A Magyar Hang tudósított arról, hogy a Kormányinfón kérdezték Gulyás Gergelyt arról, fogják-e emelni az otthonápolási díjat. A miniszterelnökséget vezető miniszter pedig kicsapta a cinikusság-métert. Két részben válaszolt:
- nincs erre tervezve a költségvetésben pénz
- nem tudják kiszűrni a visszaéléseket.
Az utóbbi válasz tényleg, még a fideszes szinthez képest is elég cinikus. Mert ugye itt nem egy új rendszer bevezetéséről van szó, hanem a már működő támogatás megemeléséről.
Ha rosszul működik a rendszer, miért nem javítanak rajta? Miért azt mondják ehelyett, hogy a rászorulók tehetnek arról, hogy rossz helyre megy a pénz? Azok is, akik jól használják fel?
Meg hát alapvetően mit jelent itt a visszaélés? Hogy valaki a gyerekét autistának álcázza, vagy rokkantnak? Már csak azért is duplán cinikus Gulyás válasza, mivel a kormány alkotmányos mulasztásban van a rokkantakat illetően. Ugyanis az Alkotmánybíróság kimondta tavaly év végén, hogy az a rokkant ellátási rendszer, amelyet a kormány 2010 után létrehozott, szabálytalan volt, és sokan önhibájukon kívül vesztették el a támogatást, a rendszerből következő rosszabb besorolással.
De cinikus azért is a megjegyzés, mert tudunk mondani pár rendszert, ahol meg se próbálják kiszűrni a visszaélést. A közbeszerzések rendszerében, a TAO-rendszerben, a közvilágítás rendszerében, ott, ahol a fideszes oligarchák gazdagodnak.
És Gulyásnak hol fáj a lehetséges visszaélés? Hát az otthonápolásnál, azoknak esetében, akiknek súlyosan sérült gyermeküket vagy más családtagjukat kell ápolniuk.
Mégis milyen duma ez „a visszaélés miatt nem emelünk”? Mert oké, lehet, hogy tényleg akad visszaélés. De egyrészt tudjuk, hogy pont nem a legszegényebbek élnek vissza, hiszen a visszaéléshez tudás kell, kapcsolat kell, pénz kell. Ami nekik nincsen. Másrészt meg mi, és ha valamennyi elfolyik rossz helyre, nem éri meg azért cserébe, hogy emberek élete jobb legyen?
