Kossuth tér • „Van egy közös a történetünkben” – kezdte Máté Dezső roma LMBTQ-aktivista és kutató a Pride nyitóbeszédét. Elmondta, hogy 6 éves volt, mikor az édesanyja elhunyt rákban, akinek a kórházban csak annyit mondtak, hogy terhes, pedig daganat volt a méhében. Hajléktalan lett: kukázott, koldult és lopott, mert enni akart. Az egyik telepen meg is erőszakoltak – folytatta. Színész szeretett volna lenni, de a szegregált iskolában inkább azt mondták, péknek menjen.
„Ez nem csak az én történetem, ez a mi történetünk” – mondta. Máté szerint az ilyen történetek elmesélésével korlátokat és igazságokat feszeget, amiket a döntéshozók nem akarnak észrevenni.
Szerinte a 21. században hiányzik a
- változtatás, amikor az elnyomott közösség tagjai kiállnak önmagukért,
- a kérdezés, amikor a többségi társadalom szeretne segíteni az elnyomottakon,
- és az egyenlőség, amely értelmét vesztette és a döntéshozók csak sablonként használják.
Kritizálta a magyar kormány családfogalmát is. „Nincs nagy bajszom”, de azt tudom, hogy a család fogalma színes – mondta, valószínűleg Kövér Lászlóra is utalva.
Végül két követelést fogalmazott meg a kormány és a politikai pártok felé:
- a kormány hozzon törvényt a transznemű emberek nem- és névváltoztatási lehetőségére,
- a politikai pártok pedig kezdeményezzenek népszavazást az azonos neműek egyenlő házasságáról és az Alaptörvény téves családértelmezéséről.