az egészségügy lejtmenetben, a szociális juttatások pedig szinte már nem is léteznek.

Ehhez hozzáadhatjuk azt a tényt is, hogy az elmúlt évek munkajogi átalakításai (sztrájktörvény, rabszolgatörvény, stb.) tovább gyengítették a dolgozók érdekérvényesítési képességét, emiatt pedig tovább nőttek a cégek kizsákmányoló lehetőségei.

Innen nézve az már csak hab a tortán, hogy olyan vállalkozásokba mennek adómilliárdok, amelyek környezet szennyeznek, vagy épp a fiatalok egészségére jelentenek veszélyt. De azért emellett sem menjünk el szó nélkül.

Az energiaital-gyártó támogatása ráadásul azért is tűnhet furának, mert szembemegy a kormányzat deklarált céljaival is. A Fidesz 2011-ben vezette be a népegészségügyi termékadót (neta), melynek egyik célja épp az energiaitalok, chipsek és hasonló termékek visszaszorítása, melynek károsságáról évekkel később is beszéltek rangidős kormánypártiak, például Rétvári Bence.

Persze, ha ismerjük a perverz újraelosztás logikáját, akkor már ez sem tűnik olyan furcsának, hiszen utóbbi a fogyasztók fizetik meg, vagyis az átlagember. Az átlagadózó pénzéből adott állami támogatásnak pedig a nagyvállalat a haszonélvezője.

Hát így.